Mezítláb a téren

Nehéz lenne felsorolni az elmúlt 19 fesztivál összes élményét, mert az emlék sok, a hely kevés.

A bevillanó képsorok nálam egy Goran Bregovic-koncerttel kezdődnek. Még a régi helyén, a téren állt a színpad, a közönség pedig a padokat félretolva táncolt a testet, lelket felszabadító balkáni zenére, a legtöbben mezítláb. És milyen véletlen: eszembe jut egy Mezítláb a parkban-előadás is Bács Ferenccel, s a hazai színháztörténelem egyik leghosszabb vastapsával, de sok-sok nevetős-sírós kamaradarab is, köztük a felejthetetlen Gyógy­ír északi szélre Fullajtár Andreával, Őze Áronnal. Az Al Di Meola-koncerten annyian voltak, hogy még a Három grácia szobron is lógtak az emberek, de az is csak a VIDOR-on fordulhat elő, hogy az ország leghíresebb színészei a parkban üldögélve élvezzék a meleg nyári estét, s kérés nélkül invitálják maguk közé az arra járó újságírót. A fesztivál számunkra munka is, így emlékezetes találkozásokból sincs hiány, de a legjobb az egészben mégiscsak az, hogy ezúttal is van kivel/kikkel együtt VIDOR-ogni. Immár huszadszor.

Száraz Ancsa

forrás: https://szon.hu