Interjú a Színháztv.com oldalán

„A színházi stream robbanásszerűen fejlődni fog – sosem látott közönségekhez ér majd el, és vadonatúj eszköztára lesz. A technológiában is rengeteg a kiaknázható lehetőség, a felvett anyag és az élő keverése, a többhelyszínűség, az interaktivitás… ha úgy vesszük, a valós időben jelen lévő több ezer emberrel egy gyorsan pergő kommentfolyamban már-már élőbb is a kapcsolat, mint a nézőtér sötétjében.”

Göttinger Pál két rendezése nagy sikerrel fut a SzínházTV műsorán, és hamarosan debütál a harmadik előadása is. Pályájáról, terveiről és a színházról beszélgettünk vele.

Mi a különbség a 20 évvel ezelőtti rendezői gondolkodásod és a mostani között? Ugyanabban a színházban hiszel ma is, mint akkor?

20 évvel ezelőtt 17 éves voltam, gimnazista, és nem rendezőnek készültem. Szóval mit is mondhatnék, a különbség… átható. De komolyan véve a kérdést: a később aztán elinduló rendezőpályám elején kíváncsi voltam és mohó, ám meglehetősen fogalmatlan. Mindenfélét ki akartam próbálni – és elég sok helyen meg is fordultam, messze az egészséges terhelésen túl. Meg is fizettem az első tíz év árát, magánéletileg is, egészségileg is – de azért nyertem is rajta. Viszont nem volt menet közben színházideálom… új munka, új helyzet, új metódus, ez volt a szakemberré válás útja számomra. Mert ez, hogy idővel szakember legyek, akiben megbízhatnak a körülötte dolgozók és a megbízók, az mondjuk az elejétől fontos volt. De minden más… magától alakult, kapkodás és nemtörődömség is volt benne időnként, máskor meg nagy elszánás. Ma sem tudnám egyébként a színházideálomat plasztikusan körülírni (pláne azért nem, mert amit szívesen csinálok, és amit szívesen nézek, az két külön dolog), de annyi azért mégis változott, hogy most már elég pontosan meg tudom állapítani, hogy miben érzem jól magam. És ez a szempont, már hogy én magam örömmel töltsem ezzel a mindennapjaimat, fel is értékelődött az idővel.

Mennyire keresed a formai újításokat, mennyire fontos neked, hogy feszegesd a határaidat?

A határfeszegetésnek nincs számomra abszolút értéke, még akkor sem, ha egyébként minden arra tanít minket, hogy ez a művészlétben elengedhetetlen. Valóban megtisztító és felemelő, ha eljön a pillanata, és (legalábbis az igénye) okvetlenül el is jön mindannyiunk pályáján, ha komolyan vesszük magunkat – de az erőltetése nem élethalál-kérdés. Organikusan is előállhat, magától is kitermelődhet. Én magamtól nem kerestem ezt a bizonyos túlfeszítést soha – bár ha szembejött, igyekeztem megugrani. Az adott feladatba ásom magam, és ha egy olyan megoldás vagy forma adja ki magát, ami számomra is idegen terep, akkor sem ijedek meg, hanem beleállok. De ez nem az újítás vágya igazából. Nincs kedvem olyat csinálni, amilyet már csináltam – ez inkább önérdek, semmint művészi program. Ha valamit elunok, simán továbbállok, csinálok helyette mást. Általában azt figyeltem meg, hogy kevésbé tartom magam művésznek, mint azok, akik körülöttem dolgoznak. Csodálatos művészek között lehettem mindig, és sokuknak vagyok igazi rajongója. De én magam… nem mérem magam senkihez. Ha sikerül maradandó, nagy pillanatot létrehoznom – hálás vagyok érte. De amikor úgy fordul, hogy nekem egy nálam ezerszer tehetségesebb ember nagy pillanatát kell aládúcolnom szinte észrevétlenül, akkor sem marad bennem hiányérzet. A felépülő katedrális a fontos, nem az egyes kőfaragók kínjai.

Mi alapján választasz munkát? Ha ki kéne emelni az előadásaid közül egyet, ami a te úgynevezett "névjegyed" lenne, melyiket választanád?

Nagyrészt azért fordítva van… engem választanak ki a munkákra. Ez nem ideális, de ez van. Szüntelenül a magam mániáival foglalkozni biztos üdvözítőbb és gyümölcsözőbb is lenne, de hát itt és most élek, ebben az országban, ebben a közegben, ebben a korszakban – amit ráadásul őszintén szeretek, pedig korlátos, hogy mekkora mozgásterem van. Ráadásul nekem semmiképp nem is lenne illő panaszkodnom, mert mindig bőven volt dolgom, sőt, a feladatok beáramlása a pandémia ideje alatt sem apadt el. Általában kész helyzetekre hívnak (mondjuk egy társulatos repertoárszínházban rendszerint az anyag és a szereposztás is a színház szempontjai alapján dől el, legfeljebb a véleményemet kérik ki), úgyhogy a mérlegelendő csak annyi, hogy vállalom-e, vagy nem. Ebben a döntésben pedig meglehetősen felületes vagyok, szándékosan. Körülbelül úgy, mint egy színházműsort lapozgató néző. Érdekel, nem érdekel, jól hangzik, nem hangzik valami túl jól… ilyenek. Ez persze életveszélyes dolog, mint ahogy az egyszeri néző is benn találhatja magát egy olyan előadáson, ami érdekesnek tűnt ránézésre, aztán odabenn derül ki, hogy valójában rémes. Nekem is lettek olyan előadásaim, amelyekről utólag azt lehetne mondani: nagyon nem kellett volna. De én magamnak (és a körülöttem dolgozóknak is) a próbatermi munkával számolok el. Azért az egymás életéből elrabolt két hónapért vagyok felelős. A belőle születő előadás… más tészta. Az éppenséggel el is hasalhat időnként – aki hosszú távra játszik, annak ez nem rendellenesség, hanem a munka velejárója. Aki feláll belőle, és csorbulatlan tenni akarással áll neki a következőnek, az ért hozzá igazán. Fejlődés szempontjából is a bukást feldolgozó belső rendrakás, a lelki beomlásból kivezető út az izgalmas. Az tart frissen. Halász Péter azt mondta a főiskolán nekünk: “A sikertelenség az nem kudarc. Ott kezdődik a munka.” Úgyhogy számomra a siker az más. Az kegyelem. Mint egy barát. Örülünk, ha látjuk egymást, és töltekezünk a találkozásból – de azért nem lakunk együtt. A névjegy-kérdésre nehezebben válaszolok, mert egy így megnevezett előadás lehet programadó és összegző is. A pályám legelejéről a Love and Money című kortárs angol darab vagy a Cupido és a Halál című barokk opera, későbbről a Bárka Színházban készített Tengeren, a Szabadesés, az Esterházy-féle Haydn-darab, vagy Az elvarázsolt disznó című közösségi operaprojekt, a nyíregyházi Leenane szépe, az Erkel Színházban a Sly, a mostaniak közül A csemegepultos naplója, a Telefondoktor, a Momentánnal töltött nyolc év, a Vera, Kőszegen Az Öreghíd alatt… ezek meghatároznak. Nem is az előadások színházesztétikai minősége szempontjából, hanem inkább úgy, hogy honnan indultam, és most ki vagyok én. Professzionális bikkfanyelven: hogy mire vagyok használható.

Szerinted a rendezést meg lehet tanulni? Meg lehet tanulni egy olyan technikai tudást, amivel kvázi minden darabot egy bizonyos szinten meg lehet rendezni?

Igen, ez vitán felül áll. Léteznek alapos mesteremberek – elkeserítően kevesen. A színház áldott-áldatlan természetéből az következik, hogy ezek nem mindig a legjobbak is egyben – de ettől még igenis van olyan, hogy valakinek bármit oda lehet adni, meg fogja érteni, hogy mi vele a teendő, kikkel és kinek készül, és aztán eszközöket és munkamódszert az adott helyzethez választva megcsinálja úgy, hogy a végén mindenki elégedett legyen, színész, néző, igazgató, kellékes, mindenki. Sajnos ebből a leírásból a középszerűség rémalakja int felénk, de én ettől még nagyon makacsul úgy gondolom, hogy az erős fősodor lenne mindannyiunk érdeke. Az elitnek, a legjobbak legjobbjainak is termékenyebb közeget teremtene. Több az érdekesség most, mint a megbízható, kipróbált, kiérlelt produktum. Nem tehetségből van kevés Magyarországon, hanem szakemberből. Aki odasétál, okosan megfigyel, érti a repertoárt, az ottani közönséget, az ottani színészek helyzetét és állapotát, a bérletrendszert, meg ezeket, szóval aki megérti a nehézségeket és meglátja a tartalékokat – és aztán felépít egy próbafolyamatot, készít egy előadást, ami pont akkor és oda való. És mondjuk a szaktudásánál fogva meglehetős pontossággal be tudja lőni, hogy hány előadást fog megérni. De ennek alig van böcsületje nálunk (míg mondjuk a színészeknél az univerzalitást és gazdag eszköztárat nem kárhoztatja senki – hozzáteszem: naná, még az kéne, tejóég). A szüntelen messiásvárás állapota miatt a hazai színházi közvélekedésben a rendező munkája mögé biggyesztett “tisztességes mesterember-munka”, az valami pejoratív kifejezés. Mintha olyan sok tisztességes mesterember lenne. A színházcsinálás innovatív, csillogó, meglepő, divatos edzőcipőit hordjuk és koptatjuk el alig néhány év alatt – suszterek meg sehol.

Te kiknek a munkáit követed? Vannak olyan fiatal rendezők, akiknek meg szoktad nézni a munkáit? Van, akit kiemelkedőnek tartasz közülük? Ha igen, miért?

A sok (és sok különböző városban zajló) munka miatt keveset járok színházba, és hát a huszonegynéhány nap után szabadon maradt egy szem estémet sem adom szívesen oda, az a helyzet. Szóval kinézni valakit, és követni… erre kevéssé van módom. Kérdezősködnöm kell inkább, olyanoktól, akiknek adok a szavára. A genius loci egyébként is fontosabb nekem, a helyek, házak, műhelyek érdekesebbek, mint az egyes emberek külön-külön. Ha vendégeskedem valahol, igyekszem az egész ottani repertoárt végignézni. Amilyen kevesen vagyunk, és amilyen sok helyen megfordulok – sokszor belefutok egyazon rendező más-más munkájába, tehát pár év alatt azért így is az ismerőseimmé válnak. A kiemelkedő-kérdést sem akarom megkerülni: olyan fiatalt mondok, aki nem az, hisz egyidős velem, de csak újabban kezdett rendezősködni, eredetileg színész, tizenegynéhány év kőkemény vidéki és pesti kőszínházi színészi gályázással a háta mögött. Horváth Illésről van szó, aki a nyíregyházi művészeti vezetés felelősségét is elvállalta akkor, amikor én eljöttem onnan. Társulatban gondolkodó, igazi kőszínházi ember. Nagy tapasztalat egyfelől, a pályakezdőkével mérhető vad energia másfelől. Noha mindegyik előadásával volt valami vitám, mégis egy autonóm, elszánt és hosszútávfutásra termett alkotónak látom. Aki bárhol szembekerülve egy helyzettel azonnal érti, hogy mi a feladat. A mostani legfiatalabbak között is olyan szupereket láttam, hogy nincsenek rá szavak. Ünnep volt a nézőtéren ülni. De azért vagyok óvatosabb velük, mert a már másutt is említett messiásvárás miatt pár évnyi figyelem és bizalom szemlátomást mindenkinek jár nálunk, aki valamelyest tehetséges. Szakmai szempontból inkább az lesz majd a sorsdöntő pillanat, amikor át kell kelniük azon a bizonyos láthatatlan Rubiconon, és ígéretesből átváltozni – az egyikké a sok közül. Hogy akkor beomlanak-e, vagy megtapadnak a pályán, azon dőlnek majd el a dolgok.

Van olyan darabálmod, amit még nem csináltál meg, de ha egyszer lesz rá pénz, paripa, fegyver, akkor bemutatod? Például egy nagy musical show-t megrendeznél, ha lenne rá lehetőséged?

A két kérdés teljesen külön van a fejemben – mert az álmaim között csupa szelíd, egyszerű kivitelű, csöndes előadás sorakozik. Sorba vannak rendezve a számítógépemben, dédelgetem és próbálom el-eladogatni őket, hátha valaki rájuk harap. A másik kérdésre: abszolút. Boldogan csinálnék ilyesmit is. Kalandvágyból is, meg a tanulás miatt is.

Két előadásod is fut a SzínházTV-n, és hamarosan bemutatásra kerül a harmadik is. Mit gondolsz a stream-ről, mint jelenségről? A színház hasznára vagy ellene van?

Amikor elindult, mindenki arról bugyborgott: de hát ez nem helyettesíti! Szerencsére most már elkezdtünk rájönni, hogy nem is kell neki helyettesíteni, nem is arra való. Nem jobb, nem rosszabb, hanem… másik. Új műfaj. Persze még egy nagy próbatétel hátravan: ahhoz, hogy a dolog több legyen, mint színházi közvetítés, vagy kvázi tévéjáték, és új formátum létére művészileg érdemes legyen bele fáradságot ölni, előbb ki kell állnia a most már lassan felderengő újranyitás próbáját. Erre van is egyébként esély – elég csak arra gondolni, hogy egy éve teljesen elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ilyesmire fizetőképes közönség lesz, vagy hogy értékelhető előadóművészeti élmények érhetik általa a nézőt – és nem lett igazunk. Szóval ha nem fog eltűnni ez a kultúrafogyasztási forma, akkor viszont robbanásszerűen fejlődni fog – sosem látott közönségekhez ér majd el, és vadonatúj eszköztára lesz. A technológiában is rengeteg a kiaknázható lehetőség, a felvett anyag és az élő keverése, a többhelyszínűség, az interaktivitás… ha úgy vesszük, a valós időben jelen lévő több ezer emberrel egy gyorsan pergő kommentfolyamban már-már élőbb is a kapcsolat, mint a nézőtér sötétjében. A stream nem tudja ugyanazt – de valami mást: nagyon. Nem is beszélve arról, hogy a világ minden pontján ugyanabban a pillanatban ugyanazt néző rengeteg ember lényegében betartja az ott és akkor alaptörvényét, amely törvény többé-kevésbé definiálja a színházat. És még csak példátlan sem lenne: a New Yorkból évtizedek óta hetente sugárzott Saturday Night Live világszerte ismert formátum, és bár mondjuk az inkább közéleti kabaré, mint művészeti produktum, de még ebben a minőségében is inkább színház, mint bármi más. És több, mint negyven évad van már benne. Na, hát a stream ennél sokkal többet fog tudni, és sokkal tágasabb műfaji spektrumon. Izgatott vagyok, és alig várom a jövőt. Tényleg alig várom.

+1 kérdés
Melyik a kedvenc mondatod a Csemegepultosból?

“Azonnal látom, hogy az első dolog, amit hazavág, ha tisztességes vagy, az a tisztesség.”



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve3 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante54 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér151 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr6 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán294 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k12 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár3 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok14 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor206 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5