Felemás két évadot tudhat maga mögött Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. Kinevezésének első évében rekordot döntött a nézők száma a színházban, ezt a felfelé ívelő mutatót vágta ketté a tavaszi pandémiás időszak. Minden nehezítő körülmény ellenére a színházban jelenleg is a megszokott módon folyik a munka, és gőzerővel dolgoznak azon, hogy a nézőket minél kevesebb veszteség érje. (Interjúnk a járványhelyzet miatt bejelentett újabb korlátozó intézkedések előtt készült.)
Az első kérdés mostanában minden színházi személy esetében, hogy hogy vannak?
Köszönöm a kérdést, lekopogom, jól. Természetesen, mint szinte minden színházban, nálunk is maradtak el előadások, és voltak, akik karanténba kerültek, de valahogy az időzítés szerencsésen alakult. A drámatagozat egyelőre megúszta, többnyire külsős kollégák vagy a zenészek voltak az érintettek. Folyamatosak a tesztelések, nem kellett sorozatban előadásokat kihagynunk.
Az október 23-án bemutatott Sirály-t sem veszélyeztette a vírus?
Szerencsére nem. Rendben volt az egész próbafolyamat és a premiert is az eredetileg tervezett időpontban tudtuk megtartani.
Miért pont a Sirály-ra esett a választása Csehov művei közül?
A tavaszi pandémiás helyzet az őszi időszakra is hatással volt, bizonyos bemutató terveket, illetve rendezőkkel való együttműködéseket áthelyeztünk a következő évadra, és lett egy lyuk a programban. Eredetileg egy másik darabot rendeztem volna, de korábban már foglalkoztam a Sirály egyik nagyjelenetével – Trepljov és Nyina találkozása – egy osztálytermi előadás kapcsán, amihez tartozott egy feldolgozó foglalkozás. Akkor annyira izgalmassá vált a munka Csehov anyagával, hogy úgy éreztem, ebben nagyon sok lehetőség van, és az írott darab nagyon jó feladatokat tartogat a színészek számára. Nagyon fontos szempont volt az is, hogy Varsányi Anna, színházunk dramaturgja újrafordította az eredeti művet, amit 125 évvel ezelőtt melihovói birtokán írt Csehov. A Makai Imre féle fordítás 70 éves, ezért arra gondoltunk, hogy mindenképpen érdemes frissíteni a szöveget. Más színházaknál is volt erre példa, de a miénk ebből a szempontból újdonság, hiszen Anna direkt a mi előadásunkhoz fordította. Nem mellékesen a látványt is ő tervezte, nagyon komplex módon tudtunk együtt dolgozni az előadás létrehozásában. Ha minden a megszokott kerékvágásban menne az életünkben, akkor a darab, kötelező olvasmányként a középiskolás bérletünkben is szerepelne.
Milyenek voltak a visszajelzések a darabbal kapcsolatban?
Nagyon jók, szeretik a nézők az előadást.
A Sirály premierjét egy online közönségtalálkozó is megelőzte. Bevált a kapcsolattartásnak ez a formája?
Korábban zárt térben, a könyvtárban tartottuk ezeket a találkozókat. A próbák és az előadások miatt ezek a programok délutánonként voltak, ami a közönség szempontjából nem a legideálisabb időpont. Az online térben a nézők kérdezhettek, hozzászólhattak és sokan éltek is a lehetőséggel. Sokkal több emberhez tudtunk így eljutni. Újításként vezettük be ezt, nemcsak a Sirály, az 1984 bemutatója előtt is volt, és ezek a beszélgetések fennmaradnak a felületen, bármikor újra elérhetőek, ezáltal egy szélesebb kört tudunk elérni. A pandémiás időszaknak ez egy fajta hozadéka, hogy az online jelenlét egy színház esetében is hangsúlyosabbá válhat, például az online jegyvásárlásunk 70%-kal nőtt az előző évhez képest.
A színészek hogy viszonyulnak a helyzethez, tud mindenki a munkára koncentrálni ebben a kiszámíthatatlan időszakban?
Egyik előadással kapcsolatban sem gondolunk arra, hogy nem fogjuk bemutatni. 2018-ban, amikor a pályázatomat elfogadta a közgyűlés, az egyik fő szempontom a tervezhetőség volt. Na, ezt teljesen szétverte a vírushelyzet. Ugyanakkor mi a jelenlegi helyzetben is mindennap végezzük a munkákat, mindennap bejövünk, mindennap próbálunk, csináljuk a feladatainkat, hogy mentálisan is tartalmas estéket tudjunk nyújtani a nézőinknek. De önmagunk számára is különösen fontos, hogy dolgozzunk, hogy dolgozhassunk.
Tavasszal láttuk, hogy mit jelent a munkavégzés egy bezárt színházban. Mindenféle otthoni munka, vers vagy meseolvasás, vagy bármilyen egyéb feladat az nem igazi színházi munka. Az igazi színház a nézők jelenlétében zajlik, bármilyen online felületen való megmutatkozás, streamelés, vagy nevezzük bárhogyan, az nem színház, kompromisszum. Mi folyamatosan arra készülünk, és azon dolgozunk, hogy megtartsuk a bemutatóinkat. Júniusban már volt egy hét, amikor elkezdtünk a darabbal foglalkozni, csak asztalnál ültünk és elemeztünk. Nagyon jó előzetes volt ahhoz, hogy úgy tudjunk belemenni a munkába, hogy magától értetődően haladjon a folyamat. Tulajdonképpen ezzel a kibővített időtartammal, a szokásos 6 héthez képest több idő állt rendelkezésre, hiszen közben fel is kellett újítanunk más előadásokat is, de ezek a pillanatnyi szünetek mindig segítenek az érés folyamatában. A színházban valahogy nem szoktunk erről beszélni, de ha eltelnek hetek, hónapok bizonyos előadások, próbafolyamat szakaszok között, az mindig segít érlelni a szöveget. Olyan, mint amikor a befőttet eltesszük a kamrába, és amikor újra elővesszük akkor teltebb az íze, jobb az aromája. A szerepekkel is így vannak a színészek, és rendezőként is ezt mondhatom, hiszen jobban rálátunk a problémákra, így többet tudtunk elemezni. Ettől az éréstől a mondatok is máshogy hangzanak el. Volt egy olyanfajta plusz, ami tulajdonképpen jót tett a próbafolyamatnak. De nemcsak a Sirály-nak, az 1984-nek is, és azoknak az előadásoknak is, amelyeket tavalyról újra elővettünk. Tehát az eltelt idő mindig hozzátesz a színpadi teljesítményhez.
A színészek dolgoznak, de vannak nézők is a színházban?
Abszolút. A tavaszi előadások pótlásainál, például az 1984 című előadásnál folyamatos a teltház. A Sirály-ra is sokan jöttek, pedig erre az évadra már nem hirdettünk az új előadásokra bérletet, de veszik a jegyeket, jönnek a nézők, velünk vannak. Ez óriási öröm és óriási erő és azt gondolom, hogy ez visszafelé, feléjük is hat. Hiszen azért is jönnek színházba, mert szeretnének ebből a napi szinten terhelt információáradatból kizökkenni, a szürkeségből színt vinni a hétköznapjaikba, tartalommal feltöltődni. Olyan pluszt adunk a nézőknek, amiért úgy érzik, hogy érdemes vállalni az esetleges kényelmetlenségeket.
Minden biztonsági előírást maximálisan betartunk, sőt, mi már elébe mentünk a lehetséges korlátozásoknak, hiszen novembertől mindegyik előadásunkon 2-2 szék, minden néző mellett kimarad. A nézőtéren is bevezetjük a távolságtartást, hiszen tavasszal nagy hangsúly volt azon, hogy az intézményi vezetőkön van a felelősség. Bízom, abban, hogy az ilyen felelősségteljes előregondolkodással el lehet azt érni, hogy ne zárják ránk a házat, hanem hagyjanak lehetőséget a színházban dolgozóknak és a nézőknek egyaránt. Köszönettel tartozunk a nézőinknek, nagyon fegyelmezettek, és tudják, hogy a maszk mögött is ugyanúgy lehet nevetni. A maszk nem tünteti el az érzéseket, legfeljebb nem láthatók egyértelműen, de a nevetés hallatszik, érzékelhető. Sajnos a maszk az életünk részévé vált, de szerencsére nem vesz el az előadások nyújtotta élményből. Kissé átszerveztük az előadásokat a biztonság érdekében, a nagyobb volumenű Chicago helyére a 39 lépcsőfok került, ami 4 fős darab, de dupla szereposztással kezdtük próbálni.
Önöknél melyikre volt nagyobb az igény: a jegyek visszaváltására vagy az előadások pótlására?
Mindkettőre, de inkább azt tapasztaltuk, hogy hűségesek a nézőink, nem pártoltak el tőlünk. Türelmesek, megértőek, voucher váltásra is van lehetőségük, próbálunk mi is rugalmasan állni a nézői igényekhez. Nekünk is érdekünk, hiszen fontosak a nézők, ráadásul az idei évadra nem hirdettünk bérletet, pedig ez biztosítja a vidéki színházak alapműködését. Ezt tettük kockára, amikor lemondtunk erről, ugyanakkor nem bántam meg ezt a döntést, mert pontosan tudom, hogy a bérletes előadások ide – oda cserélgetése és a bérletekhez való igazodás nagyon komoly szervezést igényel. Ebben az időszakban, amikor napról napra kell frissen reagálni az adott történésekre, szinte ellehetetlenítené a működésünket.
Ebben az évadban nem lesz több rendezése, és mindössze két darabban játszik, de dupla szereposztásban. Ez eredetileg is így volt?
Évadonként egy rendezést és egy szerepet vállalok, nem szeretnék rátelepedni arra a színházra, amit főigazgatóként vezetek, hiszen olyan sok kiváló rendező és színész van itt. Az ő sikerük által értékelhető a Szegedi Nemzeti Színház sikere, egy igazgatónak akad bőven más feladata is.
forrás: https://deszkavizio.hu/
