KEGYELMI ÜGYEK – INTERJÚ GÖTTINGER PÁLLAL

Göttinger Pál 2008-as a Bárka színházi ősbemutató után 2019. végén Nyíregyházán is megrendezte Conor McPherson különleges hangvételű drámáját, a Tengerent – amivel egyszersmind a főrendezői széktől is búcsúzott. Mi történik tizenegy év alatt egy darabbal, mi történik egy emberrel? A felnőtté válás és a kiútkeresés témája karantén idején is aktuális. Parti Judit interjúja.


„Ne becsüljük alá annak a jelentőségét, amikor dől a szennyes lé”


Rettentő erővel robbantál be a pályád elején a színházi világba, 2011-ben rögtön Junior Prima-díjat kaptál. Gyanús voltál legalább magadnak, hogy ezzel el kell számolni?

Nincs benne a hétköznapi gondolkodásomban. Meg el is múlt végülis – átlendült az életem egy fordulóponton, már nem „ígéretes” vagyok, hanem csak az egyik. Vizsgálom ezt az állapotot. Nem egy rosszízű skatulya, lehet még nagyon jó dolgokat csinálni, de pontosabban definiálható, hogy az ember milyen. Az tűnt fel például az utóbbi 13 évben, hogy afféle szaki lettem, akit sokszor hívnak beugrani másik rendező helyére, ha beomlott valami az évadban, de mindenáron meg kell tartani a bemutatót. Ugrottam így be rendezőként Kaposváron, Szombathelyen és Nyíregyházán is, de a legextrémebb példa a Macskadémon volt az Operettszínházban, amit két nappal a kezdés előtt vállaltam el, mert valami ott náluk annyira elromlott, hogy feltétlenül kellett hozzá másik rendező. Odamentem, megcsináltuk. Megbíztak bennem annyira, hogy tudni fogom, mit kell ilyenkor csinálni. Ne becsüljük alá annak a jelentőségét, amikor dől a szennyes lé otthon, és gyorsan kell a szakember, aki megoldja a problémát – ez lett mesterségem egyik címere furcsa módon, bár nem ez volt a szándékom. Elég sokat dolgozom, ez évi 4-5 bemutatót jelent – tulajdonképpen teljes kritikai visszhang nélkül. Napszámosa lettem ennek a műfajnak, és ebben egyébként tűrhetően érzem magam. Ezért sem vert annyira földhöz a nyíregyházi főrendezőség vége, noha ellentmondásos persze, hogy kikerült a kezem közül valami, s az elkezdett építkezést nem folytathatom.

Csalódott vagy?

Ezeket a leckéket kaptam sorozatban, nem csak Nyíregyházán, de korábban a Magyar Színháznál, Kaposvárott, a hajdani Bárka Színházban, a Merlinben vagy a Szputnyik Hajózási Társaságnál is: ma Magyarországon nagyon nehezen tudsz elképzelni olyasmit, ami öt év múlva ilyenkor még áll, és úgy nézhetsz rá, hogy ezt te építetted. A hivatásom mostani magyarországi helyzetével leginkább az a gondom, hogy ugyan elég tisztán látom magamat öt év múlva, tudom, hogy nagyjából mit fogok csinálni, de azt már nem tudom hinni, hogy ez olyan dolog lesz, amiért megküzdöttem, és aminek úgy örülhetek, mint valamiféle eredménynek. Ez elég nyomasztó, tekintve, hogy ez a hivatás szétbarmolja az egész életedet, zárójelbe teszi a magánéletedet, amellett, hogy bőröndben, vagy egy kocsi csomagtartójában laksz. Amikor az ember pályakezdősködik, úgy gondol ezekre a dolgokra, mint befektetésre, amiből majd arathat később – de ez a megtérülés nem nagyon látszik ma Magyarországon. Ugyanakkor keseregni sem akarok, mert olyan elképesztő ütemben változik minden – (csak azalatt a nyíregyházi három és fél év alatt is annyi minden változott)- , hogy nem is éri meg az embernek berendezkednie valamire, mert egy pillanat alatt elsöpri az élet azt, ami addig megkérdőjelezhetetlennek tűnt. 

Mire gondolsz?

Mondok valamit, amit korábban nem tudtam volna elképzelni. Váratlanul kínkeserves volt Nyíregyházára szerződtetni fiatalokat. Nem jönnek le vidékre a gyakorlatot kereső, frissen végzett színészek. Pesten kilenc sorozat forog, azokra szinte részenként castingolnak. Aki Nyíregyházán van, az nem tud ilyesmiben részt venni, úgyhogy az állandó tagságot nem vállalják a pályakezdők. Elképzelünk valakit, aki kislánykorától kezdve ugrál a tükör előtt, mert színész szeretne lenni, és aztán, az álmát valóra váltva, egy nagyon kíméletlen képzés végén, huszonegynéhány éves korában kezébe nyomunk egy színészállást – és nem kéri. Azt mondjuk neki, hogy kint lesz a képed az előcsarnokban, játszol négy szerepet és száz előadást évadonként, és azt az életformát fogod élni, amit mindig is elképzeltél – s kiderül, hogy ezzel már nem lehet vidékre hívni egy színészt. Túlzás nélkül mondom, hogy Nyíregyházán elsőrangú rendezőgárda van. Aki mondjuk most Nyíregyházára jött volna főszereplő-szakos hallgatónak (a drámairodalom főszerepeinek nagyja huszonévesekre íródott), azoknak Mohácsit, Zsótért, Szikszai Rémuszt kínáltunk – és nem volt elég. Ezt például soha nem gondoltam volna. Hogy minden Budapestre lejt – nagyon utálom. Nyíregyháza: 113 000 néző egy 120 000-es városban. Semmilyen mércével nem lehet azt mondani, hogy aki oda szerződik, az el lenne tűnve.

“Annyira azért nem kell beledögleni“

A felnőtté válás útját is koptattad ebben az egynéhány elröppent évben, amire nem a keserűség a legjellemzőbb…

Eleve megkönnyebbülésnek élem meg, nem keserűségnek.
Olyan irgalmatlan erővel tipor a pályája első tíz évében az ember, óriási víziókat lát maga előtt, amelyeknek a megvalósulásáért sok mindent hajlandó beáldozni. Most megkönnyebbültem, hogy annyira azért nem kell beledögleni. Sokkal izgalmasabb, értékesebb színházi vállalkozásokat tudok létrehozni, ha önmagammal rendben vagyok, mintha állandóan a potmétereimet csavargatom.
Az első években műfajilag szerteágazóan ténykedtem a legsötétebb alternatív agymenéstől a nagyszínpadi operettig bezárólag; most már nincs rajtam ez a mohóság. Így az, amit csinálok, egyre jobban a sajátom. Nem vagyok már huszonéves, és nem tudok már annyiszor fejenállni, mint korábban, de ennek semmi köze a kesergéshez.

Sok mindent kipróbáltál, mégis az látszott, hogy a próbálkozások között megtaláltad a rést a pajzson.

Bármilyen meglepő, ez egy szakember-hiányos terület. A rendező, akinek oda lehet adni egy darabot abban bízva, hogy legalább nem tesz kárt benne: piaci rés. Egyébként nem csak a rendezőknél van így – színész-túltermelésről is beszélünk állandóan, de mondjuk a harmincéves, deli, tetterős, énekelni-táncolni-beszélni tudó főszereplő-szakos fiú országos hiánycikk. Nem tehetségből van kevesebb, mint régen, sőt, minden jobban látszik, hála az internetnek; nagyszerű, érzékeny, vad, szuper fiatalok vannak – csak kevés köztük a szakember.

Magadra szakemberként gondolsz?

Nagyobb kedvvel gondolok így magamra, mint művészként. Annyira összefügg a munka mindennel, hogy sok önelemzésre nincs mód. Ha valaki felkér egy feladatra, azzal számomra el is dőlt, hogy nekem való, csak helyt kell állnom. Nyilván vannak dédelgetett darabok az asztalfiókban, amiket szeretnék valamikor megcsinálni. Nyíregyházán voltam a legközelebb ahhoz, hogy saját projekteket tető alá hozzak, de közben egy társulat állandó rendező tagja inkább azt kapja, ami marad, hiszen a vendégek választanak, így, mialatt a vágyaimat rakosgathattam az asztalra a tervezéskor, azalatt szereposztásban, darabválasztásban is kellettek az együttélésből adódó kompromisszumok.
A Tengeren a Bárkában mintha egy másik színháztörténeti korban készült volna. Engem oda személyemben hívtak, kezdő létemre. Darabot is szabadon választhattam, a szereposztással együtt, ez manapság elképzelhetetlen. Pláne, hogy öt férfiból álló szereposztást válassz, amíg a társulat nagyobbik része nem csinál semmit (a Bárkán nem voltak párhuzamos produkciók, mindig egy valami készült egyszerre). Az, hogy bárki leállítsa a színházat két hónapra, és a társulat öt férfi tagjával bezárkózzon a kamarába, ma elképzelhetetlen. Elhitték nekem, hogy a darab jó, és mindent megkaptam hozzá, szereposztástól a díszletig.

Amikor 25 évesen megnyíltak a kapuk előtted, az számodra teljesen természetes volt?

Nem gondolkodtam rajta. Sodort egy hullám, ami a pályám első évében a hátára vett. Kétféle bizalom adódott össze: a POSZT-díjas Love and Money című előadásom okán Bérczes László ajánlott a Bárkára, ahol Seress Zoltán, az akkor újonnan kinevezett igazgató egyébként is szövetségeseket keresett. Ez lett az én balsorsom is, amit azóta sem tudok levetkőzni, hogy
bár nagyon sok helyen megfordultam, állandóan kezdődő, vagy éppen kialakuló helyzetek közelében találtam magam, miközben alapvetően konzervatív fiú vagyok, tehát szívesebben töltöttem volna a tanulóéveimet egy kialakult, bejáratott, nagymúltú helyen. Abból, amit elképzeltem főiskolásként, hogy egy szakmailag erős kézben tartott intézményben beállok a sor végére, hogy ellessem a szakma csínját-bínját, amíg a saját attribútumaim megerősödnek, nekem egyáltalán nem jutott.
Holott azoknak, akiktől én tanultam, ez pályakezdőként magától értetődő volt. Ez borzasztó deficit. Egy kicsit az ember agyára megy, ha állandóan új korszakot akarnak vele nyitni. Miközben azok az intézmények, amelyekhez a pályám fordulópontjai kötődnek, a Merlin Színház, ahol diplomáztam, vagy a Bárka, ahol először voltam társulati tag, vagy a Komédium, ahol az egészet elkezdtem gyerekként, már nincsenek is a térképen.

“A jó darab egyezményes jele”


A Bárkás rendezésed után miért vetted elő mégegyszer a Tengeren című darabot?

Bennem maradt. Eszembe jutottak jó mondatok, amiket mondani kell egy színésznek, és amelyeket én 25 évesen még nem ismerhettem. Másrészt a nyíregyházi társulatnál ott van Horváth László Attila, akibe nagyon beleláttam Richardot. Harmadrészt Kálid Artúrral, aki a Bárkás előadásban Mr. Lockhartot játszotta, időről-időre összesodródunk, s érezhető egy cinkosság köztünk; ahogy felkértem, ő rögtön igent mondott. Mohón meg akartuk kóstolni az idő múlását.
Felnőttesen megbeszéltük vele, hogy semmit nem hozunk át a régi előadásból. Aztán persze a próbákon tapasztaltunk valami természetszerű szintetizálódást.
Volt azért mondjuk 13 dolog, amit máshogy látok azóta, és amit máshogy is valósítottunk meg. Jóval vesztesebbre és dekadensebbre sikerült az ördög figurája, hogy csak egy példát mondjak.

Mit látsz máshogy?


A bárkás Tengeren bohózatként markánsabb volt, nem kis részben Kapa (Mucsi Zoltán) humorérzéke miatt. Mucsi Zoli elképesztően autonóm színész.
Ha Kapa egy próbafolyamatban részt vesz, valójában a szerep próbál, hogy Kapává változzon. Hat hét alatt a leírt szereplő, ha elég tehetséges, akkor végül Kapává válik.
A bárkás előadás a pályám elején készült, sokkal jobban ráértem, az elkészült előadást kb. negyvenszer láttam is. Plusz akkor a Bárkán 77 próbából raktuk fel ezt a darabot, egy keresgélősebb, óvatosabb munka folyt – most viszont mesterember módjára célra kellett törni. De fejből tudtam a szöveget, tudtam, hogy melyik poénnak mi a súlya, a mondatoknak mi az esése, és így a kevesebb próba ellenére még azt is ki tudtuk egyensúlyozni, hogy ne pusztán vígjáték szülessen a darabból.

Négy embert látunk a színpadon, mind a négy mást csinál és mind a négy érdekes.

A darabnak az a titka, hogy ezt a szörnyű, valószínűleg húgy- és szarszagú helyet, ahol a történet játszódik, még mindig biztonságosabbnak gondolják a benne élők, mint a kinti világot. Erre a furcsa ellentmondásos dologra pedig a színészek ráéreztek. És nem tudok eléggé leborulni Upor László előtt, aki a fordítást készítette – mondom ezt úgy, hogy az angol eredetit is majdhogynem fejből tudom, sőt magam is fordítottam belőle nagyjából 50 oldalnyit még a főiskolán. Visszanéztem a saját mondataimat – igazán szörnyűek, Upornak viszont ez a fordítás parádésan sikerült. Úgy kell elképzelni, hogy az egész munkám értelmezésben, összefüggés-keresésben, finomhangolásban, anekdotázásban merült ki, mert hogy egyébként mit kell csinálni, az mindenkinek kristálytiszta volt. Ez a jó darab egyezményes jele. Még úgy is, hogy az a fajta színházcsinálás, amit ezekkel az eszközökkel művelek, igazából merőben korszerűtlen. De azért én bízom abban, hogy az ember ember általi ábrázolása csak nem fog kimenni a divatból… Ezért is az angol, vagy ír darabok között vagyok a legotthonosabb – ezek színpadra született, de szerzői művek, nem az úgynevezett rendezői színházba valók.

Találtál valamit 25 évesen, amibe azóta lehet kapaszkodni. Van egy jó kártyád, és lehet jó lapjárásod hosszútávon…

Ez tényleg nem sok embert érdekel a fiatalabb generációból. Meg hát a színháztörténet sem errefelé kanyarog az utóbbi évtizedekben. Ugyanakkor a néző meg szívesen nézi, azt látom.
Szúrtam már el életemben dolgokat, merem mondani, hogy rendeztem már borzalmasan rosszat, de azért általában az emberek szeretik nézni, amit csinálok.

Rátaláltál egy felhasználóbarát formanyelvre.

Abban azért kegyelem is van.

Ez mit jelent számodra?

Nem volt teendőm vele. Nem tudhattam anno 2006-ban Londonban, hogy mire megyek vele, amikor besétáltam megnézni a Seafarer (Tengeren) ősbemutatóját. A Young Vicben voltam gyakorlaton, és közel volt az ottani Nemzeti. Nálunk hatig tartottak a próbák, amikor kisétáltam az ajtón, ez a darab volt sétatávolságon belül.

Számodra ez a kegyelem, hogy jókor jó helyen?


A kegyelem számomra az, amiért nem megdolgoztam, hanem kaptam – és azért erre sok példát tudok mondani.
Vagy mondjuk az is kegyelem, amikor a színházban nem ott jön a lelki, szellemi bevétel, ahova a sok munkát tetted. Rengeteg fáradtsággal megcsinálod egy nagyon fontos jelenetét az előadásnak, órákig elemzed, kipróbáljátok, cizelláljátok, és végül teljesen más lesz az, ami a darabban sokat ér. Tisztességes, becsületes munka egyfelől és a kegyelem másfelől. Utóbbi: csak úgy felragyog magától.
Az, hogy a Tengeren szembejött, egy ilyen pillanat, hiszen nem az ír drámák kutatója voltam, aki talált egy izgalmas kéziratot. De sok kegyelem volt – az is, hogy láthattam a Bárkát, vagy az abból kinőtt Ördögkatlan Fesztivált gyermekkorától megöregedni – ezek mind kegyelmi ügyek.

Ezzel a darabbal kapcsolatban úgy fogalmaztál, hogy a kegyelem az, amikor az emberek egymás támaszai tudnak lenni.

Ezért szeretném egyszer megcsinálni öregekkel. A világ legcsodálatosabb jelensége az öreg színész. A néző is, kolléga is, rendező is leteszi előtte a fegyvert, mert ahhoz évtizedek kellenek, hogy úgy tudjon valaki akár csak balra nézni, hogy az rögtön jelentsen valami gazdagot és bonyolultat. Ezt a darabot mindig lefiatalított szereposztással játszottuk. Ezzel a szerző eredeti szándéka szerinti nekifutással még adós vagyok. Majd egyszer megcsináljuk…

Mennyiben szól rólad a Tengeren?

A sajátomnak érzem. Ahogy humorérzékkel elmismásol dolgokat – ebben eléggé magamra ismerek. Meg a gondolattal, hogy az ember élete tartozás-felhalmozással telik. Ezzel könnyű azonosulni nézőként is.

Te hogy számolsz el a tartozásaiddal?

Ügyetlenül, mint bárki más.

Számon tartod őket?

Igen. Felnőtt emberek közt az adott szó az egyetlen érvényes valuta. Nem tud annyira felhígulni az élet, hogy ez a fajta valuta elértéktelenedjen. Pont ezért esem annyira kétségbe, amikor azt látom, hogy van, akinek meg nem számít, hogy mi történt korábban, olyan rég volt már, ki emlékszik?! Van, aki emlékszik.

Szerző: Parti Judit

forrás: https://szinhaz.online


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5