Opera régen és ma

A két egyfelvonásos mű nemcsak stílusát, de hangulatát tekintve is különböző élményt kínál.

Az operatörténet két végletének egy-egy gyöngyszeme: Henry Purcell 1680-as években írt klasszikusa és Tom Johnson mindössze öt évtizeddel ezelőtt alkotott operaparódiája elevenedik meg a színpadon a Szegedi Nemzeti Színház soron következő bemutatójában, amelynek próbafolyamata tegnap kezdődött a teátrumban.

– Míg a Dido és Aeneas a szívre támad, és elsősorban gyönyörű, addig a Négyhangú opera az agyat veszi célba, ravaszul csiklandozva a humorérzéket – közölte Göttinger Pál, a produkciók rendezője.

Purcell barokk klasszikusa a trójai háború utáni időszakba repíti közönségét, akiknek szerelemről, valamint az egyén és a közösség szembenállásáról mesél. Az előadásban a színház ének- és tánckara, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar vonóskara is közreműködik.

– A zene- és színházcsinálás öröme hatja át a mű minden részletét, amelynek aktualitása ezekben az időkben megkérdőjelezhetetlen – mondta Dinyés Dániel.

A teátrum zenei vezetője Johnson Négyhangú operája kapcsán pedig az angol humor biztosította féktelen játékkedvet emelte ki. A konkrét cselekmény nélküli operaparódia ugyanis a hangfajok szerinti jellegzetességeket figurázza ki.

– Mindenekelőtt azt mutatja be, hogy mi játszódik le az énekesek fejében, miközben a színpadon vannak. Azt, hogy egy altnak mi a problémája egy szopránnal, a szopránnak mi baja van a saját hangjával, a tenornak pedig a teljes világgal – részletezte.

Elhangzott, a próbafolyamat mindössze három hét lesz, a főpróbát december 22-én tartják, hogy amint a járványhelyzet lehetővé teszi majd az újranyitást, rögvest csillapíthassák az operaéhes nézők ínségét is.

forrás: https://www.delmagyar.hu/