Adott egy kialakulóban lévő színdarab helyszíne: egy svéd újság szerkesztősége. Adott néhány elvetemült imprós: a Momentán Társulat tagjai. És adottak a körülmények, ami miatt szombat este nem tudnak saját színházukban játszani. Hogy mi sül ki mindebből? Színdarabfejlesztés Göttinger Pállal, állandó vendégművészünkkel. Őt kérdeztük a szombatról, és persze néhány hangulatképet is mellékelünk, hogy olyan legyen, mintha ti is ott lettetek volna velünk!
Az improvizáció amellett, hogy szórakoztat, játékosságra és a pillanat megélésére tanít, alkalmas forgatókönyv- vagy színdarabfejlesztésre is. Várady Zsuzsi éppen ebből a témából, az imprós forgatókönyvfejlesztésből írta a doktoriját és évek óta tanítja is az egyetemen. Nem csoda tehát, hogy a Momentán Társulat már többször működött együtt forgatókönyvírókkal és rendezőkkel, többek között “házon belül” Tóth Barnabással vagy a Momentánon kívülről Orosz Dénessel. Ezúttal viszont nem egy film, hanem egy színdarab kapcsán merült fel, hogy az impró módszere segíthet a továbbírásban. Hogy hogyan történt mindez, és pontosan milyen színdarabról van szó, arról Göttinger Pált kérdeztük.
Használtad már máskor is ilyen célra a Momentánt és az imprót?
Nem, még nem, de engem momentánosként már használtak ilyen célra - Tóth Barna készülő filmjéhez is volt egy ilyen szeánsz, a forgatókönyvírást megsegítendő, a dialógusokat, a szereplőket fejlesztendő. Az egy rendes, négyórás, személyes jelenléttel és jelenetekkel együtt zajló impró volt - ez most itt csak szöveg, Zoomon.
Milyen élmény volt? Működött online is?
Nagyon jól esett - és nem volt bajom az online-nal, sőt, erre, amire nekem szükségem volt, még jobban meg is felelt. Nekem most nem a színjátszás volt a fontos, vagy a jelenetépítés, hanem... kötőszövetre volt szükségem, a helyzetekről-szereplőkről először halló színészek ösztönös mondataira. Íráskor és aztán próbákon is egy nagy elméleti probléma ez: alulbecsüljük a felületes benyomás jelentőségét.
Addig-addig elemezzük és boncolgatjuk és sűrítjük egyre pontosabban fogalmazó lényekké a szereplőinket, míg végül elfelejtjük: a valóságban az emberek nem elemeznek, magukat ritkán látják pontosan, és érdekük is, hogy a szituációkat egy kicsit a saját javukra torzítsák
- pongyolán fogalmaznak, kompikált szituációkra is zsigeri, leegyszerűsítő válaszokat adnak, még akkor is, ha egyébként a tét nagy. Ezt pedig nagyon nehéz (vagyis nagy gyakorlatot igényel) "hamisítani" - azaz utólag, az alapos végiggondolás, a történet kifejlesztése után írni ösztönös, zsigeri, kisebb-nagyobb bicsaklásokkal tűzdelt (egyszerűbben mondva: életszerű) dialógot. Ezt a nagyon sokszor kimódolt hangvételű filmeken lehet a legjobban látni - annyira túl lettek fejlesztve, hogy eltűntek belőle az élő emberek.
A Momentán ebben nagy segítség - a bennük lévő szituatív érzékenység mellett ennek a jó értelemben vett felkészületlenségnek is mesterei: azaz elsőre megértik a helyzetet, és két másodperc múlva már teszik is hozzá a magukét.
Ez pedig aranybánya akkor, ha a magamfajta szerző már bele van gyógyulva a saját történetébe, és meg sem hallja, hogy a saját mondatai milyen irodalmiak, kimódoltak, túlsűrítettek.
Mit kell tudni az előadásról, amihez "használtad" a Momentánt? Mikor várható a bemutató, online/offline készültök rá, hol mutatjátok be?
Manőver lesz a címe, és még csak papíron létezik - ha minden jól megy, júniusban próbáljuk majd a Kőszegi Várszínházban, Horváth Illés fogja rendezni. A tervek szerint Pogány Judit, Gémes Antos, Jenővári Miklós, Tenki Dalma és Pálmai Anna fognak benne játszani, velem együtt - már amennyire tervezni lehet a mostani helyzetben. Az is lehet, hogy nem ők lesznek, és az is lehet, hogy az egész nem tud majd meglenni idén...
De nagyon készülünk azért, mi mást tehetnénk.
Egy kis helyi újság szerkesztőségében fog játszódni, ahová egy fiatal, tetterős, határozott, de tapasztalatlan főszerkesztő érkezik, a dörzsölt helyi erők nagy megdöbbenésére. A szerethető karakterek (és a mögöttük megbúvó krimiszál) mellett valamennyire arról is fog szólni, hogy egyszerre van meg bennünk két tulajdonság: szeretnénk is hallatni a hangunkat közügyekben, állást foglalni, hitet tenni, kiállni - de közben azt is nagyon szeretnénk, ha minket magunkat azért lehetőleg békén hagynának.
Egy bónuszkérdés: hogyhogy szombat este 9-től fél 11-ig volt a próba?
A színházak ugyan zárva vannak, de csak a nézők számára, a munka azért zajlik tovább, így én is próbálok éppen, ezekben a hetekben épp Nyíregyházán, és éppen egy másik saját darabomat, a Bogáncsvirág című krimit. Így olyan időpontot kellett vadászni, amikor a színházban épp nem történik semmi. Szoros időbeosztás és hosszú napok... Legalább ennyi. Emlékeztet valamennyire a normál ügymenetre, amikor égett a kezünk alatt a munka. Reméljük, hamarosan újra oda jutunk.
forrás: https://momentantarsulat.hu/
