A folyamatos megújulás a cél

Kirják Róbert, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója azt vallja, legyen szó a színházról, a Rózsakertről, a Bencs-villáról vagy a VIDOR Fesztiválról, a cél mindig ugyanaz: életre szóló élményekkel megajándékozni a közönséget.

– A legutóbbi igazgatóválasztáskor, 2016 őszén a döntésben fontos szerepet játszó szakmai bizottság számos kérdést feltett a színház jövőjét érintő elképzeléseimmel, terveimmel kapcsolatosan, és arra is kíváncsiak voltak, hogy öt év elteltével mivel lennék elégedett.

– A megbízatásom 2022 februárjában lejár, és várhatóan augusztusban új pályázatot írnak ki, így egyre többször elemzem és értékelem a mögöttem lévő éveket: azt, hogy mit sikerült elérnünk, és azt is, milyen téren tudnánk előrébb lépni – mondja Kirják Róbert, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója. Végig kell gondolnia, hogy amit a pályázatában vállalt, teljesült-e, és sokszor eszébe jut a már említett kérdés is, melyre válaszolva akkor három területet emelt ki.

– Azt mondtam, szeretném elérni, hogy a társulat tagjai elégedettek legyenek azzal, amit a színház szakmailag nyújtani tud nekik, másrészt azzal is, ahogyan anyagilag megbecsüljük őket – ez utóbbi téren a színészek voltak leginkább lemaradva. Büszke vagyok rá, hogy kézzelfogható eredményeket sikerült elérnünk: a színészek az elmúlt években kiváló szakemberekkel dolgozhattak inspiráló környezetben, a munkájukhoz méltó feltételek mellett.

– Anyagilag ma már sokkal jobb helyzetben vannak, mint amilyenben öt évvel ezelőtt voltak, és rengeteget jelent nekik, hogy a szakma élvonalába tartozó rendezőket sikerült Nyíregyházára invitálnunk.

Kikérik a véleményét

– A másik terület, amit a már említett válaszban érintettem, az a megítélésünk volt: azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a színházunk működésével elégedett legyen a közönség és a fenntartónk, valamint teátrumunkat ismerje el és kezelje helyén a szakma. Az igazság az, hogy az első nehezebben ment, mégpedig azért, mert a színházigazgatók legnagyobb része színész vagy rendező, én pedig a gazdasági igazgatói székből ültem át a direktoriba.

– Ritka, hogy bárki is művészeti végzettség nélkül vezessen egy teátrumot, emiatt nekem duplán kellett bizonyítanom. Úgy érzem, ez sikerült: szinte minden színházigazgatóval megtaláltam a közös hangot, sokszor kikérik a véleményemet. Azt, hogy magát a színházat hogyan ítéli meg a szakma, többek között a fesztiválmeghívások és szaklapokban megjelent pozitív hangvételű kritikák is mutatják, de joggal lehetünk büszkék a két POSZT-díjunkra, a Városmajori Színházi Szemle fődíjára vagy a számtalan marketingdíjra – ezek mind-mind azt jelzik, hogy jó irányba haladunk.

Megtérülő befektetések

– A harmadik terület, amire nagy hangsúlyt fektettem, az a pénzügyi stabilitás megteremtése volt, és az eredményeink ezen a téren is magukért beszélnek, valamint sokat köszönhetünk Nyíregyháza városa és a kormányzat támogatásának. És éppen ez az a terület, ahol sokat változott a gondolkodásom azóta, hogy a színháznak már nem csak az anyagi biztonságáért felelek.

– Gazdasági igazgatóként sok esetben nem tartottam indokoltnak bizonyos kiadásokat, de ezt ma már másképp látom, és jobban el tudom fogadni, hogy megéri drágább díszletet építeni vagy egy jobb rendezőt kifizetni. A különbséget ugyanis a közönség is észreveszi, és már néhány bérletszünetes előadással elő tudjuk teremteni a pluszköltségeket, az elmúlt években pedig szerencsére nagyon sok példa volt erre. A jelmez, a díszlet, a rendező mind-mind befektetés, amiről nem jósolható meg azonnal, hogy megtérül-e, de ha tízből nyolcszor igen, boldogok lehetünk.

– Nagyon ritkán, de előfordul, hogy a legkörültekintőbb előkészítés ellenére sem úgy sikerül egy előadás, ahogy azt a darabot, a rendezőt ismerve várnánk – mondja Kirják Róbert, akinek az igazgatói évei alatt egy ilyen nagyszínpadi premier volt, és bár akkor nagyon zokon vette, később utánaszámolt, és elfogadta, hogy egy kevésbé jól sikerült előadás az utóbbi évadok kéttucatnyi bemutatója tükrében talán még megengedhető.

Azt is tudja, hogy nincs olyan előadás, ami mindenkinek tetszik, ezért arra törekszik, hogy a lehető legtöbb néző legyen elégedett azzal, amit a színházban lát.

– Az a célunk, hogy ha zenés darabot állítunk színpadra, az olyan legyen, amire a drámakedvelők is csettintenek, és fordítva: ez sok energiába kerül, de megéri. Nyíregyháza egyetlen színházaként minden nézői igényt ki kell szolgálnunk, ez nem Budapest, ahol a különböző színházi műfajok kedvelői kedvükre válogathatnak a teátrumok között. Emiatt nagyon fontos az előadások kiválasztása, a jó arányok megtalálása, és kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy az adott évad sikere már akkor eldől, amikor egy-egy darab és rendező mellett letesszük a voksunkat.

– Ezek a folyamatok és összességében a színházi munka nem úszhatók meg konfliktusok nélkül, és nem is bújok ki ezek alól, de mindig igyekszem megfontoltan dönteni, és belátom, ha valamiben hibázok. Művészi jellegű dolgokban viszont soha nem vitázok, ezeknek a megoldását gyakran a művészeti tanácsadóra és a művészeti vezetőre bízom – mondja.

Váratlan események

Az elmúlt évek során folyamatosan bővült a Móricz Zsigmond Színház égisze alá kerülő intézmények sora: előbb a Rózsakert Szabadtéri Színpad, majd a Bencs Villa működtetése került a teátrumhoz, hamarosan pedig a Szindbáddal bővül a sor, és nem szabad megfeledkezni a VIDOR Fesztiválról sem, ami ebben az évben jubilál: az idén rendezik meg huszadszor.

– Ezek komoly gondolkodást igénylő feladatok, amelyek azért emésztenek fel különösen sok energiát, mert a folyamatos megújulás jegyében kell ezeket működtetni, megszervezni, és mert a koncepciójukat szinte egyedül kell kitalálnom. Mindig vannak váratlan események, a tavalyi VIDOR zenei programját például az utolsó utáni pillanatban kellett szinte teljesen átalakítani, az idei szabadtéri szezon megszervezését pedig az nehezíti, hogy egyelőre nem tudjuk, hány bérletes előadást kell majd ott pótolnunk.

– A pandémián kívüli időszakban rengeteg időmet veszik el a színházi események, a díjátadók, havonta legalább egy-két fővárosi út elkerülhetetlen, és folyamatosan nézem a vidéki színházak előadásait is. De ez az igazgatói munka része, és nem élem meg teherként, sőt – fogalmaz az igazgató, akinek egy területen van hiányérzete.

– Az országos megjelenéseket tekintve vannak lemaradásaink, mert bár kiváló szakmai eredmények vannak mögöttünk, például a televíziók reggeli műsoraiba nehezen tudunk bejutni, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy más színházak igazgatóit vagy művészeit, országos ismertségük miatt szívesebben látják a tévénézők.

Emlékezetes pillanatok

Arra a kérdésre, hogy melyek azok a pillanatok, amelyekre még évtizedek múltán is emlékezni fog, Kirják Róbert azt mondja, szerencsére nagyon sok ilyen van.

– Legalább tíz ilyen színházi premiert tudnék mondani, de máig emlékezetes a megújult Rózsakert Szabadtéri Színpad első előadása, a felújított Bencs Villa megnyitója, ahogy több VIDOR-pillanat is: olyan koncertek például, amelyek annyi embert vonzottak a belvárosba, amennyit korábban egy esemény sem. Legyen szó a színházról, a Rózsakertről, a Bencs-villáról vagy a VIDOR Fesztiválról, a cél mindig ugyanaz: életre szóló élményekkel ajándékozni meg azokat, akik számára mi jelentjük a kultúrát.

forrás: https://szon.hu/