Péntek este láthatta először a közönség a Göttinger Pál-féle Puccini-operát a Szegedi Nemzeti Színházban. Sűrű évada lesz az énekeseknek, ezen kívül még négy operabemutatót terveznek tavaszig.
A Bohémélet Puccini talán legnépszerűbb operája. A szenvedélynek, a tragédiának és a humornak ez a keveréke a 20. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzőjének színes, érzéki zenéjével párosulva sokak számára bizonyul ellenállhatatlannak.
Az ősbemutató Arturo Toscanini vezénylésével 1896. február 1-jén volt a torinói Teatro Reggio színházban, amit a korabeli kritika meglehetősen hűvösen fogadott, maga Puccini sem tekintette ezt a legjobb művének. Később azonban Palermóban nagy diadalt aratott, s attól kezdve világszerte játszották. Párizsban 1898-ban mutatták be a „legpárizsibb” operát, ami a darab minden korábbi sikerét felülmúlta. Puccini librettójának alapjául ugyanis a francia Henri Murger Scènes de la vie de Bohème című regénye szolgált, bár az opera második és harmadik felvonásában sok minden a librettisták és a zeneszerző ötlete volt.
Az opera egy induló költő, Rodolfo és a hímzőnő Mimi szerelmének megrázó története. Rodolfo, aki egy hideg padlásszobában tengődik három barátjával, azért akar szakítani Mimivel, mert a szegény varrólány halálos beteg és ő nem tud megfelelő körülményeket biztosítani a számára. Így akarja rászorítani, hogy helyette egy tehetős szeretőt keressen magának. A darab végén azonban Mimi visszatér a padlásszobába szerelméhez, hogy ott haljon meg, ahol a legboldogabb volt.
Puccini műveiben az emberi érzésekre összpontosít: bár hősei sokszor hétköznapi emberek, mégis nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg operáiban. A Bohémélet a rendező, Göttinger Pál szerint is Giacomo Puccini életművének egyik csúcspontja, valódi drámai remekmű.
– A történet, egy gyógyíthatatlan beteg lányról, aki halálba köhögi magát, mást jelent ma, mint korábban. Adódik a párhuzam a koronavírussal, de nem szerettem volna ilyen módon aktualizálni, modernizálni a darabot. Nem is szeretném, hogy minden nézőnek ez jusson majd eszébe Mimi haláláról – mondta Göttinger Pál az operáról tartott közönségtalálkozón, a Reök-palotában.
Az opera főbb szerepeit kettős szereposztásban láthatják a nézők. A női főszereplőt, Mimit Máthé Beáta és Bordás Barbara alakítja, Rodolfót szerepét két tenor, Tötös Roland és Horváth István énekli.
A négyfelvonásos operát, három részben, két szünettel, magyar nyelven mutatták be a nagyszínházban október 22-én, pénteken este 7 órakor.
A Szegedi Szimfonikus Zenekart előadásonként váltva Gyüdi Sándor, Hermann Szabolcs és Dinyés Dániel vezénylik majd.
Szereplők
Mimi: Máthé Beáta / Borbás Barbara
Musetta: Ferenczi Orsolya / Horák Renáta
Rodolfo: Tötös Roland / Horváth István
Marcello: Szélpál Szilveszter / Sándor Csaba
Schaunard: Cseh Antal / Réti Attila
Collin: Kiss András / Pataki Bence
Benoit / Alcinfor: Réti Attila / Taletovics Milán
Alkotók
Díszlettervező: Ondraschek Péter
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Koreográfus: Katona Gábor
Karigazgató: Flórián Gergely
Zenei asszisztens: Hermann Szabolcs / Zalánki Rita
Súgó: Zsoldos Anikó
Ügyelő: Kürtös Petra
Rendezőasszisztens: Birkenstock Rebeka
Vezényel: Gyüdi Sándor / Hermann Szabolcs / Dinyés Dániel
Rendező: Göttinger Pál
Közreműködik
a Szegedi Szimfonikus Zenekar,
a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara, valamint
a Szegedi Gyermekszínház növendékei: Ács Véda, Becsy Sarolta, Hirz Vanessa Ingrid, Kiss Jázmin, Pető Ajsa, Szabó Imola, Török Kata, Török Laura, Szakács-Tövisháti András, Zatykó Luca, Zseni Zsanna.
rag
forrás: https://szeged.hu
