Stuber Andrea kijött a Hogy szeret...-ről a naplója szerint

Elmentem a Belvárosi Színházba a Hogy szeret a másik? című darab premierjére. Színészből lett regény- és bulvárvígjáték-író, a sokdíjas Alan Ayckbourn írta ötven éve, Keresztbe-kasul címen is játszották magyar színházak. (Ulmann Mónikának például megvolt már a mostani szerepe másfél évtizede a József Attila Színházban.) Göttinger Pál rendezte a produkciót, és némi torokkoszorulás köszörülés után, nem szívesen nyilatkozva közlöm, hogy engem elvesztett az előadás. Illetve már eleve a darab, ez a megfáradt újkori brit Feydeau.

Annyit mondhatok, hogy Edvi Henriettát nem láttam évek és Szombathely óta, és most örömmel láttam viszont, úgy értem, az ő örömével is. Szimpatikusan és eredményesen élvezte, hogy játszhat, barna parókában, nyomi nőt.

Kétórásnak írják az előadást, gondoltam, az egy rész. De amikor 8 után öt perccel felkapcsolták a villanyt és kinyitották az ajtókat, az a felszabadulás útjának tűnt fel előttem.

Úgy hiszem egyébként, hogy egy évvel ezelőtt még biztosan végignéztem volna ezt az előadást. Az alkotók és a munkájuk iránti tiszteletből, valamint a meghívásnak szóló köszönettel. De most más, élesebb a helyzet. Most nem töltök el egy teli színházban még egy órát, ha már tudom, hogy az számomra – hangsúlyozom: személy szerint számomra, és nem állítva, hogy másnak ugyanígy – kecsegtelen.

forrás: http://www.stuberandrea.hu