Mielőtt felhívom (karantén van…), eszembe jut, hogy megkérem: mondjon egy viccet. Kézenfekvő lenne. Menet közben még bevillan egyszer (Hahó, a viccet ne feledd!), de végül elengedem az ötletet. Elmesélem, miért.
Képzeljünk magunk elé egy hatéves gyereket, aki viccet mond a nagymamát körülvevő barátnői hölgykoszorúnak. Megvan? Nos, ő Barnabás, 1984-ben.
„Szórakoztató lehetett, amit abból gondolok, hogy az egyik barátnő talált egy hirdetést a Nők Lapjában, a nagymamám pedig elvitt a Harlekin Gyermekszínházba a meghallgatásra. A felvételin is viccet meséltem – és bejött. Gyerekszínészként kudarckerülő voltam, arra figyeltem, hogy ne hibázzak, és ne késsem le a jelenetet. Mert arra is volt példa. A Szovjet Kultúra Házában volt előadásunk, mindenféle pártemberek jöttek. Gyerekek voltunk, liftezgettünk, elkeveredtünk az épületben. Közben viszont elkezdődött az előadás. Lemaradtam a jelenetemről, amiből persze hatalmas balhé lett” – meséli kuncogva.
Nagy filmek – kisfiú
A Harlekint a Cilinderre cserélte, majd Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójába került. Ekkor kapta meg első filmes szerepét (Hülyeség nem akadály – rendezte: Xantus János), amit olyan alkotások követtek, mint az Eldorádó, A legényanya, majd Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című drámája, amelyben a főszerepet osztották rá.
„A gázsit megtarthattam, és gyakran suliba sem kellett menni. Ez nyilván tetszett. De magát a játékot vagy az alkotást kamaszként kezdtem érteni és élvezni, nagyjából a Gyerekgyilkosságok forgatása idején. A nagy filmek főként gyerekként találtak meg, amikor még nem készültem tudatosan színésznek, ezért sem tekintettem példaképként Andorai Péterre, Garas Dezsőre vagy Eperjes Károlyra. Mivel felnőttként már megint csak nem színésznek készültem, bár hébe-hóba játszottam nagy színészekkel, biztosan kiverne a veríték, ha most hirtelen a Katona színpadán találnám magam. Az improvizációs színészetet és játékot, amire a barátaimmal alapított Momentán Társulat programjai épülnek, legyen szó előadásról, oktatásról vagy csapatépítésről, leválasztom a hagyományos színészi karakterről. Az improvizációs színészet és játék nincs átfedésben az előre megírt szöveg és jelenet előadásával. Alapvetően nem is vagyok színészalkat” – mondja zárszóként.
Itt a megfelelő pillanat, hogy viccet mondassak vele, villan be, csakhogy levegővétel nélkül folytatja.
Lehet, hogy nem színészalkat, de beszédtechnikailag ez jeles…
Időkérés
Két sikertelen színész szakos felvételi között diplomát szerzett a Külkeren (jelige: a jövőbe vetett láb). A második „Köszönjük jelentkezését, sajnos…” kezdetű értesítő után a színészlét már nem, a filmes világ levegője viszont hiányzott neki.
„Filmrajongó lettem, de a rendező szakot nem mertem megpróbálni. Viszont indult producerképzés: nyelveket beszélek, diplomám és színészmúltam is van – jó lesz ez, gondoltam. Felvettek, csakhogy nem tudtam azonosulni azokkal a filmekkel, amiket esetenként producerként gyártanom kellett. Elkezdtem rendezgetni is, aminek az lett a vége, hogy végül két diplomával sétáltam ki az intézményből. Rendezőként végre megtaláltam magam, idővel pedig nemzetközi visszajelzések, közönségdíjak is jöttek, amik azt üzenték: amit csinálok, azt a néző veszi, ha már a szakma és a kritika nem annyira” – mondja nevetve.
Kisfilmek (és nagyok) – nagyfiú
Az Újratervezés, még inkább a Susotázs című kisfilmjei, valamint az idén a Magyar Filmdíjat elnyerő Akik maradtak kapcsán már a szakma is biccentett.
„Ha két éve valaki azt mondja, hogy két filmem is felkerül az Oscar tízes listájára, nem hittem volna el. Büszkeség, boldogság, az Akik maradtak hazai elismerése különösen kedves, mert az Eldorádó és a Gyerekgyilkosságok is anno fődíjat nyert, mind a kettő a második filmje volt a rendezőnek, Bereményi Gézának és Szabó Ildikónak, és mint most én, ők is 42 évesek voltak.”
Bepróbálkozom a „személyes kedvence” kérdéssel, nem remélve, hogy kiemel egyet filmes gyermekei közül, ám némi gondolkodás után előhúzza a nyerő lapot – az Elmenetel című filmet.
„A racionalitás miatt sokszor nem vesszük észre a lelki vonulatokat, nem ismerjük fel a csodát. Erről szól a film. Nem áztatta díjeső, nem lett tömegsiker. Na most vagy én nem voltam elég jó, és ezért a film sem annyira jó, ahogy gondolom, vagy tényleg az az igaság, hogy már nem érzékeljük a lélek dolgait. Kísérlet volt a film, ami a jelek szerint – az imént részletezett okok miatt – sajnos sikerült…”
Az utolsó válasz előtt az előzőnél hosszabban töpreng: rendezőként magasabb polcra került a Magyar Filmdíjnak és a két Oscar-jelölésnek köszönhetően?
„Kapok könyveket, mások írásait, vállalom-e, azaz pusztán rendezőként is felvetődik a nevem – ezt hozta a nagyobb figyelem, a két Oscar-shortlist, ami jó. Ugyanakkor egyik benyújtott filmtervemet sem bírálták még el a Filmintézetben. Egy biztos: rendezőként kevésbé vagyok kiszolgáltatott helyzetben a színésznél, mert én pályázhatok, a színész viszont csak akkor kap esélyt, ha a rendező gondol rá. A rendező magának kaparja ki a gesztenyét, de a siker annyi mindenen múlik. Munka, kitartás, tehetség, szerencse. Ebből csak a munka mennyiségét szabályozhatod. Eddig tizennyolcszor utasított el a Filmalap, de most is próbálkozom. Hinned kell magadban.”
Most végképp nem viccel.
Kiemelkedő filmjei gyerekszínészként
Hülyeség nem akadály (1986)
Eldorádó (1988)
A legényanya (1989)
Gyerekgyilkosságok (1993)
Kiemelkedő rövidfilmjei rendezőként
Újratervezés (2013)
Az elmenetel (2015)
Van egy határ (2017)
Susotázs (2018)
Nagyjátékfilmjei rendezőként
Rózsaszín sajt (2009)
Akik maradtak (2019)
Tóth Barnabás
Filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer, színész, az improvizáció eszköztárát alkalmazott formában (kurzus, workshop, céges rendezvény, felnőtt- és gyerektáborok) is használó Momentán Társulat alapító tagja. Első diplomáját húszévesen a Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi kommunikáció szakán (reklám szakirány) szerezte, később a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező és -producer szakját is elvégezte. Susotázs című kisjátékfilmjét beválogatták a 2019-es Oscar-díj tíz filmet tartalmazó rövidlistájára (a legjobb élő szereplős rövidfilm kategóriában), a 2020-ban Magyar Filmdíjat elnyerő Akik maradtak című nagyjátékfilmje ugyancsak felkerült az Oscar-shortlistre – a legjobb nemzetközi film kategóriában. A magyar mellett angolul és franciául beszél. Negyvenkét éves, nős, három gyermek apja.
Infó: barnabastoth.com
forrás: https://uniqalifestyle.hu
