Az Öreghíd alatt - A Kőszegi Várszínház ősbemutatója

Június 28-án vasárnap egy egészen különleges ősbemutató volt Kőszegen: idén csak egyetlen este látható Göttinger Pál darabja, amit ő maga írt és vitt színre. Az Öreghíd alatt műfaji meghatározása szerint képzeletbeli ír darab két felvonásban, aminek története Észak-Írország egy tengerhez közeli, kitalált szegletében játszódik napjainkban.

A Kőszegi Várszínház minden nyáron saját bemutatókkal és visszatérő művészek vendégjátékával kényezteti el közönségét. Idén úgy gondolták, összegyűjtik azokat a színészeket, akikkel kiváló kapcsolatot ápolnak és már felléptek a Várszínház deszkáin, így a színdarabban résztvevő művészek köre már az elején kialakult. Göttinger Pál valósította meg azt elképzelést, hogy olyan darabot írjon, amelyben mindenkinek nagyjából egyenrangú szerepe van, és mindenki talál benne személyes, őt megszólító feladatot. Ennek apropóján született egy nyári zenés, szórakoztató darab 11 dallal, tánccal. A zenét ír népdalokból inspirálódva írta Sebesi Tamás és Némedi Árpád.

A történet szerint Észak-Írország és Írország alig észrevehető határán van egy képzeletbeli falu. Nincsenek sokan, mindenki ismerik egymást. A történet estéjén, amikor kint tombol a Ciara hurrikán, a kocsmában gyűlnek össze híreket hallgatni, várni, mi lesz a Brexit-szavazás vége, vajon valóságossá válik-e a képzeletbeli falut kettészelő, eddig láthatatlan határ?

A szereplők egyszerű, hétköznapi emberek, de az este során mindenkiről kiderül, hogy érdekes, szomorú sorsa van, és nem az, akiknek - elsőre - látszik. Mrs Flannigan, özvegy csaplárosné (Ullmann Mónika) az igazi háziasszony megtestesítője, gondoskodó, jószívű és segítőkész mindenkivel. Mrs Poltergeist "Pötyi mama", nyolcvan év körüli takarítónő (Grisnik Petra), aki első pillanatban egy „kicsit flúgos öreglánynak" tűnik, de aztán nagyon határozott lesz és mindenkit „eligazít", ahogy az idős asszonyoktól ez megszokott. Megjelenése és alakítása olyan nagyszerű, hogy csak kizárásos alapon tudtuk megmondani, ki személyesíti meg Dolák-Saly Róbert Anti bácsijának női verzióját.

Rókaszerű Milligan, az önkormányzat közszolgája (Némedi Árpád) a társaság „eszének" tartja magát, neki is vannak kisebb-nagyobb mulasztásai, bűnei, amelyekre a történet előrehaladtával fény derül. Paddy O'Reilly, vikárius (Göttinger Pál) mindenről mindent tud, mindent ismer, ő a "mindenhez is értő" klerikus, aki kedveli a temetéseket, mert azok hoznak némi pénzt számára.

Az ír bevándorlás-politika példája Vietnámi Gyurika, a világítótorony őre (Kálid Artúr). Az ő története sem éppen romantikus lányregényekbe való: a tengerből mentették ki, mint menekültet, majd a kocsma mellé építettek neki egy kis szobát, és a falu jóindulatát élvezve kapott állást a világítótoronyban. De az idáig vezető úton rendesen pakolta a sors a göröngyöket elé... És itt van Jeremy Lannigan, a vak hajléktalan (Epres Attila), akinek élete szintén sok-sok kínt és szenvedést tartogatott. A darab végére tudjuk meg, hogy mi történt vele valójában - az Öreghíd alatt.

Az ír falusi kocsmában a helyi emberek a napi hírekről beszélgetnek, a pia hitelre van, és aki itt belép, az indítson mindenképp töménnyel - akár itthon is érezhetnénk magunkat, de erre az analógiára még visszatérünk. (Érdemes a színpad jobb oldalán található kis piktogramokra figyelni, amik mellé Mrs Flannigan folyamatosan húzza a strigulákat a fogyasztás függvényében! Nem lőjük le a poént, akár a szünetben is "megsasolhatóak" a "beszélő avatarok").

A kis kocsma belterjes közösségének hamar szemet szúr az a két idegen, akik a viharból bemenekülnek ide - egy fiatal pár. A lányt (Saoirse MacCumhaill, Trokán Anna alakítja) mindenki ismeri látásból: ő Fiona MacCumhaill-nak (Ecsedi Erzsébet), az özvegy gengszterfőnöknőnek az egyetlen lánya, aki szerelmével (Sean Mooney, Bálint Ádám) próbál megszökni anyja zsarnoksága elől. A kis település lakossága kétségek között ad menedéket nekik: az életüket féltik, mert MacCumhaill emberei minden bizonnyal a hőszerelmes fiú vérét ontják majd, és mindenkiét, aki segített nekik a bújtatásban. Végül meggyőzik a rémült fiút, hogy a nagy vihar idején a kocsmában biztonságban vannak. Egyedül a lány, Saoirse tudja: anyja bármilyen özönvízen átkel, hogy elkapja őket.

Ám úgy tűnik, a társaságban valaki nem tud titkot tartani... kisvártatva fúriaként érkezik meg az anya, ez az erős és kegyetlen asszony, hogy beszéljen a lánya fejével, és móresre tanítson mindenkit, aki szerint az embernek joga van a szíve szerint dönteni az élet dolgaiban. Ehhez humánerőforrása Satu, a verőember (Sebesi Tamás, aki egyben a darab zeneszerzője is). A helyzet reménytelennek látszik, közben a szavazás eredménye is kiderül, amitől senki élete sem lesz ugyanaz innentől.

A kétrészes zenés vígjáték szerelemről, sorsról, kötelességről, régi adósságokról, közösségről és az adott szóról szól. Az érdeklődést mindvégig fenntartó, humorral és drámával is kellően fűszerezett darabban számos remek betétdalt hallhatunk, és nagyszerű színészi alakításokat láthatunk. Epres Attila nagyrészt napszemüvegben hozott karaktere a koordináció szempontjából sem egyszerű. Ha csak egy "statikus statiszta" lenne, őt akkor is imádná mindenki, mert ő Mr. Kőszegi Várszínház, aki nélkül elképzelhetetlen színre vinni a nyarat.

Grisnik Petra Pötyi mamája egészen elképesztő, tudva, hogy egy fiatal színésznő "bújik meg" a 80 éves asszony szerepében. Különösen annak ismeretében, hogy sokáig nem is látjuk, csak halljuk őt a "konyhából". Az a hang, hozzá a madárijesztő külső - mintha egy Burroughs-varietéből felejtődött volna ott az "öreglány". 

Számunkra a darab legerősebb színészi jelenlétét mégsem Pötyi mama egrecírozós figurája, hanem a gengszterfőnök nagyasszony színre lépése jelentette. Ecsedi Erzsébet méltóságosan kimért és kegyetlen, ellentmondást nem tűrően utasít és uralkodik. Ám mindezek ellenére végig érezzük, hogy az érzelmeit Grönlandra küldő asszony lelke mélyén hatalmas viharok dúlnak, amiből csak az egyik a lányával való konfliktusa... Ő hozza az addig kissé kusza és fésületlen darabba a "rendet" - a hiteles drámát, a sokat látott asszony mélyen megélt érzéseit, és ennek még mélyebben őrzött titkát, aminek burka azért csak felszakad az előadás végére.

Akkor most jöjjön a cikk elején említett visszakanyar a magyar viszonyokra. Azt gondoljuk, hogy nem mindig "áll jól" egy alapvetően könnyed, szórakoztató és közéleti utalásoktól mentes darabnak - képzeletbelisége ellenére sem -, ha nem tud az adott helyszín, ország politikai-társadalmi viszonyai között mozogni és megmaradni, ha átlép a (képzeletbeli) országhatáron... Honi viszonyokra nem mindig szerencsés és elegáns áthallatni dolgokat, ahogy itt is testidegen volt a történettől az a néhány "finom utalásféleképpen" elsütött kiszólás, hiszen a humorral, a helyzetkomikummal egyébként is közeli barátságot ápoló előadás végig életképes tud maradni ezek nélkül is.

Aki idén lemaradt az előadásról, jövőre meg tudja tekinteni, hiszen újra műsorra kerül a Várszínházban a produkció.

Göttinger Pál: Az Öreghíd alatt

- képzeletbeli ír darab két felvonásban -

Szereplők a megjelenés sorrendjében:

Mrs Flannigan, özvegy csaplárosné: Ullmann Mónika

Rókaszerű Milligan, az önkormányzattól: Némedi Árpád

Vietnámi Gyurika, a világítótorony őre: Kálid Artúr

Mrs Poltergeist (Pötyi néni), nyolcvan körüli: Grisnik Petra

Paddy O'Reilly, vikárius: Göttinger Pál

Saoirse MacCumhaill, szökött leány: Trokán Anna

Sean Mooney, városi fiú: Bálint Ádám

Jeremy Lannigan, vak hajléktalan: Epres Attila

Fiona MacCumhaill, özvegy gengszterfőnökné: Ecsedi Erzsébet

Satu, hallatlanul erős verőember: Sebesi Tamás

Felvételről közreműködik: Ötvös András

Zene: Sebesi Tamás és Némedi Árpád

Dalszöveg: Máthé Zsolt

Koreográfia: Katona Gábor

Díszlet: Ondraschek Péter

Jelmez: Cselényi Nóra

Fény: Kehi Richárd

Hang: Bakos Zoltán

Öltöztető: Szőke Julika

Ügyelő: Szilasi Attila

Kellék: Kósi Gábor

Rendezőasszisztens: Skrabán Judit

Rendező: Göttinger Pál