Egyszer volt Kőszegen észak-ír előadás – jövőre több látszik a brexitből is
Most hatványozottan igaz, hogy a színház természeténél fogva: volt-nincs. A Kőszegi Várszínház idei nagybemutatóját mindössze egy alkalommal, vasárnap este láthatta a közönség. A szériát a jövő évben pótolják. Ez is járványkövetkezmény: a veszélyhelyzetnek vége, de Az Öreghíd alatt című képzeletbeli ír előadás alkalmi társulatát nem lehet tovább egyben tartani.
Dacos vidámsággal szólítja meg a nézőket a várszínház stábja, az örökös szlogen elejére „odaérezzük” a toldást, hogy „csak azért is”. Csak azért is színre viszi a nyarat a Kőszegi Várszínház.
Az idei nagybemutató ráadásul: ősbemutató. Hiszen a harmadik szezonra visszahívott színész-rendező, Göttinger Pál ezúttal szerzőként is jelen van: ő jegyzi Az Öreghíd alatt című „képzeletbeli” ír darabot, amelynek szerepeit a jórészt szintén visszajáró színészekre írta. Ullmann Mónika, Némedi Árpád, Kálid Artúr, Grisnik Petra, Göttinger PÁl, Zrokán Anna, Bálint Ádám, Epres Attila, Ecsedi Erzsébet – jó kis névsor.
És mi kell mindenekelőtt egy kortárs ír darabhoz? Az isten háta mögött összezárt kis közösség, a maguk apró-cseprő – egyúttal eget verő – konfliktusaival, sérelmeivel. Tehát adva van egy kis falu kis kocsmája az ír – észak-ír határon. Itt tanyázik a falu apraja-nagyja. Hallgatják a híreket a brexitről (kortárs problémák!), ami kettévághatja a falut, aggódnak, beszélgetnek, isznak. Néha dalra fakadnak; zene: Némedi Árpád, Sebesi Tamás, a dalszövegek szerzője Máthé Zsolt. Ebbe az idillbe csap bele a Chiara hurrikán, plusz a vihar elől menekülve fiatal pár esik be a fogadóba. A lányról rövid úton kiderül, hogy a helyi maffia főnökasszonyának lánya, aki titkos szerelmével épp szökni készül.
És bár maszkot viselni a várszínházban nem kell, azért a színpadot látva mindig élnünk kell a gyanúperrel, hogy egynémely illető nem az, aminek látszik. Ha Molnár Ferenc arra tett fogadást a Játék a kastélyban megírása után, hogy amint elhangzik a „citrom”, mindig fölnevet a közönség, Göttinger Pál arra fogadhatott volna, hogy az „ismerem-szeretem” fordulat hozza meg a rugóra járó nevetést: ő maga kapta meg ezt a robbanószerkezetet: a pap szerepében.
A tündöklően fiatal Grisnik Petra az öreg (de nem vén!) Pötyi nénit játssza. Izgatottan vártuk, hogy amikor énekel, átvált-e legalább egyszer a saját hangjára. Átváltott – és potyogni kezdtek a csillagok.. Amikor pedig Ecsedi Erzsébet a maffiavezér asszony szerepében elsiratja épp megtalált, (megint) halottnak hitt régi szerelmét, az olyan, mint egy fantasztikus, karcos Brecht-song: benne a mindenség.
Nem is baj, hogy jövőre tolódott a várszínházi széria: arra talán kiderül, hogy mi lesz valójában a megszavazott brexittel. Göttinger Pál ad néhány tippet.
Ölbei Lívia
forrás: https://www.vaol.hu/