A karanténhelyzetben a Kőszegi Várszínház lépett először: igaz, hogy alig néhány nézői szempár előtt – betartva az óvintézkedéseket –, de a Grecsó Krisztián Libri-közönségdíjas Vera-regényéből készült előadás volt az első valóságos és minden értelemben igazi premier a karanténhelyzet kihirdetése óta az országban. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy hamarosan indulhat a Vera-széria is. Grisnik Petra készen áll: ő Vera. Az első fecske – és nyarat csinál.
Grisnik Petra-Vera végig kibontva hordja a haját, mint Grecsó Krisztián regényhőse az ünnep pillanataiban. De hát ünnep van, kólás és vaníliás karikás: a legelső bemutató a karanténhelyzetben, több mint két hónappal a színházak bezárása után, a reménybeli nyári szezon küszöbén. Egyetlen fecskelány a színen, aki igenis nyarat csinál. Vera egyfelől azt jelenti: igazság. Másfelől azt jelenti: hit. A regény (és az előadás) leheletfinoman játszatja egybe ezt a kétféle jelentésárnyalatot.
„Az ülésrend is illett Verához. Olyan iskolás volt. Mint egykoron matekórán, büntiben. Székek szétszórva egy nagy teremben. Másfél méter sugarú kör. Minden szempontból zárt. Alig néhány ember. Színháztörténeti némaság után egy lélekcsiklandozó nyitás. Grisnik Petrának megvan a maga Verája, megfaragta, átélte, kitalálta, és látszik belőle, hogy szerette a regényt. Felkavaró, röpítős, nevetős, sírós előadás, ezer hang, humor, képtelenül jó beszédritmusok. Ha jön a szabadság, jön a monodráma is, a Kőszeg-Pest tengely, remélem, Nyíregyházáig tart majd” – tette közzé Grecsó Krisztián a közösségi felületén, mintegy útnak indítva Verát. A kalitka ajtaja résnyire már nyitva van.
A Kőszegi Várszínház igazgatója, Pócza Zoltán is bízik abban, hogy nyáron nem csak a kőszegi közönség láthatja az EMMI pályázati támogatásával létrejött előadást. Grecsó Krisztián regényét színpadra átdolgozta: Grisnik Petra – vagyis Vera. Díszlet: Trifusz Péter. Zene: Táborszky Bence. A rendező munkatársa: Skrabán Judit. Ötlet: Gelencsér Ildikó. Fény: Bakos Zoltán. Rendező: Göttinger Pál.
„Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az. Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. (…) Mit kezd a család sötét titkaival egy gyerek? Mit kezd a hallgatással, az évtizedekkel korábbi tragédia nyomaival, a pállott évtized kellemetlen szagával, a félrefordított tekintetekkel, az egyre kevesebb meggyőződéssel beléfojtott szóval? De a kiskamaszkor nemcsak a trauma, hanem a trauma ellenszere is egyben – pont felnőtt annyira, hogy megértsen mindent, és pont gyerek annyira még, hogy ellenszereket találjon. (…)”
Most mindenkinek – Verának és a közönségnek – az volna jó, ha a Grecsó-regény színpadi változata minél többször és minél többekhez eljutna. Például azért, mert ez az előadás is bizonyítja (és emlékeztet rá, ha megfeledkeznénk róla), hogy a színház tényleg tükröt tart, élni segít, old, köt, tisztít (stb.).
Közben pedig hamarosan megérkezik Kőszegre a nyári nagybemutató társulata is. A várszínház saját nagyszínpadi bemutatója, Az Öreghíd alatt a 39. évadban igazi ősbemutató lesz: írta és rendezi Göttinger Pál, zenéjét a várszínház „állandó tagjai”, Némedi Árpád és Sebesi Tamás jegyzik. Tehát: van egy falusi kiskocsma az ír-észak-ír határon, jelen időben. Nemcsak brexit van, hanem jön a hurrikán is, a vihar pedig egy fiatal párt is besodor a kocsmába: mint kiderül, a helyi maffiafőnöknő lánya és titkos szerelme – akik szökni készülnek egy táska pénzzel.
Hogy mi lesz ebből, remélhetőleg hamar megtudjuk. Szereplők: Ullmann Mónika, Némedi Árpád, Göttinger Pál, Kálid Artúr, Epres Attila, Trokán Anna, Bálint Ádám, Ecsedi Erzsébet. És Grisnik Petra, aki ezúttal nem 11 éves kis/nagylányt, hanem nyolcvanas öregasszonyt játszik. Éljen a színház!
