Mit csinálnak karanténban a művészek?
2020.04.07.
Most, a világjárvány idején éppen úgy szomjazza a lelkünk a művészetet, ahogy a háborúk éveiben is fontos mentális szerepe volt a táncnak, a zenének, a színjátszásnak, a képzőművészetnek és az irodalomnak. Cikkünkben ismert alkotók, művészek: Grecsó Krisztián, Grisnik Petra, Zsuráfszky Zoltán, Szalóki Ági, Bíró Krisztina beszélnek arról, hogyan élik meg az elzártságot, és milyen kultúrmissziót teljesítenek a kritikus időszakban az online térben.
Grecsó Krisztián: „Nem perlekedem Istennel”
„Nagyjából nyolc perc alatt lezajlott, egy séta alatt bedőlt minden – mondja Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író, dalszerző. – Huszonhárom év után jelent meg újra verseskötetem, a Magamról többet. Nagyon készültem a találkozókra, a zenés programokra, öcsémmel (Grecsó Zoltán koreográfus, táncművész – a szerk.) összeraktunk egy új műsort is, ez lett volna a Várkert Bazár első saját produkciója. Remek események vártak, plakátok kinyomva, minden megszervezve…”
Grecsó Krisztián szerint egy ilyen helyzetben megváltozik a dolgok helyiértéke, s ilyenkor csak arra lehet és kell figyelni, hogy egészségesek maradjunk és segítsünk másokat, hogy ők is azok maradhassanak. Az új kötet – a modern technikának hála – e kritikus időszakban is megtalálja útját: a Rózsavölgyi Szalon művészei mindennap videóra mondják a Magamról többet verseket. A névsor csodálatos: Auksz Éva, Bánfalvi Eszter, Csiby Gergely, Gálvölgyi János, Györgyi Anna, Jordán Tamás, Pokornyi Lia, Molnár Piroska, Sztarenki Pál, Pál András, Sütő András, Ozsgyáni Mihály, Vékony Anna, Őze Áron interpretációi láthatók-hallhatók a Szalon és a szerző Facebook-oldalán. A művészek otthonukban veszik videóra a verselést. „Így már olvasható, látható és hallható is a »Magamról többet«. Épp csak tapintani nem lehet a verseket, sajnos. Persze rendelni lehet, de mostanában csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy könyvre költsenek. Felszínen tart ez minket. Egy ideig.”
Az író nemrég gyógyult fel a rákból, most pedig itt a világjárvány, a bezártság, a frusztráció, amit ő is átél nap mint nap szeretteivel együtt, de mint mondja, nem perlekedik Istennel.
„Amikor beteg lettem, elhagyott a hitem, most viszont inkább erősödött. Mindig is tele voltam kételyekkel és reménytelenséggel, sosem tudtam magam teljesen átadni a hitnek. Nagyon irigylem, akiknek sikerül, mert azok igazán boldog emberek lehetnek. Most mégis azt zizegi a szenzor a lelkemben, hogy ezzel valami jót akar az Úr, és ha figyelünk rá, elindulhat valami, lehetnek részeredmények, változhatnak apróságok. Minden ilyen abszurd »kiszállás« az életből alázatra szoktat, és megmutatja, mennyire sok illúzió vesz körbe minket, milyen sok lényegtelen fikció uralja a napjainkat. Én nagyon szeretném átlépni a saját árnyékom, és úgymond hazatalálni. Elkényelmesedtem, eltunyultam. Ezt az életformát fel kell adni. Nem mást akarok nevelni, nem is értek hozzá, de felelősségteljesebb, beosztóbb, természetközelibb ember szeretnék lenni”.
Grisnik Petra: „Nekem az a szuperképességem, hogy akármikor tudok nevetni”
Grisnik Petra Junior Prima-díjas színművész szerint az egész élet egy nagy önismereti utazás, s most – krízis idején – bőven van alkalma megfigyelni, hogyan reagál a különféle hírekre, helyzetekre. Mindennap hálát ad azért, amije van: hogy van fedél a feje felett, van mit ennie, és hogy olyan férje van (Göttinger Pál – a szerk.), akivel még az önkéntes karantén is csodálatos.
„Bevallom, az első napokban bénultan bámultam magam elé, és nem tudtam, mihez kezdjek. Nemrég volt az életemben egy olyan periódus, amikor nem volt munkám. Betegségekkel, depresszióval is meg kellett küzdenem. Rettegtem, hogy ez visszatérhet. De azt hiszem, hogy a szorongásokon az említett szemlélődő álláspont segít a legtöbbet. Nem ítélkezem, nem pánikolok, nem projektálom a dühömet. Elfogadom, hogy egy olyan folyamatnak vagyok a része, amihez hasonlót még sosem tapasztaltam, és hogy a mentális immunrendszeremnek meg kell tanulnia ehhez alkalmazkodni. Az a minimum, hogy türelmes vagyok.”
Egy nap alatt többször is változik a hangulata: néha nyugodt és erős, néha dühös az egész világra, van, hogy szinte összeroppantja a szomorúság, de az is előfordul, hogy hangosan kacag.
Rengeteget gondol a színpadra, az emberek szagára, illatára, az érintéseikre. Igyekszik hasznosan eltölteni az időt: csak akkor hagyja el a házat, ha nagyon muszáj. Tavaly október óta készül élete első maratonjára, de most futni sem megy ki, megoldja otthon. Erősítő edzéseket végez, helyben fut vagy köröz az udvaron. Kétnaponta esténként, pontosan 19:07-kor élőben jelentkezik Facebook-oldalán, és felolvas. „Mindig igényes szépirodalmat választok, de csakis olyat, amin nevetni lehet. Nekem az a szuperképességem, hogy akármikor tudok nevetni. Hátha ezt mások is szívesen nézik. Olykor mesélek valami személyeset is, ha úgy érzem, kikívánkozik. Egyfelől nagyon hálás vagyok az ismerőseimnek (és minden számomra ismeretlen nézőnek), hogy kíváncsiak rám, és még visszajelzéseket is kapok tőlük, másfelől pedig érzem, hogy mindez a bioritmusomnak is jót tesz. Készülök életem első monodrámájára, amit a Kőszegi Várszínházzal készítünk Grecsó Krisztián Vera című regényéből. A rendező épp Göttinger Pál, úgyhogy semmi akadálya, hogy létrehozzunk egy szép és erőteljes előadást, ami teljes erejéből robbanhat a napvilágra, amint úgy áll a helyzet. Remélem, nem is olyan sokára.”
Zsuráfszky Zoltán: „Fontos, hogy megmaradjon a jó kondíció”
„A Magyar Nemzeti Táncegyüttes tudomásul vette a krízishelyzetet. Táncosaink csalódottak, de nagyon fegyelmezettek, türelmesek. Én már elmúltam 60 éves, így hát fokozottan kell vigyáznom magamra és a szeretteimre. Nem járunk be a próbaterembe, kizárólag online és telefonon tartjuk a kapcsolatot egymással” – mondja Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető, aki Sánta Gergővel, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Harangozó-díjas táncos szólistájával indította el a Legényesezz otthon! kihívást. A kezdeményezéssel az otthon maradás fontosságára és az otthoni gyakorlás lehetőségére hívják fel a figyelmet, azokat szólítják meg, akik szeretik a néptáncot, de eddig nem volt alkalmuk kipróbálni.
A kihívás semmiféle előképzettséget nem igényel, bárki kipróbálhatja, az otthon pedig tökéletes helyszíne a virtuális néptáncóráknak.
A projekt lényege, hogy aki kedvet érez, adjon elő hat szabadon választott kalotaszegi legényes pontot (egy táncrészletet) a lakásban, majd töltse fel a videót a saját oldalára. Ezután meg kell nevezni három ismerőst, akiknek szintén teljesíteniük kell a kihívást. Az online megmérettetéshez már a világ számos pontjáról csatlakoztak, többek között Japánból, Észak-Amerikából és Erdélyből is. „Aki csatlakozni szeretne, kövesse a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és az M2 Petőfi TV Facebook-oldalát, ahol minden szerdán és szombaton új TáncHÁZI videókkal jelentkezünk” – buzdít a Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus. Az együttes az otthon tanuló kisdiákokra is gondolt, YouTube-csatornáján egy-egy hétig elérhetővé teszi valamelyik mesejátékát. Elsőként a Sárkánymesét, másodikként pedig a Csipkerózsikát, majd a Tündérmesét követően hamarosan Szatmár illetve Kalotaszeg című produkcióját mutatja meg online a közönségnek.
„A táncosoknak folyamatosan otthon végezhető feladatokat adunk. Fontos, hogy megmaradjon a jó kondíció, hiszen – reméljük, nem is olyan sokára – újra színpadra állunk. Nagyon várjuk, hogy ismét találkozhassunk a közönséggel, s hogy összeadódhassanak a pozitív energiák.”
Szalóki Ági: „Nem vagyunk mindenhatók”
Szalóki Ági úgy érzi, hogy az az alkalmazkodó képesség, türelem, kreativitás, amire a munkája során zenészként mindennap szüksége van, ebben a szokatlan helyzetben kiváltképp jól jön. „Megvan bennem a képesség arra, hogy örüljek az életnek. Ez a bizakodás olyan az emberben, mint egy belső láng. Jó annak, akiben mindig ég. Nem lobog mindig nagy lánggal, de el sosem alszik. Bár a hangulatom hullámzó, alapvetően jól vagyok. Örülök a napsütésnek, a nyíló virágoknak, a kertben repkedő madaraknak. Az erkélyemtől karnyújtásnyira áll egy birsalmafa, most bontogatja a leveleit. Már két hete fotózom, követem a változását. Hamarosan virágba borul! Hiszek abban, hogy sokat fogok tanulni magamról és az életről ebben az időszakban.”
„Egyedül élek, egészséges vagyok. Most segítségre van szükség, ezért jelentkeztem az önkormányzatnál önkéntes bevásárlónak”
– mondja a Liszt Ferenc-díjas előadóművész, dalszerző. Napközben finomakat főz, jókat eszik, igyekszik rendszeresen tornázni, jógázni, egy ideje imádkozik is. „Halkan vagy magamban, ébredés után és elalvás előtt mondok egy rövid imát. Ez leginkább a hálám fejezi ki azért, hogy élek. Úgy érzem, a hála érzésével indított és befejezett nap örömtelibb. Nem véletlenül sok ezer éves az imádság hagyománya a világ vallásaiban.”
Ami a zenét illeti, egy februári ötletét is meg tudja most valósítani a művésznő. Az iskolai ének-zene oktatásban és a pedagógusképzésben praktikusan használható segédanyagon dolgozik, estenként pedig mesét mond, s ezt megosztja a Facebook-oldalán. Hisz a mesék feszültségoldó hatásában, és úgy véli, a mesék tanítanak, hogy tudjunk küzdeni, és megerősítenek abban, hogy az élet jó. Tizenkét népmese után nemrég a János vitézt olvasta fel kilenc nap alatt. Zenésztársaival épp interneten közvetíthető koncertezésen gondolkodnak – alig várják, hogy újra játsszanak gyerekeknek.
„Egyébként a napokban eszembe jutott az ókori görög mítosz, Daidalosz és Ikarosz története: a leleményes Daidalosz szárnyakat készített, s mivel sem túl alacsonyan, sem túl magasan nem szállt, repült és partot is ért. Fia, Ikarosz azonban túl magasra vágyott, megrészegült saját mindenhatóságától, és mert mézzel és viasszal rögzített madártoll-szárnyait megolvasztotta a nap, mélybe zuhant és szörnyethalt.
Az üzenet – és a mostani világjárvány üzenete is – számomra az, hogy mindaddig nagy csapások érik az emberiséget, amíg a helyes mérték szerint meg nem tanulunk élni, és amíg meg nem értjük, hogy nem vagyunk mindenhatók.”
Bíró Krisztina: „Az az életmód, amit eddig éltünk, nem folytatható tovább”
Bíró Krisztina Jászai Mari-díjas színművész, az Örkény Színház társulatának tagja szigorúan csak a közértig merészkedik el, napjai nagy részét otthon tölti. „A járvány mentálisan is igénybe veszi az embert, ugyanúgy szorongok, mint bárki más, de igyekszem elterelni a figyelmem, azzal együtt, hogy természetesen szembe kell nézni a realitással. Én úgy vagyok összerakva, hogy nem bírom a semmittevést, minden helyzetben igyekszem hasznos lenni, ehhez pedig szorosan kapcsolódik a MOTTO – Művészek az Otthoni Oktatásért, egy online-oktatást segítő kezdeményezés: színészek olvasnak fel kötelező olvasmány-részleteket. Járványhelyzetben a színészek nem csinálhatnak színházat, hiszen a színházak bezártak. A diákok nem járhatnak iskolába, viszont online-oktatásban részesülnek. Úgy gondoljuk, hogy segítség egy irodalomtanárnak, ha a kötelező olvasmányok részletei egy színész interpretálásában jutnak el a diákokhoz”.
A felolvasás videófelvételét minden művész a saját otthonában készíti el, amiket aztán feltöltenek egy tárhelyre, ahonnan a MOTTO honlapjára kerülnek. Innen tudják az online tanórákon a pedagógusok használni ezeket az anyagokat. „Mindig csak részletek hangoznak el, kedvcsinálóként.”
„Olyan ez – ha szabad így fogalmaznom –, mint egy szellemi beetetés, amely után a diákok kedvet kaphatnak ahhoz, hogy elolvassák a teljes műveket. Ez a valódi célunk.”
Ez itt és most, a koronavírus közepette történik, vagyis egy olyan helyzetben, amelyben különösen fontos a szolidaritás, az egymásra figyelés, az összefogás. Készült mindehhez Facebook-oldal, YouTube-csatorna és internetes tárhely, ahol kikereshetők a feltöltött videók évfolyamok, szerző és előadó szerint is.
„Nehéz időszakon megy át most mindenki. Fel kell fognunk, hogy az az életmód, amit eddig éltünk, nem folytatható tovább. Radikálisan meg kell változtatni a környezetünkhöz való viszonyunkat, legyen szó fogyasztásról, energiafelhasználásról, természetvédelemről. Ehhez kevés egy-egy nemzetközi szervezet demonstrációja. Ebben most mindannyiunknak részt kell venni, mert kollektív felelősségünk van” – véli a színművész.
forrás: https://kepmas.hu/