Az opera mindenkié – vallja a Szegedi Nemzeti Színház új zeneigazgatója
Koós Kata
Kortól, nemtől, társadalmi vagy anyagi helyzettől függetlenül, sőt még az ódzkodók számára is élvezetessé tud válni. Hogyan? Nézetei szerint a műfaj kapcsán a megismerés jelenti megszeretésének kulcsát.
Ebből a célból Dinyés Dániel a főváros után szeptembertől Szegeden is útnak indította Operabeavató elnevezésű előadás-sorozatát, amely egy egész évadon keresztül havi rendszerességgel egy operát vesz górcső alá állandó rendezőtársával, Göttinger Pállal. A szegedi nyitódarab Giacomo Puccini Bohémélete, elemzésének második állomását tegnap tartották a kisszínházban.
A feldolgozott részlet ezúttal a történet szerint tüdőbajos Mimi és szerelme legjobb barátjának, Marcelnak megindító duettje volt, amelyet Máthé Beáta és Szélpál Szilveszter előadásában hallhattak a nézők.
Az előadás első felében a zeneigazgató Puccini dallamainak rejtelmeibe kalauzolta közönségét. Bemutatta, hogy a zenei kíséret hogyan képes leleplezni a szereplők valódi érzelmeit, végigkísérni lelki folyamataikat. Nyomatékosítani a bánatot, feltárni a hazugságot, kifejezni az iróniát, fokozni a feszültséget.
Az Operabeavató második felvonásában Göttinger Pál a rendelkező próba folyamatába engedett bepillantást. Elmondta, az operák esetén rendszerint a nézők már a produkció előtt tudják, hogy mi történik majd a színpadon, így a legfőbb rendezői kihívás, hogy a „miként történik” kérdésre a lehető legizgalmasabb válasszal szolgáljon.
Szemléltette, milyen sok bejárás adódhat egyetlen jelenet kapcsán, milyen sok értelmezési lehetőség ütheti fel a fejét egyetlen gesztus tekintetében. Több esetben a közönség kezébe adta a választás lehetőségét.
Az előadásmód mindkét házigazda esetében könnyed és szórakoztató, ám a gyakran alkalmazott humor mit sem csorbít az átadott tudásanyag értékén. A stílus közérthető és küldetésük ígéretéhez híven közélvezhető.
forrás: https://www.delmagyar.hu/
