Bordás Barbara: „A szende karakterek nem igazán nekem valók”

A Budapesti Operettszínház primadonnáját most a Miskolci Nemzeti Színházban is láthatja a közönség, Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című operettjének főszerepében. Interjúnk az egyik előadás után készült.

Vona Ildikó/ PannonHírnök: Milyen emlékeid fűződnek Miskolchoz?

Bordás Barbara: Sok emlékkel kötődöm ide. Először a Bohém Casting című előadás kapcsán jártam itt. 2010-ben leszerződtem a Budapesti Operettszínházhoz, és pár évre rá vendégszerepeltünk itt ezzel a produkcióval, amit a Bartók Plusz Operafesztiválon adtunk elő. Egy különleges, izgalmas opera-átírat volt; nagyon izgultunk, vajon hogyan fogadja majd, mit szól hozzá egy igazi operaszerető közönség. Szép sikert aratott a darab, szép emlékként maradt meg bennem. Utána többször voltam itt újévi koncerten fellépőként, és most Savoyozok.

– Szintén miskolci kötődés A víg özvegy, amivel tavaly Dubajban vendégszerepeltetek. Azt Szabó Máté, a miskolci színház művészeti vezetője, rendezője állította színpadra az Operettszínházban…

– Igen, így van.

– Mesélj picit arról a vendégjátékról, mert nagyon érdekel! Az arab kultúra, hagyományok, szokások teljesen másak. Hogyan fogadta az ottani közönség Lehár Ferenc művét?

– Szerencsére nagyon jól. A darabot német nyelven adtuk elő, emiatt féltünk picit, hogy vajon mennyire jön át a tartalom, zene, játék; mit szólnak majd hozzá. Végül hatalmas siker volt. Természetesen előtte – még itthon – történt néhány ruha-, illetve jelenet átalakítás, mert voltak dolgok, amik ebben a kultúrában nem elfogadottak, nem maradhattak benne. Például a felsliccelt, kivágott ruhák, vagy a lányok kán-kán szoknyája, de csókolózni sem lehetett a színpadon. Ezeket ki kellett hagyni. Nem csak, mint színpadi tapasztalást, hanem mint utazást is nagyon vártuk ezt a turnét, mert egészen különleges világ Dubaj. A fény, a csillogás, a pompa és a szegénység nagyjából utcasarkonként változik.

– Milyen az Operaház, ahol felléptetek?

– Gyönyörű, és csodálatosan jól kiépített. Minden motorisztikus, extra modern közben pedig teljesen letisztult. Elképesztő a luxus és a technikai felszereltség, amit egyébként igyekeztek ötvözni autentikus, régi faberakatokkal. Persze azért a nézőtéri székekre Ferrari autók bőr üléshuzata került.

– Gondolom, a közönsége is válogatott. Nem mindenki tud oda bejutni…

– Valószínűnek tartom. Azért ez nem egy középkategóriás jegyár, hiszen maga az intézmény sem középkategóriás. Csodálatos az akusztikája is. Voltak az előadásban egészen finom akusztikai élményeink. A Vilja-dal végén tartott pianóm például szinte búgócsiga-szerűen rezonált körülöttünk, olyan volt, mintha mindenkit meg tudtam volna ölelni ezzel a hanggal. Fantasztikus élmény egy ilyen helyen énekelni.

– Miskolcon a Bál a Savoyban operettben Madeleine-t játszod, de nem most találkozol először a szereppel. Jelent könnyebbséget, hogy ismered a darabot?

– Könnyebbséget és nehézséget is, mert vannak eltérések. Most más fordítással dolgozunk, de nagyon érdekes, izgalmas feladat. Pont 10 éve, amikor leszerződtem az Operettszínházhoz, az első darabom a Bál a Savoyban volt, csak ott egy raktárszínházi előadásban. Nagyon örültem, hogy éppen a 10 éves jubileumom kapcsán most megint előkerült.

– Miben más a két produkció?

– Nálunk egy stúdiószínpadon valósult meg zongorakísérettel, minimális díszlettel, jelmezzel, inkább 21. századi környezetben, nem a történet autentikus világában. Azt is nagyon szerettem. Boldog vagyok, hogy most igazi nagyzenekarral szólalnak meg a dalok. Gyönyörűek a jelmezek, díszletek, az énekkari művészek és a balettművészek munkája is rengeteget ad hozzá. A koreográfiákat is nagyon szeretem; Kocsis Andrea, Hajdú Anita és Lukács Ádám közös munkája valami egészen izgalmas világot varázsolt nekünk. Kicsit jutalomjáték ez, mert 10 év tapasztalásával formálhatom meg újra az egyik első, pályám szempontjából meghatározó szerepemet.

– Szőcs Artur rendező mit kért? Milyen legyen Madeleine?

– Nem szerette volna, ha nagyon elárvult lenne. Maga a történet is ezt húzza alá, hiszen amikor kiderül, hogy a férje megcsalja Madeleine-t, ő nem vonul el egy szobába sírdogálni, hanem felveszi a kesztyűt. Elmegy a Savoy báljára, és nagyon karakánul beleáll a dolgokba. Arturral többször beszélgettem arról, hogy Madeleine milyen viszonyt alakítson ki a szereplőkkel. Ez az operett sok mindenben különbözik a szokványos előadásoktól. A műben nem csak egy, rögtön két primadonna szédíti a bonvivánt, aki szintén nem az a tipikus hősszerelmes, hanem ő is egy kicsit esetlen, ő is emberi figura. A férfiaknak azt az oldalát képviseli, amit az operettekben a bonvivánokról nem nagyon szoktunk megmutatni. A történet sem arról szól, hogy valakik hogyan találnak majd végre egymásra, hanem pont onnan indul, ahol más operettek befejeződnek. Szerintem sokkal inkább közelít ez a történet a mai korunk párkapcsolati nehézségeihez. A szubrett és a táncoskomikus szerepköre is nagyon mai: Daisy férfi karmesternek adja ki magát; egy vagány csaj, aki nem arra vágyik, hogy valaki végre elvegye feleségül…sőt, ha mégis így alakul, akkor biztosan ő akar majd választani. Musztafa is egy nagyvilági úriember, s bár már sok felesége volt, de megkötni egyik sem tudta őt. Ha úgy gondolja, akkor dobbant, s odébb áll.

– Igazi sikerdarab, de mi lehet a titka?

– Szenzációsan jó muzsikája van, nagyon fülbemászó, dallamos. Maga a történet is mozgalmas, tele izgalmas, vicces karakterekkel. A drámai szituációk csak még tovább feszítik az érzelmeket; az ember egy percig sem érzi, hogy leáll a történet, megáll az előadás. Úgy gondolom, a nézők a mai világban a mély lélektani drámák mellett nagyon vágynak arra, hogy egyszerűen csak beüljenek egy előadásra és szórakozzanak.

– Inkább primadonna szerepek találtak meg a pályád során. Vagy mégsem?

– Érdekes, mert igazából az utóbbi pár évben, amióta az Operettszínházhoz szerződtem, mindig volt valami kis kirándulásom. Vagy egy musicalben, vagy egy operában. Valószínűleg abból adódik, hogy a hangi adottságok miatt többfajta karakter megformálására is alkalmasnak tartanak. Szerencsére élvezem is ezeket a különleges feladatokat.

– A tánc mennyire jelent nehézséget? Ott van például Marcsa szerepe, a Mágnás Miskában. Peller Karesz mindig alaposan megforgatja a partnerét…

– Nekem most Erdős Attila a partnerem, Peller Karesszel még nem játszottam ebben az előadásban. Meg kellett tanulnunk minden „akrobatikus mutatványt”, de van olyan akrobatikánk is Attilával, amit Peller Anna és Karesz máshogyan csinálnak, mint mi. Például van egy olyan, amikor tulajdonképpen egymás lábába kell összekapaszkodni és ki kell forogni, mint egy mókuskerék. Oszvald Marikának és Bajor Imrének volt ez elhíresült akrobatikus eleme. Kérdezte tőlünk a koreográfus: nem próbáljuk-e meg? Sokat dolgoztunk rajta, de végül össze tudtuk hozni, és igazán nagy örömünk van benne.

– Operaszereped csak egy volt?

– Nem, többet is énekeltem. 2013-ban Debrecenben Belissa voltam Vajda János: Don Perlimplin című egyfelvonásos kortárs operájában, Keszég László rendezésében. Később a Szegedi Szabadtéri Játékokon énekeltem a Háry Jánosban – amit Béres Attila rendezett –, majd jött a Figaro házassága – a Co-Opera szervezésében –, Szabó Máté rendezésében. Tavaly pedig Szegeden Puccini operájában, A köpenyben, Göttinger Pál szárnyai alatt válhattam egy kicsit Giorgettavá.

– A musicalek közül rögtön a pályád elején játszottál két irigylésre méltó szerepet: Sandy-t a Grease és Sheilát a HAIR-ből. Rájuk hogyan emlékszel?

– Szerettem őket, bár ezek a szende karakterek nem igazán nekem valók. Vagányabb, határozottabb csajnak tartom magam. Érdekes, mert a musical szerepekkel elég nehezen barátkoztam. Mindig úgy gondoltam, hogy persze megcsinálom, de egyik sem lesz a szívem csücske. Aztán, ahogy legyűrtem magamban az ezzel kapcsolatos frusztrációimat, nehézségeimet – akár technikailag, akár színészi megoldások tekintetében –, végül nagyon közel kerültek hozzám, megszerettem őket.

– Tudom, hogy normál körülmények között nagyon elfoglalt művésznő vagy. Most mi a helyzet?

– Most otthoni munka zajlik, illetve az Operettszínházban játszom a Mágnás Miska, Rebecca, János vitéz, Huszka-gála című előadásokban. Januárban lesz A mosoly országa bemutatóm náluk, illetve ugyanabban a hónapban Szegeden a Turandot, amiben Liùt fogom énekelni.

forrás: https://pannonhirnok.com