Az elmúlt időszakban sem a színházak, sem a színházba járók nem voltak könnyű helyzetben. Ennek hatására és ellensúlyozására a Füge Produkció és a Jurányi Ház létrehozott egy kísérleti előadás-sorozatot, amely során kilépnek a színpadról, és Shakespeare után szabadon megmutatják, hogy tényleg színház az egész város. Formabontó kezdeményezésüknek köszönhetően új értelmet kaptak a mindennapok megszokott helyszínei és történései, hiszen a körülöttünk zajló életből készültek a színdarabok.
Az összesen 8, egyenként 15 perc körüli előadás Budapest különböző pontjain játszódik. A közönségnek nincs más dolga, mint ellátogatni ezekre a helyszínekre, és átélni, ahogyan színdarabként új életre kelnek a minket körülvevő emberek, állatok, tárgyak és történések. Az előadások szereplői ugyanis az ott lévő élő és élettelen dolgok, amiknek színészek kölcsönzik a hangjukat, megszólaltatva őket vagy a gondolataikat, és ezzel teljesen más megvilágításba helyezik őket.
A város különböző ismert vagy felfedezésre váró látványosságaira kiváló kortárs írók készítettek negyedórás hangjátékokat: Pass Andrea, Péterfy-Novák Éva, Péterfy Gergely, Vinnai András, Szabó Bori, Kovács Dániel Ambrus, Tasnádi István, Horváth Kristóf, Kelemen Kristóf, Kovács D. Dániel, Göttinger Pál, Grecsó Krisztián és Schwechtje Mihály vállalta a nem mindennapi felkérést.
A hangjátékokat bemutató eseményen, a Városmajorban, Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház vezetője elmondta, hogy a szórakoztatás mellet az is cél volt, hogy kimozdítsák az embereket a lakásból és ne az online térbe készüljön egy újabb produkció. A sajtótájékoztatón Tasnádi István városi hangjátékát hallgathatták meg a résztvevők, Péter Kata, Ötvös András és Pataki Ferenc közvetítésével.
A népszerű író nagyon izgalmasnak találta a kihívást. „Soha nem csináltam még ilyet, de mindig izgalmas dolog valami újat csinálni. Hangjátékot már írtam, akkor mi ebben a különleges? Az, hogy ezt egy adott helyre kell írni, és egyedül van az, aki hallgatni fogja. Igyekeztem olyan jelenetet, olyan kis egyfelvonásost írni, ami személyesen arról szól, aki hallgatja. Ami nagyon nehéz, de tettem rá egy kísérletet, próbáltam maximálisan kihasználni a műfajban rejlő lehetőséget. Két furcsának tűnő kérésem van: hogy egyedül hallgassuk és alkonyatkor. Többször kint voltam, különböző napszakokban, és nagyon más itt alkonyatban, mint napközben. Ehhez a hangjátékhoz az kell, hogy ne nagyon legyen körülöttünk ember, egyedül barangoljunk. A történet magáért fog beszélni, egy adott ponton pedig lesz egy feladat is, arra biztatok mindenkit, hogy azt is csinálja meg.” – kérte a “premier” előtt Tasnádi István.
forrás: https://deszkavizio.hu/
