Turbóra kapcsolt a Szegedi Nemzeti Színház

A Szegedi Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén fogalmazott úgy Dinyés Dániel zenei vezető, hogy ebben az évadban turbóra kapcsol az operatagozat. – Új energiával igyekszünk feltölteni egy régi cégért – közölte.

– A szegedi operajátszás vidéki viszonylatban első helyen áll mennyiségileg. Miközben Győrben vagy Miskolcon rendszerint egy operát játszanak, Szegeden egynél több szokott lenni, de most ennél is merészebb magaslatokba törünk – fejtette ki Dinyés Dániel zenei vezető.

E merész magaslat nem jelent mást, mint hogy a szegedi színházban operafronton immár korántsem csupán

„három a magyar igazság, plusz egy a ráadás”

Ugyanis öt előadás során összesen hat különleges művel várják az operarajongókat. A bemutatók sora Puccini szenvedéllyel fűtött Bohém­életével kezdődik, amelyet egy produkció keretében két egyfelvonásos, Henry Purcell Dido és Aeneas, valamint Tom Johnson Négyhangú operája követ. Majd Mozart két klasszikusa elevenedik meg a színpadon, a Szöktetés a szerájból és a Don Giovanni. A sorozatot pedig Donizetti Maria Stuarda koncertszerű operájának hazai ősbemutatója zárja.

– Mindezek mellett az operatagozat viszi színre a Leonce és Léna musicalt és a Marica grófnő operettet is – közölte Dinyés Dániel, aki hozzátette, azzal a nem titkolt céllal szerződött tavaly a szegedi teátrumhoz, hogy az operajátszást illő rangjára helyezze vissza.

Kiemelte, az erősítési szándék nemcsak a produkciók mennyiségére, hanem magára a társulatra is vonatkozik.

– Csak akkor lehet szegedi operajátszásról beszélni, ha a városban élő, szegedi emberek játszanak az itteni közönségnek. Amíg Budapestről jönnek énekelni, addig ez nem nevezhető szegedi operajátszásnak, de immár ezen is dolgozunk. E társulatépítés kezdődött Cseh Antallal, Máthé Beátával, és most folytatódott Ferenczy Orsolyával, Tötös Rolanddal és Szélpál Szilveszterrel – részletezte.

Zsinórmérték

Az évad repertoárjának összeállítása során is a társulati tagok kvalitásai jelentették a zsinórmértéket. – Azt gondolom, nagy baja a jelenlegi operajátszásnak, hogy nem a társulati tagokra keresnek operát, hanem világszerte víziók vannak, amelyek nincsenek összhangban sem az adott színház énekeseivel, sem zenekarával. A választásom legfőbb szempontja az volt, hogy a társulati tagoknak élmény le­­gyen játszani, és persze hogy a művek a közönség számára is ismerősen csengjenek – mondta.

Növelni és nevelni

Az erősítés harmadik célcsoportja a közönség, amelynek létszámát növelni, utánpótlását pedig nevelni kell Dinyés Dániel szerint. E célból indították útjára Göttinger Pál rendezővel tavaly az Operabeavató sorozatot, amely során könnyed, humoros stílusban avatják be a nézőket az operák dallam- és látványvilágának alkotói árnyalataiba és fortélyaiba. A pandémia tavaly e sorozatot meghiúsította, ám korántsem végleg. – A Bohém­életet kezdtük el feldolgozni, de nem tudtuk befejezni. Novembertől viszont tervezzük, hogy a Don Giovannival újraindítjuk az Operabeavatót, és reméljük, a márciusi bemutatóig fel tudjuk dolgozni a művet – mondta.

forrás: https://www.delmagyar.hu/