A most 81 esztendős, Londonban született Alan Aykbourn igen termékeny színpadi szerző, több, mint 80 darabot alkotott, ezeken felül még filmes forgatókönyveket is. Műveit saját játszóhelyén, a scarbouough-i Stephen Joseph Theatre-ban mutatta~mutatja be, amiket a West Enden is szívesen adnak elő. Korai vígjátéka, a Hogy szeret a másik ősbemutatója bő 50 évvel ezelőtt, a megszokott színházában volt. Az Orlai Produkciós Iroda és a győri Vaskakas Bábszínház még az előző évadban, május 3-án szerette volna színre vinni, de a járvány miatt csak most, szeptember 25-én tarthatták meg Budapesten a premierjét.
A Hogy szeret a másiknak hat szereplője van, méghozzá három házaspár: egy jómódban, egy közepes és egy gyengébb anyagi színvonalon élő. Frank és Fiona lapos, szürke, gyermektelen, ugyanakkor kívülről idillinek látszó párkapcsolatban tengődik. Frank a világ legidegesítőbb embere, nemcsak kínosan pedáns, hanem még háklis is, mereven ragaszkodik szokásaihoz, és mindentudónak hiszi magát. Fiona angyali türelemmel viseli bogaras férje bosszantó dolgait, gondolatolvasó is, előbb kitalálja, mit keres, és a kezébe nyomja. Nem csoda, hogy ki-kikacsintgat a frigyből. Bob és Tereza éppen ellentéte nekik, ők olyanok, mint az olasz famíliák, hangosak, egyfolytában zeng a ház, vagy veszekednek, vagy szexelnek, vagy bömböl a pár hónapos babájuk. A harmadik pár William és Mary, akik igencsak egyenlőtlen viszonyban állnak egymással, a férj buta libuskaként kezeli feleségét, akinek fél szava sem lehet, ha véletlenül meg mer mukkanni, azonnal letorkolja. Aykbourn vígjátékának nincs bonyolult cselekménye, Frank a főnöke Bobnak és Williamnek is, akik feljebb szeretnének jutni a vállalati ranglétrán. Az unatkozó Fiona félrelép a nagytermészetű Bobbal, és hogy elébe menjenek hitvesük féltékenységének, mindketten azt lódítják, hogy azon a bizonyos hajnalba nyúló estén, amikor kimaradtak, azon fáradoztak, hogy megmentsék Mary és William házasságát. Fiona arról csacsog Franknek, hogy Mary lelkét ápolta, Bob azt rizsázza Terezának, hogy ő meg Williamét. Ahogyan ez előre látható, ennek a két füllentésnek a következtében sorozatos csetepaték alakulnak ki! Fiona és Bob egykettőre szeretne kimászni a maguk szőtte hazugsághálóból, de nem bírnak, minél jobban kapálóznak, annál mélyebbre süllyednek… Magyarázkodásuk közben sziporkázóan szellemes, általános igazságokat meg emberi gyöngeségeket, férfi-nő kötelékének buktatóit magában foglaló párbeszédek hangzanak el. Ezek a dialógusok adják a darab sava-borsát, és késztetik hangos hahotázásra a közönséget.
Ondraschek Péter olyan díszletet tervezett, amiben egyszerre látható a két lakás, így párhuzamosan tudnak játszani a színészek, és a nézők mindig pontosan tudják, most éppen melyik házában vannak. Frank és Fiona kéglije puccos, magas társadalmi pozíciójuknak megfelelő, Bobé és Terezáé viszont lepukkant, szedett-vedett bútorokból áll, amiben valami mindig elromlik. De nem csupán a lakberendezés fejezi a ki a három pár között meghúzódó anyagi és kulturális különbséget, hanem Cselényi Nóra jelmezei is. Fiona legutolsó divat szerinti, márkás ruhákban parádézik, Tereza amolyan olcsó áruházakban kapható, kissé rikító és kihívó cuccokat visel, míg Mary az intézetis lányok úgy ötven évvel ezelőtti egyenruháit húzza magára. Frank pöpec öltönyöket vesz fel és menő sportszergyártók dresszeiben edz, Bob lezser, kínai boltos nadrágokat, pólókat, William pedig elnyűtt, színehagyott zakókat és kifényesedett gatyeszeket hord.
Sok múlik a színészeken akkor, amikor a cselekmény ennyire egyszerű és magától értetődő meg olyan fészekmelegen ismerős. Ez a Hogy szeret a másik esetében is így van. Mind a hatan kifogástalan teljesítményt nyújtanak! Pataki Ferenc elismerésre méltóan alakítja az öntelt, rigolyás, a nyilvánvaló megcsalást észre nem vevő, csupán gyanakodó Franket. Ullmann Mónika az elhanyagolt, lakáskelléknek tekintett, ugyanakkor igen dekoratív, vonzó Fionát sallangmentesen jeleníti meg. Ötvös András Bobja olyan, amilyen a többi, hozzá hasonló macsós nagylegény, aki rühelli a megállás nélkül elégedetlenkedő feleségét, a visító csemetéjét, és mindennek a könnyebb végét akarja megfogni, és úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen. Grisnik Petra igen meggyőzően személyesíti meg a porontya körüli tevésbe-vevésbe belefáradt Terezát, ezt a féltékenységtől gyötört, harcias amazont, akiről nem lehetne megmintázni a kiváló háziasszony szobrát. Nagy Dániel Viktor kitűnően formálja meg a maradi gondolkodású, felfelé törekvő és udvarias, de lefelé lelketlen, feleségét elnyomó zsarnokot, Edvi Henrietta derekasan helytállva hozza az engedelmes, megfélemlített, folyton lehurrogott fiatalasszonyt, Maryt, aki rajongva tekint urára, mint felette álló és ellentmondást nem tűrő hatalomra, de azért a végén kinyílik a szeme, es megleckézteti bunkó férjét.
Göttinger Pál rendező kellemes kikapcsolódással, felhőtlen szórakozással ajándékozza meg a publikumot, amire ebben covidos mizériában olyan nagy szükség van, mint egy falat kenyérre. Amikor semmi mást nem kell tenni, csak szívből jövően kacagni és két órára elfelejteni a világ összes búját-baját.
