Grisnik Petra nem csupán átdolgozta és színpadra alkalmazta Grecsó Krisztián: Vera című regényét, de erre az estére ő maga változott Verává.
Petra ugyanis nem eljátssza a szerepet, hogy ő egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán, hanem kétely sem merül fel, hogy ő az a kiskamasz, aki – már nem csupán a színlap szerint – „tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az. Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta”.
Egyszerre bátor, érvényes és magától értetődő, ahogy Göttinger Pál rendező Grisnik Petrával úgy mutatja meg a főbb szereplőket, figurákat Vera mellett, hogy Petra nem bújik a bőrükbe. Őket sem játssza el. Helyette úgy látjuk Vera anyját, apját vagy éppen szerelmét, ahogy Vera látja őket. Egy világot Vera (hol rácsodálkozó, hol könnyes, hol vidám, hol fájdalommal teli) szemén keresztül, amelyben a fókusz végig az emberi kapcsolatokon, az érzelmeken, az elhallgatáson, a megfelelési kényszeren, a szeretetéhségen, az identitáskeresésen, a hazugságspirálon és a biztonságra törekvésen marad.
Finom és okos jelmez- és díszlethasználat mellett Göttinger Pál megtalálta azt az érzékeny egyensúlyt, amelyben Grisnik Petra – lévén monodráma – egyedül felépít fel és mutat meg egy olyan világot, amely hitelességével és őszinteségével behúzott, magával vitt, elgondolkodtatott, holott soha nem voltam (még) kislány a nyolcvanas években. Azt hiszem, aligha árulok el titkot: számomra több ponton is katartikus élmény Grecsó Krisztián Verája. Pontosabban Grisnik Vera.
Hogy aztán számotokra is hasonló élmény-e, azt legközelebb október 28-án a Kőszegi Várszínházban, november 17-én a ceglédi Kossuth Művelődési központban vagy november 24-én a budapesti Magvető Café-ban tudjátok kideríteni.
Előadja: Grisnik Petra
Díszlet: Trifusz Péter
Zene: Táborszky Bence
A rendező munkatársa: Skrabán Judit
Ötlet: Gelencsér Ildikó
Fény: Bakos Zoltán
Rendező: Göttinger Pál m.v.
Fotó: Trifusz Péter
