Aki sok éve olvas minket, és érdeklődik a kulturális csemegék iránt, az már biztosan tudja, hogy az Ördögkatlan Fesztivál jóval több, mint egy sima kulturális eseménysorozat – festői szépségű tájakon. Aki pedig egyszer már belekóstolt a „katlanos” életérzésbe, függővé válik tőle. Az utolsó koncert utáni első pillanatban visszafelé számolja a napokat, és az év további részében ez élteti, erre vágyik, ez ad neki erőt ahhoz, hogy elhiggye: a világunk, az országunk, az életünk akár olyan is lehet, mint amit az Ördögkatlan Fesztivál ad nekünk. Hogy milyen ez az élet? Both Gabi elmeséli.
–
Ez az a fesztivál, ami akkor is van, ha nincs
Amióta létezik a WMN, azóta minden évben írtam róla, tavaly is, pedig akkor nem is volt Ördögkatlan.
Elmaradt a vírus miatt. Nem vagyok babonás, de az épp a 13. lett volna volt. Minket, akik régóta járunk oda boldognak lenni, mindez nem tántorított el attól, hogy a saját kis magánkatlanunkat megrendezzük. Olvassátok el ITT, milyen volt. (Aki nem olvassa el, annak annyit elárulok, fájdalmasan szép.)
Most viszont nagy hírünk van azoknak, akik tavaly hiába reménykedtek, mert idén TÉNYLEG lesz fesztivál, méghozzá olyan programokkal, amelyeket kár lenne kihagyni.
Megpróbálok kiemelni öt olyan eseményt, amelyekről úgy érzem, még nagyon sokaknak adhat maradandó élményt – és egy évre elegendő muníciót a hétköznapok túléléséhez.
Igen, valahogy „levegőt” kapunk, lebegős pillanatokat, megélhetjük az együvé tartozást, felemelő, felejthetetlen érzéseket viszünk magunkkal, ezek pedig valóban átsegítenek a hétköznapok monoton hajtásában. Engem, és az általam ismert „őskatlanosokat” legalábbis mindenképp.
1. Mozart: Requiem – A csillagos ég alatt mindannyian Törőcsik Marira gondolunk majd
Az Ördögkatlan mindkét örökös fővédnöke immár a csillagok közül vigyázza a boldogulásunkat. Az egyik Cseh Tamás, a másik pedig Törőcsik Mari. Nem visz rá a lélek, hogy a nevük mellé írjam: „volt-voltak”. Ők vannak. És velünk maradnak.
„Mozart Requiemje egy túlvilági lélegzet. Hogyan is hihetnénk egy ilyen zeneművet hallva, hogy a világegyetemnek nincs értelme? Kell, hogy legyen.” (Émile Cioran)
Mozart remekműve a Pannon Filharmonikusok előadásában, öt kiváló énekessel és Dinyés Dániel vezényletével, augusztus 6-án, péntek este mindenkit vár Beremenden, a csillagos ég alatt, szalmabálák ölelésében.
2. Maszkpersely
Nagyharsányban, a központi helyszínen, ott is a faluközpontban felavatjuk a Maszkperselyt, egy játékos kockát, amit „vírusemlékmű“-nek nevezett el Lengyel Csaba és csapata, a Játéknap Kft.
Háy János esszéje indította el gondolatot:
„[…] Ha majd lehet, és ezt mindig lehet, nem félek attól, hogy mekkora a mindenség és nem bánom, hogy nekem csak annyi rész jutott, amekkora vagyok, és örülök, hogy van a világban nagyság, és hogy az egész olyan egyszerűen működik, mint egy gyerekvers, tavasz, nyár, ősz, tél, s hogy én ebben kicsi pont vagyok, de vagyok…”
A szervezők, Bérczes László és Kiss Móni ezt írták az eseményről:
„Ebbe a perselybe feleslegessé vált maszkjainkat fogjuk örökre elzárni – amikor az Idő engedi azt. Talán már az idén, talán csak jövőre, a 15. Ördögkatlanban.
Az Ördögkatlan kulcsszava a személyesség. Hogy ami itt történik, az mi vagyunk, része vagyunk a világnak. És ami itt történt, azt hagyjuk magunk után. Nyomot hagyunk, mert része voltunk a világnak. Mely világot felfedezik-folytatják a fiatalok, a gyerekek. Tehát ez a mementó egyben hétköznapjaink magától értetődő, játékos része lesz: például a csúszdákkal, amikről boldogan csúszkálnak majd a katlangyerekek.
Így találkozik múlt-jelen-jövő.
Szóval ez a Maszkpersely, ez az egyszerű, de felemelő gesztus magát az Időt ragadja meg. Múlt és Jövő találkozási pontja a Jelen minden momentuma, és ha ez az aktus egy közösség személyes jegyeit hordozó, kitüntetett pillanata, az maga a közös ünnep. Erre a közös ünnepre készülünk.”
Augusztus 4-én, este hétkor, Nagyharsány központjában lehetőséget kapunk arra, hogy kicsit másképp dolgozhassuk föl ezt a gyötrelmekkel teli elmúlt másfél évet.
3. Háy János és a Szent Efrém Férfikar találkozása a nagyharsányi templomban és a Narancsligetben
Ha már Háy Jánosnál tartunk, akkor mindenképp szeretném figyelmetekbe ajánlani – ismét a szervezők szavaival – ezt az igazán kuriózumnak számító programot:
„Az öregtó felé címmel a nagyharsányi templomban előbb elhangzik a szomorú változat (szakrális tér, szakrális zene, aminek mélyén megbújik a bizonyosság: Isten), majd másnap a Narancsligetben A kéz címmel a vidám változat (játékosság és humor, szeretet és szerelem és persze a vidám vírusirtás sem maradhat el).”
Augusztus negyedikén és ötödikén, kétszer hatvan perc perc alatt minden kiderül.
4. Másnap – És mi most itt vagyunk – Emlékezés Csengey Dénesre
Nem csupán az önmagában is monumentális nagyharsányi Szoborpark frissen elkészült Amfiteátruma miatt lesz példa nélküli ez az este, hanem azért is, mert élő szerzők adják elő két – már nem köztünk járó – ikonikus dalcsináló elfeledett, csak félig-meddig megszületett szövegeit és zenei vázlatait.
Csengey Dénes épp harminc éve máshol jár már, de a fia, Balázs szerencsére itt van, aki addig-addig kutatott a Cseh Tamás Archívumban, amíg új életre nem hívta két remek zenész segítségével azokat a dallamtöredékeket és szövegfoszlányokat, melyeken édesapja és Cseh Tamás sokat dolgozott már. A halál (és a politika) megakasztotta ezt az alkotói folyamatot, de most Beck Zoltán és Szűcs Krisztián újra felvette a fonalat, és egy „zenés színházi estet” képzelt a Szoborparkba.
Halk dalok a hallgatag kőtömbök tövében.
„Tudathasadásos este: az előadók (Beck Zoli és Szűcs Krisztián) élnek, a szerzők (Cseh Tamás és Csengey Dénes) már nem. Nem hallhatják, hogy dalaik, melyeket Tamás Bartók Béla utcai lakásán kazettás magnóra motyogtak-dúdoltak-énekeltek, végre megszületnek. Tegnap van, másnap van.”
„Magas ég, mire jut bomlott agyam?
Szememre minő rémálom ül?
Hogy őrzöm meg én már magam
hazámnak rendületlenül?” (Csengey Dénes)
Augusztus ötödikén, csütörtök este kilenckor, a Szoborparkban igazi „sohasemvolt” élmény vár rátok.
5. Nem baj, majd megértem – Színházi bemutató a Katlanban!
A fene se gondolta volna, hogy 2021-ben le fogom írni ezt a mondatot, de sajnos megint nem olyan nehéz elképzelni azt a helyzetet, amikor az embert lehallgatják, és a legféltettebb titkait ellene fordítják. Erről szól Bodor Johanna könyve is, aki Ceaușescu Romániájában ragadt egyedül, a családja nélkül, mindössze tizenhét évesen. A neves koreográfus akkor balettnövendék volt, és névházasságot kötött azért, hogy Magyarországra költözhessen. Kemény próbatétel elé állították, hisz két éven át éjjel és nappal azt figyelték, mikor eshet bele a szekusok csapdájába, folyamatos döntési helyzetekbe kényszerítették.
Választhatott a rossz és a még rosszabb között.
Igazán drámai helyzet, amit Bodor Johanna önéletrajzi könyve alapján Ari-Nagy Barbara és Szikszai Rémusz írt színdarabbá. Bánfalvi Eszter, Kerekes Éva, Gyabronka József és Ötvös András (vele nemrégiben készített remek interjút Gyárfás Dorka, érdemes elolvasnotok ITT) játsszák majd el ezt a megrendítő, ma is túlságosan közeli történetet Szikszai Rémusz rendezésében.
Augusztus negyedikén, szerdán délután kettőkor és négykor is láthatják az Orlai produkció szervezésében ezt a nem mindennapi színházi előadást a Mokos pincészet kiváló (és nem mellesleg légkondicionált, nagyon profi) színháztermében.
Személyes kedvencek
Persze nem elégszem meg öt kiemelt programmal, hadd meséljek még kicsit, és ti is nyugodtan böngészhettek az Ördögkatlan oldalán a lenyűgöző kínálatból.
Az idei díszvendégek között ott lesz a Nézőművészeti Kft. Ha így nem ismerős, akkor másképp mondom: Mucsi Zoltán „Kapa”, Scherer Péter „Pepe”, Kovács Krisztián, Katona László és Gyulay Eszter független színházi műhelye kápráztatja el a nagyérdeműt.
Gyulay Eszter rendezésében különösen ajánlom Dániel András valóban zseniális művét, Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém címmel. Volt szerencsém elcsípni a budapesti bemutatót két járványhullám között, maszkosan, de boldogan. Elképesztően jó lesz! Mindenképp szerezzetek rá sorszámot!
Bereményi Géza lesz a másik díszvendég, a Pannon Tükör pódiumán, az „Isten tenyerén”, a Vylyan teraszon beszélget majd vele Nagygéci Kovács József, a Pannon Tükör online főszerkesztője. (Kukorelly Endre, Molnár Krisztina Rita, Szeifert Natália, Bödőcs Tibor és Visky András is szerepel majd ugyanitt.)
A gyerekek, a gyerekek!
Azért is imádom annyira az Ördögkatlant, mert sehol máshol nem láttam még ilyen fesztivált, ahol ennyire tisztelnék és szeretnék a gyerekeket.
Most Rutkai Bori Bandája, a Bóbita Bábszínház, a Simorág Táncirkusz, az Apacuka zenekar és a Pécsi Pagony várja őket jobbnál jobb programokkal. Állandó visszatérő vendég már a Hagyományok Háza. Gyerek- és felnőttmesékkel, koncertekkel, közös éneklésekkel, kézműves foglalkozásokkal, kiállításokkal, hajnalig tartó táncházakkal várják most is a katlanlakókat. De ezeken kívül még rengeteg egyéb varázslattal is készült a gyerekkatlan, nézzétek meg a kínálatot ITT.
Semmittevés, ciki diszkó, jóga és Varró Dani
A programszerű semmittevés különösen vonzó ajánlat, nézzétek meg, mit kínálnak. Cseh Tamás fia, Cseh András vezet be bennünket a „zazen” művészetébe.
Ciki számokra cikin táncolni cseppet sem ciki a Katlanban, ahol mindent lehet, amivel nem bántunk másokat.
Szórakoztató jógaóra gyerekeknek, kábé 56 percben.
Varró Dániel szelíden felolvassa a vidám mondókáit, amik jókedvet csempésznek a gyakorlatokba. Elek Ányos (aki sosem volt jógaoktató) négyrét hajtja magát, és mosolyt varázsol az arcokra.
És az utolsó nagykoncert
Most a 21 éves 30Y koncertje után üvöltjük majd átizzadtan azt, hogy „Nem vagyunk normálisak”. Bérczes Laci felszalad csíkos pólójában a színpadra a nagyharsányi focipályán, magával vonszolja a mezítlábas Kiss Mónit, aki egy szót sem szól, csak mosolyog. Bérczes Laci azt hiszi magáról, hogy nem mond semmi különöset, mi pedig tudjuk, hogy ennek az évnek a legjobb pillanatai épp most érnek véget, és visszük magunkkal azokat a mindig érvényes és szelíd gondolatokat, amiket Lacitól hallottunk.
Ami még fontos: Csak védettségi igazolvánnyal látogathatók az események.
És ne felejtsétek, lesz Mulatság is! Mert muszáj lennie!
Both Gabi
forrás: https://wmn.hu
