Színház nélkül – Igazgatók és színészek túlélési stratégiái, koronavírus idején

Be kellett zárni minden színházat, ilyen helyzet az 1956-os forradalom óta nem volt Magyarországon. Ez persze sokakat nyomaszt, anyagilag pokoli helyzetbe hoz, miközben jó néhányan a szakmából keresik, mit tehetnének, hogy segíthetnének ilyen igen nehéz, rendkívüli szituációban, hogyan tarthatják a kapcsolatot a közönséggel.

Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója már a szerződtetési tárgyalásokat sem tartotta meg. És nagyon úgy néz ki, hogy nem is fogja, mert nem akar mindenkivel személyesen találkozni, nehogy valamelyikük megfertőzze a másikat. Most az egészség a legfontosabb. Ad absurdum Skype-on lesznek majd a szerződtetések, ahogy a távoktatás is történik, válaszolja a felvetésemre. Azt is megkérdezem: Ugye akkor mindenkinek meg akarja hosszabbítani a szerződését, mert Skype-on kirúgni valakit elég nagy disznóság lenne?

Kirúgni amúgy sem akarok senkit – biztosít. Amennyiben lesznek változások a társulatban, ha bárki elmegy, az nem azért lesz, mert at igazgató ezt szeretné. Sok minden például attól is függ, hogy a különböző sorozatok mennyire teszik lehetetlenné a munkát. El tudja képzelni, hogy ideiglenes változások lesznek, hiszen most a forgatások is leálltak, és ha újraindulhatnak a felvételek, akkor elképzelhető, hogy hatványozottan igénybe veszik a bennük szereplő színészeket. Sokkal inkább alkalmazkodnak ezekhez, mint régen, mert a műfaj egy része jelentősen javult minőségben, jóval többet is fizet, mint amennyit a színházak tudnak a színészeknek adni, akiknek a népszerűsége viszont újabb közönséget hoz a színházba.

Az utolsó két bemutatójukhoz spórolási okokból válogatták össze a díszleteket és a jelmezeket csak a raktárakból, vagy azért, mert nem tudták még az ez évi költségvetésüket? Azóta tudják már?

Azóta sem tudjuk – mondja –, mert a legjobb esetben is március végén születik döntés a kormány és a főváros között. Bizonytalan helyzetben vannak a színházak, bár elhangzottak olyan ígéretek, számok, amelyek elvileg rendbeteszik őket.

Az is elhangzott – szúrom közbe –, hogy az egész költségvetést újra kell gondolni, és ez valószínűleg a színházak esetében elvonást jelent.

A színházak biztosan az utolsók közé kerülhettek – feleli erre Máté. – Értem, hogy ami most történik, az mindent felülír. Ez most egy világprobléma, nem is tudom, hogy egy ilyen kis ország hogyan fogja túlélni gazdaságilag, lelkileg. Most az a feladat, hogy fennmaradjunk, a színház valamilyen módon jelezze a jelenlétét. Folyamatosan kiteszik a régi előadásaik felvételeit az internetre. Azon törik a fejüket, hogy kisebb partizánakciókat csináljanak, amik emlékeztetik a közönséget a színházra. Többen részt vesznek abban a projektben, amiben színészek kötelező olvasmányokból olvasnak fel részleteket, és ezek is láthatók lesznek a számítógépeken. Amit ezen a területen egyáltalán tenni lehet, azt a színháznak kötelességük megtenni.

Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője azt mondja, hogy március 11-től március 31-ig 54 előadásuk marad el. Ebben benne vannak a Belvárosi Színházban, a Hatszín Teátrumban és a Jurányi Házban meg nem tartott produkciók meg a tájelőadások. És az vélelmezhető a jelenlegi állapot szerint, hogy áprilisban sem fognak játszani. Ez 69 előadás elmaradását jelenti. Már most rengeteg vidéki helyszín lemondta a májusra előreegyeztetett előadásokat. A bizonytalanság miatt nem kezdik el a jegyeket sem árusítani. Azt vetem közbe, ha például április végén feloldják a játszási moratóriumot, nyilván akkor sem tudnak a színházak május 1-jétől kinyitni, hiszen a többségük akkorra még nem adta el a jegyeket. Azt mondja erre Orlai, hogy ők ezt figyelik, nekik az utolsó jegyvásárlásuk március 11-én, 14 óra 36 perckor volt, azóta nincs bevételük, miközben az áprilisi előadásokat még nem mondták le. Ha például április 21-én bejelentenék, hogy 22-től játszhatnak, akkor több napig nyilván várni kellene, mire annyi jegyet értékesíteni lehetne, hogy érdemes legyen megtartani az előadásokat. És az sem valószínű, hogy ebben a szituációban az embereknek az lenne az első dolguk, hogy rohannak színházjegyet venni.

Nyilvánvaló, hogy a koronavírus sokakat taccsra fog vágni anyagilag és erkölcsileg is. Az embereknek jelentős pénzkiesésük lesz, ezért színházba is kevesebbet fognak járni. Orlai azzal számol, hogy szerencsés esetben júniusban pótolni lehet a kiesett előadások egy részét. A bérleteseknek május 31-ig kellett volna megkapniuk az előadásaikat, nekik meghosszabbítják a bérletfelhasználás jogát. Náluk nincsenek konkrét előadásra szóló bérletek, három produkciót szabadon lehet választani. A kárt csak utólag tudja felmérni, amikor már látja, mennyi előadás maradt el. A próbák is leálltak, ezért biztos, hogy a két áprilisi premier is elmarad. Arról, hogy milyen előadásokat pótolnak, akkor tudnak dönteni, ha vége lesz a járványnak.

Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója azt mondja, a bérletes előadásokat megpróbálják bepótolni, de elképzelhető, hogy erre már a júniust kell igénybe venni, sőt akár még a július is lehetséges. A próbák leálltak. Mindenhol a tehetetlenségi erő működik. Közben azért bizonyos adminisztratív feladatokat el kell végezni. A kollégái egy része tud otthonról dolgozni, de van, amiért be kell menni, például aláírni személyesen kell.

Sokféle kötelezettségük van úgy is, hogy elmaradnak az előadások, hiszen vannak beszállítóik. Április elején például ki kell majd fizetni a 9-től 5-ig című, elmaradó premier díszleteit, és a rezsiköltséget is fizetni kell. Nehéz tervezni, mert nem lehet tudni, meddig tart a járvány. Az is a jövő kérdése még, hogy milyen előadásokat tudnak bepótolni és melyeknek a jegyeit váltják vissza. A tartalékaik el fognak fogyni, de hát így van ezzel minden színház.

Nagypál Gábor, a Stúdió K. színésze most előreolvas a készülő produkciókhoz. Bíró Krisztával együtt dolgoznak a Művészek az Otthon Tanításért (Motto) nevű kezdeményezésben. Kötelező olvasmányokból részleteket olvasnak fel, és ezek kikerülnek az internetre, hogy segítsék a diákok munkáját. Van egy-két pedagógus ismerős, akik még az iskolák bezárása előtt kérdezték, ha ilyen helyzet lesz, tud-e nekik segíteni. De azért a kollégáival együtt tulajdonképpen önkéntes karanténban vannak, akkor mennek ki, ha nagyon muszáj. Várják, hogy elvonuljon a járvány. 15-16 produkcióban játszana.

Arra a kérdésre, ha netán hirtelen kinyitnak a színházak, nem kerül-e a temérdek szöveggel bajba, azt mondja, ha majd látják ennek a mostani helyzetnek a végét, lehet, hogy elkezdik felfrissíteni a szövegtudásukat. De a produkciók nagy része már sokszor ment. A felújító próbák amúgy is rendszeresek a független színházi szférában, mert eleve a produkciók zöme csak havonta egyszer-kétszer kerül műsorra, ezért minimális próbára eddig is valamennyi előadás előtt szükség volt. Most kicsit intenzívebb, hosszabb próbák lesznek. De bár már ott tartanának, hogy ez legyen a gondjuk! Ez most édes teher lenne. Sok színésznek a megélhetés a gond, de ezzel több millióan lesznek így az országban. Nagy kérdés, hogy meddig tart a járvány és hogy vészeljük át. Aztán majd indul elölről az építkezés. Addig pedig próbálja megőrizni a szellemi és fizikai frissességét.

Bíró Krisztától, az Örkény Színház színészétől származik a Művészek az Otthon Tanításért ötlete. Amikor kiderült, hogy be kell zárni az iskolákat, késő este ült a számítógép előtt, és azon gondolkozott, hogy most, amikor iszonyú fontos, hogy az emberek figyeljenek egymásra és segítsenek egymásnak, a színészek mit tehetnek. Ha online folyik az oktatás, akkor segítség lehet az irodalomtanároknak az, ha színészek kötelező olvasmányokból részleteket olvasnak fel. Felvillantani érdekesen úgy egy mű részletét, hogy attól esetleg a diákok elolvassák az egészet, az szolgálat lehet.

Nem telt el 24 óra, és lett egy csapat. Excel-táblázat készült, és abba az irodalomtanárok beírták, milyen művek részleteire volna szükségük. A táblázatba pedig a kollégák, akik egy Facebook-csoportban összegyűltek, beírták, hogy melyik művet olvasnák fel. Krisztának egyébként van dolga, hiszen ő írni is szokott, de azért úgy gondolja, hogy ez nyomasztó helyzet mindenki számára, mindenkit valamennyire megnyom. Ő igyekszik, Karinthyt idézve, laza lelki tartással hozzáállni ahhoz, ami most történik.

forrás: https://168ora.hu