Grecsó Krisztián: Ha kinyithat a templom és a strand, a szabadtéri színház vajon miért nem?

Azt hisszük, húsz év munkáját nem lehet csak úgy elsöpörni, aztán egy pillanat alatt kiderül: dehogynem – mondja Grecsó Krisztián, aki tavaly kigyógyult a rákból, így van tapasztalata abban, milyen is az, amikor egyik napról a másikra feje tetejére áll az életünk. Ez a trauma, akárcsak az apává válás katarzisa, fontos szerepet kap frissen megjelent verseskötetében is. Állami elismerést ugyan már tizennégy éve nem kapott, de Vera című regényéért most megkapta a Libri irodalmi közönségdíjat, több mint 34 ezer szavazat alapján. Grecsó Krisztiánnal a szabadban sétálgatva beszéltük meg, mit beszélne meg szívesen Kovács Ákossal, megtörhető-e a generációkon át öröklődő gyűlölködés.

Mivel a kávézók még zárva, a Szent István parkban beszélgetünk. Környékbeli lakosként gyakran üldögél itt a padon?

Nem, inkább sétálni szoktunk itt. Ha ugyanis nem tolom a kislányomat, felébred. Kavicsos az út, pont jól rázkódik a babakocsi, így meditatív háromnegyed órákat töltöttem itt, mielőtt a parkot is lezárták a járvány miatt. Egy-egy ilyen séta alkalmat ad arra, hogy végiggondoljam, mi van.

Csak Hannának, vagy önnek is szüksége van, hogy folyamatosan mozgásban legyen?

Én azért leülnék, de az az igazság, hogy Hanna érkezése előtt nagyon ritkán fordultam meg itt. Idősek járnak egészségügyi sétára, meg a gyerekesek a kicsiket legeltetni, de magától ritkán jön ide az ember merengeni. Szoktak koncerteket és felolvasásokat is tartani, nekünk is volt itt fellépésünk Hrutka Robival. Azért különösen emlékezetes, mert épp a műtétem előtti este történt. Hatalmas daganat volt a nyakamon, amit egy őrült nagy szakállal próbáltam leplezni. Szemből sikerült is, de aki oldalt ült, döbbenten nézett, hogy mi a fene az ott.

A zene sokszor ki tud rántani a valóságból, de ilyenkor mennyire lehet megfeledkezni arról, mi vár az emberre másnap?

Nem tudtam róla megfeledkezni. Amikor előadtuk az énekelt verseket, tisztában voltam vele: lehet, hogy ezek most egy darabig nem szólalnak meg. És nem is szólaltak, a műtét után azonnal elment a hangom. Hatalmas öröm számomra, hogy azóta újra előadhatjuk őket. Most persze megint nincsenek koncertek, de már egészen más okból.

Pár éve a rák a feje tetejére állította az életét. Persze korántsem ugyanaz, de most mintha az egész világ valami hasonlót tapasztalna meg a járvány miatt.

A nagy különbség az, hogy ez nem fáj. A lelki része viszont tényleg nagyon hasonló. Elveszik az életed ritmusa, elvesznek a hétköznapjaid, elvesznek a motivációid. Egy egészséges Ego igényli az érzést, hogy terád szükség van, fontos, amit csinálsz. Ez ad lendületet, kitartást. Így nemcsak azt nehéz feldolgozni, hogy a hétköznapok kulisszái teljesen megváltoznak, és otthoni főzelékszag váltja fel a szerkesztőségi zajt. Közben ezen a fölöslegességérzésen is úrrá kell lenni valahogy. Kicsit olyan ez, mint a disszidens lét. Kikerülsz a saját valóságodból, mintha egy távoli országban találnád magad, nyelvismeret, kapcsolatok és legfőképpen múlt nélkül. Noha másról sem volt szó az utóbbi hetekben, mint a vírusról, ez a fölöslegességérzés szerintem nem lett eléggé kibeszélve. Ezért kínozhatott sokakat a bűntudat, hogy micsoda nárcisztikus hülye vagyok én, hogy nem tudok a seggemen megülni. Itt a családom, végre együtt lehetnénk, nekem meg most is bajom van. Szerintem fontos belátni: abban semmi bűnös nincs, ha igényeljük a motivációt.

Önnek segített bármit, hogy nemrég átesett egy hasonló, csak még súlyosabb lelki megrázkódtatáson?

A rutin segített.

Ezek szerint létezik olyan, hogy válságrutin?


Bármilyen különösen hangzik, de igen. Ugyan magányosan, de alig egy éve szembe kellett néznem azzal, milyen olajozottan működik az élet nélkülem, mennyire pótolható vagyok, és milyen könnyű kiesni az évtizedes rutinból, amit sziklaszilárdnak gondoltam.

Azt hisszük, húsz év munkáját nem lehet csak úgy elsöpörni, aztán egy pillanat alatt kiderül: dehogynem.

Ez a tapasztalat sokat segített a mostani helyzet megértésében. Az átélésében nem feltétlenül, mert itt is voltak mélypontok, de akkor is vigaszt jelentett, hogy most legalább szenvedni nem kell. Pedig vannak különös flashbackek. Egyik este a szokásosnál hamarabb elaludt a kislányunk, bekapcsoltuk a tévét, és épp ugyanaz a tévéműsor ment, ami a felépülésem idején. Jamie Oliver egyszerű és gyors kajái, vagy valami ilyesmi a címe. Judit esténként próbált valamit főzni, ami kedvemre való, de mindent gyötrelem volt lenyelnem. Viszont ott volt a képernyőn Jamie, aki teljesen önfeledten, rólam és bajomról tudomást sem véve készítette a fogásokat. A zenéhez tapadó emlékek hihetetlen erősek, egy dal teljes korszakokat tud lélekben megőrizni. Mikor megszólalt az ismerős főcímdallam, abban a pillanatban visszajött az akkori érzés. Elöntött a hála, hogy akkor nincs semmi baj, hisz készülnek szépen a könnyű és gyors kaják.

Az Élet és Irodalomban megjelent 2018-as interjúja óta nyíltan és sokszor beszél arról, hogy élte meg a betegséget…

Sokat is kérdeznek róla.

Igaz, mégis kellett egy tudatos elhatározás. Ez a döntés inkább belső lelki igényből fakadt, vagy volt benne egyfajta társadalmi küldetéstudat, hogy megtörje a rákot körbelengő tabu légkörét?

Cserhalmi Györgynek volt nemrég egy zseniális mondata ezzel kapcsolatban: „Úgy éreztem, felrobbanok, ha nem mondom.” Mert ennek az a dramaturgiája, hogy az életedet kisiklatja ez a hihetetlen krízishelyzet, amiből megpróbálsz erőnek erejével kijönni, ám a gyógyulás során egyszer csak még nagyobb gödörben találod magad. Ám ezt valamiért szégyelled és igyekszel belesimulni abba az öntudatlanul is áldozathibáztató rendszerbe, ami azt sugallja: te tehetsz arról, hogy beteg lettél. Életforma vagy lelki szorongások – mindegy is. A lényeg, hogy oka van a betegségednek. Minden ilyen megszólalás, kitörés, ezt a szégyenérzetet segít lebontani. Hihetetlen sokat jelent, mikor azt látom, hogy Cserhalmi milyen bátran ki meri mondani: Igen, tessék, padlóra kerültem, itt vagyok, és föl akarok állni. És biztos nem csak nekem, de mindazoknak, akik hasonló helyzetben kerültek. Amúgy szerintem végtelenül álszent a titkolózás, mert valójában mindig mindenki tudja, mi a helyzet. Rólam is tudták.

Ha engednék a szégyennek, úgy érezném, hogy az áldozathibáztató rendszerrel kollaborálok.

Nem azt mondom, hogy kötelező felvállalni a betegséget, de sok ismert ember mutathatna példát, ha nem külföldi utazásnak, szépészeti beavatkozásnak álcázná a kezelését. Hiszen összefutsz vele a Kék Golyóban, ami ilyen szempontból különös leleplező hely, mert oda muszáj menned.

Zavarja, ha még mindig erről kérdezik?

Nem, csak mindig hangsúlyozom, hogy én nem vagyok ezzel azonos. Nem vagyok hajlandó „gyógyult rákbetegként” gondolni magamra, mert elutasítom, hogy a gyógyult csak a jelzője legyen a jelzett szónak, vagyis a betegnek. A legkevésbé sem tartom magam szakértőnek, de nagyon örülök, ha bárkinek segít, amit én megtapasztaltam. Igyekszem például tudatosítani mindenkiben, hogy az orvosi kommunikáció milyen fontos. Nem tudom, ebből most mennyit tanítanak az egyetemeken, de a gyógyulás folyamatát döntően befolyásolhatja az, hogyan közlünk valamit, hogy adagoljuk az információt és miként tartunk kapcsolatot. Nagyon jó orvosok sokszor végtelenül gyengék ezen a téren.

A verseiben is sokat ír erről a traumáról, akárcsak az apává válás katarzisáról. Jónás Tamás mondta egy vele készült interjúnkban, hogy azért írta meg hányattatott gyerekkorát a Cigányidőkben, mert teljes lényével jelen akart lenni apaként. Szerinte az írás segít a felejtésben, ugyanis ha leírjuk a traumát, akkor már arra emlékszünk, amit írtunk, nem közvetlenül a fájdalomra. Erről mit gondol?

Lehet ilyen terápiás, csomaglerakó funkciója az írásnak, különösen az első verzióknak. Ezért is javasolják sokszor a pszichológusok, hogy vezessünk naplót. Aki próbálta, tudja, hogy írás közben olyan dolgok szaladhatnak ki, amikről fogalmunk sincs, honnan jönnek. A nyelv egészen különleges módon birizgálja a valóságot. Félelmetes csoda, ahogy ez a folyam képes megindulni. Az ilyen automatikus írás persze általában még nem kész mű, de alapanyagnak jó lehet. Nekem az írás mellett az olvasás is sokat segített. Nem véletlenül idézem meg a kötetben Babitsot és másokat, próbáltam hozzátenni ehhez a hatástörténethez.

Az mondjuk biztos, hogy az első gyermeked születése magával hozza a saját szorongásaiddal való szembesülést. Szédítően mély tárnák nyílnak meg hirtelen.

Elkezdenek automatikusan működni az alapok, amiket az édesanyád letett, és amiknek a létezéséről gyakran nem is tudsz. Hanna érkezése után volt egy félelmetes élményem ezzel kapcsolatban, szerepel is az egyik versben. Tizenvalahány éve lakunk a környéken, ám amikor elindultunk sétálni, azt bírtam mondani Juditnak: menjünk már le a Tiszához.

Az apaság visszarántotta a gyerekkorba?

Abszolút, mert valljuk be, amúgy a Dunát nehezen téveszti el az ember. Tehát végtelen nagy szülői felelősséggel jár ez az öntudatlan időszak, amiről nincsenek saját emlékeink, és amit most mi alakítunk a lányunkban. Egyfelől nincs kontroll, másfelől csak a szeretet kontrollja van, az kell, hogy áradjon.

Nyomasztja is néha ez a végtelen felelősség? A tudat, hogy a jelentéktelennek gondolt gesztusainkkal akár életre szóló traumákat okozhatunk?

Egyes pszichológiai és pedagógiai szakkönyvek ezt úgy fogják meg, hogy akármit csinálsz, mindenképp te leszel a gyerekeid legfontosabb és legnagyobb traumája. Egy ilyen tétel bekergethet a depresszió előszobájába, hogy akkor nem lehet jól csinálni. Szembe kell nézni azzal, hogy mindenképp fogok ismételni hibákat. Ugyanakkor én nem tartom a legnagyobb traumámnak a saját anyámat, sőt. Tökéletesnek sem gondolom őt, ennek ellenére nagyon harmonikus a viszonyunk. A szeretet alapkőletétele a legfontosabb. Szerintem műveltséghiányt és sok egyebet lehet úgy-ahogy pótolni, de ha nem szerettek a gyerekkorodban, azt nagyon nehéz. Az a tű foka.

A Vera részben arról szól, hogy a titkok és jó szándékú elhallgatások milyen fájdalmakat okozhatnak. Korábban említette, hogy ma már az örökbefogadásban is elfogadott nézet a teljes őszinteség, és önök is így állnak hozzá.

Két dolgot különböztessünk meg. Az örökbefogadásnál sokkal egyszerűbb dolgunk van, mint az előttünk járó generációnak. Jóval gyakoribb és közismertebb a jelenség, már falun is természetesnek veszik, még ha olykor nem is ismerik magát a szót. Én nem ítélem el azt a pedagógiai elvet sem, amelyik azt vallotta, hogy ne mondd el a gyereknek. Jó szándék hajtotta, az volt a cél, hogy traumát előzzön meg, nem pedig az, hogy a gyerek egy görög drámában találja magát. Más kérdés, hogy sajnos, mégis ez lett a következménye. A családi titkoknak viszont van egy másik oldala, ami nem igazán javul. A konfliktuskezelésben valami elképesztő makacssággal öröklődik a haraggal való együttélés rutinja.

Én ezt gyűlölet-pátyolgatásnak hívom. Egy rossz félrenézés, egy rossz mondat, egy elharapózó születésnapi buli évtizedekre szét tud vinni családokat.

Abba növünk bele, hogy ezek a generációk széttartanak és képesek évtizedeken át ezt a haragot táplálni.

Addigra sokszor már arra is alig emlékezve, honnan indult a konfliktus.

Így van, csak a temetésen oldódik fel, amikor a következő generáció megkérdezi: tulajdonképpen mi is volt a baj? És kiderül, hogy a fene sem emlékszik már rá. Ezt nagyon hatékonyan örökítjük át, és a Vera számomra ennek a generációs traumának és haragőrzésnek a regénye. Nem az örökbefogadás a legfontosabb téma, hiszen az éppen csak kiderül, inkább a kérdés, hogy meg lehet-e törni ezt a sértettség-láncolatot. A nagy jelenet tétje az, hogy egy gyerek megtudja, hogy tíz éven át hazudtak neki, majd kénytelen hazudni, hogy az apját megsegítse.

Mégsem mindig az őszinteség a legjobb megoldás?

Az élet nem olyan egyszerű, hogy ha őszinte vagy, akkor megoldódik minden. Apám például évtizedekig nem szólt a testvéreihez, így az unokatestvéreimmel majdnem a nulláról kellett elkezdeni újra felépíteni a kapcsolatunkat. Egy ilyen helyzetet akartam a regény kiindulásának, csak egy kislány szemszögéből bemutatva. Úgy látom, a gyerekek nagyon tudnak azonosulni ezzel a felállással, pedig nem szántam a Verát ifjúsági regénynek.

Mekkora kihívás volt belehelyezkedni egy tíz-tizenegy éves kislány szemszögébe?

Nagy vizsga volt, mert ez első olyan könyvem, amiben az alanyi figura kikúszik a szöveg mögül. Nincs mögötte Grecsó Krisztián, sem vidék-Budapest vívódás, csak a szöveg van meztelenül. Azért van egyfajta kontinuitás, mert a régi mániáim – identitáskeresés, transzgenerációs traumák – itt is visszaköszönnek. A legfontosabb az volt, hogy a cselekmény középpontjában álló két csaj karaktere és a viszonya hiteles legyen. Kiindulásként nem tehettem mást, minthogy a saját alapjaimat kölcsönöztem Verának: egy túlteljesítő, örökösen a szorongásával birkózó gyerek, aki mindent megtesz, hogy becsüljék és szeressék. Jó tanuló, igazi pedál. Erre az alapra építve már könnyebb volt kislány mivoltát kezelni. Onnantól kezdve apró finomságok voltak, amire igyekeztem odafigyelni. Állítólag sikerült.

Az mondjuk nem rossz visszajelzés, hogy a regény megkapta a Libri közönségdíját. Mennyit jelentenek az ilyen elismerések önnek?

A rendkívül torz közállapotoknak és a kultúrharcnak köszönhetően elképesztően fölértékelődött a magándíjak szerepe. Ezek közül a két legjelentősebb az Aegon és a Libri, amelyek igyekeznek tényleg szakmai alapon díjazni és figyelni a közönségre is. Számomra ezek a mérvadók. 2006-ban kaptam egy József Attila-díjat, legszerényebb számításaim szerint annak tizennégy éve. Azóta egy kacsintást sem kaptam az állami kultúrpolitikától.

Rosszul esik?

Ki nem vágyik arra, hogy elismerjék a munkáját? Nemcsak az írók, egy népművelő, könyvtáros, pedagógus, muzeológus. Nonszensznek tartom, hogy egy járványnak kell kikényszerítenie, hogy az egészségügyi dolgozók presztízse megemelkedjen, és esténként tapsolgassunk nekik az ablakból. Az írás magányos tevékenység, alig van visszajelzés. Ha egy jó poén van a könyvben, nem látom nevetni az olvasót. Egy rangos díj tehát nagyon jólesik, és persze, a hiúság orkánkabátja is ropog ilyenkor.

Mit gondol, a járvány és a kultúrharc után mi marad a magyar kulturális életből?

Rémületes átláthatatlanság uralkodik. Megbecsülni sem tudjuk, hány elszabadult hajóágyú szalad erre-arra ezen a fedélzeten. Pedig mindez elemi szinten befolyásolja a gazdaságot, a kultúrát és a magánéletet is. Gondoljunk bele, mi lesz azokkal a házasságokkal, ahova hazaadtak egy haldokló beteget, mondjuk egy másfél szobás panelba. Ne legyen igazam, de szerintem itt irtózatos károkról fogunk utólag értesülni, amiket most még képtelenek vagyunk felmérni. Ezzel párhuzamosan pedig azt látom, hogy kéjes élvezettel tartják víz alatt a kultúrát.
Ha kinyithat a templom és a strand, akkor a szabadtéri színház vajon miért nem? Azt mégsem gondolhatják komolyan, hogy a nézőtéren nehezebb a távolságot garantálni, mint a medencében?!
Ez nyilván egyfajta állásfoglalás, mutat egy világképet, beszél arról, hogy kinek mi a fontos. Tudom, hogy naivitás a részemről, de ezért kéne most félretenni az ellenségeskedést a kulturális szereplőknek. Mert ez Vidnyánszky Attilát is minősíti, a Nemzeti Színház sem nyithat ki. Kovács Ákos sem tarthat koncertet.

Csak retorika, vagy tényleg hisz benne, hogy egy ilyen válsághelyzet beindíthatja a rég nem létező párbeszédet? Hiszen ezek éppolyan makacs ellenségeskedésnek tűnnek, mint az évtizedekig tartó családi sértettségek.

Márpedig, ha most nem indul meg, akkor valószínűleg soha. Jött egy társadalmi krízis, ami mindenkit kizökkentett az életéből. Megpróbálhatnánk szóba állni egymással. Mondok egy személyes példát. Azért hoztam szóba ez előbb épp Ákost, mert nemrég írtam egy tévékritikát az ÉS-be az ő egyik projektjéről, ami társadalmilag fontos gesztus is volt egyben. Nem a művészi teljesítményéről szólt, hanem arról, hogy milyen mintát mutatott, vagy nem mutatott járványhelyzetben. Elolvasta a kritikát és kommentelt róla a Facebookon, mire elképesztő gyűlöletcunami indult meg ellenem. Néha feltűnt egy-egy megszólaló Ákos nagy rajongótáborában, aki észrevételezte, hogy nem is arról szólt az írás, amire reagált, de ezek a hangok hamar belevesztek a csatazajba. Akkor is azt éreztem, hogy le kellene ülni beszélgetni. Nem értesz egyet? Hülyeséget írtam? Mondd el, mit gondolsz!

És leültek?

Nem.

De elmenne vele kávézni, természetesen a kétméteres távolság betartásával?

Naná, mert kíváncsi vagyok a mondandójára. Csak aztán ő is hallgassa meg, én mit gondolok arról, hogyan működik a művészeti mecenatúra, és hogy szerintem milyen felelősséggel jár, ha valaki a társadalom egy részének ilyen meghatározó ikonja. Nagyon hiányzik Esterházy, aki szerintem az utolsó integráló személyiség volt a magyar kultúrában. Ő kifejezetten sok jó kapcsolatot ápolt a jobboldalinak mondott írókkal. Az utóbbi időben persze elkezdték démonizálni, és végtelenül rossz érzés látni, hogy akikkel jóban volt, akiknek sokszor segített, azok is megtagadják őt, mert nem mernek az árral szemben úszni. Tényleg itt lenne az ideje, hogy elkezdjük meghallgatni egymást.

forrás: https://24.hu


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál4 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve11 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium25 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza5 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming out1 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante70 dante első szülinapi fesztivál14 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros159 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér151 fellegek14 fém színház32 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin310 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr6 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangok a katakombából1 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál6 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit94 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú130 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg466 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu94 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza161 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán295 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató548 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 pannónia stúdió2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum4 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k12 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár7 szemes fesztivál2 szénakutyák122 szent imre1 szentendrei teátrum20 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok103 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok15 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor206 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália186 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben37 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló9 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5