Mindenünk a színház - Tóth Károly

Kisgyerekként táncdalénekes akart lenni, majd híres focista, középiskolásként pedig elvarázsolta a színészet. Pályájának legmeghatározóbb szerepe, illetve előadása Ivan Curry alakja a Tengeren című színdarabban. „Ősbölénynek” számít a Móricz Zsigmond Színházban.

Sorozatunkban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművészei vallanak színész-létről, szerepformálásról, a pálya buktatóiról és szépségéről, valamint a színház helyéről és szerepéről mai felgyorsult világunkban. Kováts Dénes interjúja Tóth Károllyal:

A legtöbb kollégád már kiskorában elhatározta, színész lesz. Te kilógsz a sorból?

Á, dehogy! Annak ellenére, hogy felnőttként alkalmatlan vagyok az önmenedzselésre, gyerekként mindig motoszkált bennem, hogy kitűnjek, rivaldafénybe kerüljek. Szegilongon laktunk, a szomszédba jártunk tévét nézni – akkoriban még nem mindenkinek volt televíziója. Lenyűgözött a Táncdalfesztiválok hangulata, megtetszett a színpad és a szereplés, táncdalénekes akartam lenni. Keresztanyám maradék anyagokból varrt nekem egy nagyon csicsa-micsa, ezüstös, aranyos, flitteres zakót, ezt felvéve „igazi” táncdalénekes voltam. Általános iskolás, vagy még óvodás lehettem ekkor. Énekeltem, amit tudtam, ha nem tudtam, dúdoltam.

Felső tagozatosként Sárospatakon átpártoltam a sporthoz, pingpongoztam, később híres focista akartam lenni. Miskolcon, a szakközépiskolában – foci híján – elkezdtem súlyt emelni, gondoltam, hátha ebben a sportágban tudok nagyot alakítani. Ez addig tartott, amíg egy bálban többet ittam a kelleténél, s kificamítottam a jobb bokámat, éppen az első hivatalos súlyemelő versenyem előtt. A sportkarrieremnek 16 évesen befellegzett.

Finommechanikai műszerésznek tanultam, matematikából és szakmai tárgyakból versenyekre jártam. Egyszer az iskolai folyosón felvettem egy szórólapot a földről, amin a Pécsi Sándor Színpad hirdetett felvételt szerepelni vágyó fiataloknak. Az első adandó alkalommal elmentem a próbára. Ott ragadtam, s úgy döntöttem: színész leszek.

A csoportot a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat tartotta fenn, próbahelyiséget adott, aminek fejében előadásokat tartottunk, amikor kérték. Szép László volt a vezetőnk, a miskolci amatőr színjátszás meghatározó alakja.

A színjátszás nem ment a tanulás rovására?

Attól a pillanattól, hogy jelentkeztem, 180 fokot fordult az érdeklődési köröm és a tanulási kedvem is. Az addig szeretett tantárgyakból – matematika, anyagismeret, szakmai – nemhogy versenyekre nem mentem többet, de a bukás réme fenyegetett, annyira nem érdekeltek már. Versmondó és szép magyar beszéd versenyekre jártam immár.

Így ment ez harmadik-negyedikben, aztán jött az érettségi, a felvételi. Az iskolában nem értették, hogy én, aki matematika versenyen országos helyezést értem el, miért a Színművészetire jelentkeztem. A szüleim, ha nem is repestek az örömtől, tudomásul vették. Az első vagy második rostán kiestem. Kezdett érdekessé válni a dolog: hogyan tovább?

Hamar rátaláltál a megoldásra?

Szép Laci bácsinak nagyon jó összeköttetései voltak. Leültünk az Öreggel (így neveztük), aki azt javasolta, hogy egy évet dolgozzak, közben tanuljak a következő felvételire. Érettségivel, finommechanikai műszerész szakmával felvettek a BÁÉV-hoz. Betanított segédvillanyszerelő volt a hivatalos titulusom. A miskolci munkásszállón szállást is kaptam, így nem kellett naponta 50-60 kilométert utaznom Szegilongról.

Kemény időszak volt, 18 évesen 50-60 éves szakikkal dolgoztam. Megtanultam, hogy a pálinkát miként kell felvinni a buszra, s meginni három másodperc alatt a kétdecis üvegből. A továbbiakban én voltam a felelős, hogy meglegyen a reggelihez az ital. Emellett baromi nehéz munkát végeztünk, mert amikor a panelházak betonfalában megakadt a behúzni kívánt villanyvezeték, és ki kellett vésni a helyét, az szó szerint betonkemény munka volt. Ebben az életszakaszomban az volt a szép, hogy hetente két-három este próbáltunk a színjátszó csoporttal, s ott hamar elfelejtkeztem a falvésésről! Amikor megtanultunk egy-egy darabot, előadtuk a környező városok munkásszállóin.

Egy év múltán ismét beadtam jelentkezésemet a Színművészetire, a második rostán kiestem. Megint leültünk az Öreggel. Két lehetőség kínálkozott: bejelentkezem a miskolci színházba, mint csoportos színész, vagy megpróbálok bejutni Nyíregyházára. Még érettségi előtt elindultam egy, a munkásfiataloknak meghirdetett országos vers- és prózamondó versenyen. A tatabányai döntőben másodmagammal aranydiplomát nyertem, aminek fejében egy hetet tölthettem el Leningrádban. Mire hazajöttem, Laci bácsi levelet írt Bozóky Istvánnak, a Móricz Zsigmond Színház alapító igazgatójának. Figyelmébe ajánlott és kérte, hogy hallgasson meg.

Miért Nyíregyházát választottad?

Miskolcon nagyon nagy társulat működött, sok színésszel. Volt egy olyan érzésem, hogy az egy éve megalakult nyíregyházi közösséghez csatlakozva hosszú és tartalmas kapcsolat alakulhat ki. Bejött, 38 éve tart…

Bozóky csoportos szereplőként szerződtetett augusztus elsejétől. Még a megbeszélésünk végén behívta Sinkovits-Vitay Andrást, a Kvantum Fantum csapdája mesemusical rendezőjét, hogy számítson rám az előadásban. Én lettem Aladár, az embergyerek. Imádtam, imádtuk, a közönség is!

Akkoriban mindig izgatottan tanulmányoztam át az évad előadásainak szereposztását. Először nem azt néztem, mi a címe, hanem a névsort, hogy benne vagyok-e, mert ha nem láttam a nevem, azt gondoltam, nem tartanak rám igényt. Minél több darabban szerepelni akartam, az sem számított, ha a „továbbá” szó után jött a nevem, csak az volt a fontos, hogy ott legyen.

A következő évben Bartus Gyuszit felvették a főiskolára, ő játszotta a Kvantum Fantumban az egyik főszereplőt, Elektron Dömét, s a helyére engem állított Bozóky. Az volt a csúcsok csúcsa! Gondolj bele, egy éve voltam a színháznál és azt mondták: Karcsi, főszerep! Azt hittem, álmodom, aztán nemsokára föl is ébredtem. Nagyon jól sikerült az alakításom, mindenki dicsérte, majd jött 1984-ben az igazgatóváltás. Léner Péter érkezett, ő ismerte a társulatot, rendszeresen járt Nyíregyházára előadásokat nézni. Eljött a szerződtetési tárgyalás, soha nem felejtem el!

Áprilisban több korombeli fiatallal együtt behívott Léner tanár úr. Azt mondta, ő lett az igazgató, és augusztustól idehozza akkor végzett főiskolai osztálya egy részét. (Ekkor jött Varjú Olga, Schlanger Andris, Juhász Gyuri, Gados Béla, Lengyel Jancsi.) Mivel nincs státusz, ezért minden jót kíván nekünk, nem szerződik velünk a következő évadra. Akkor, ott meghaltam! Már indultunk ki a szobából, amikor Léner utánam szólt: „Karcsikám, egy pillanatra maradjon!” Elmondta, nagyon tehetségesnek tart, de nincs státusz, menjek, nézzek szét a világban, hátha találok valamit. Ha nem, jöjjek vissza, januártól új gazdasági év kezdődik, visszavesz. Kicsit megnyugodtam, bár januárig majdnem egy év állt előttem!

Addig is élni kellett valamiből…

Nekiindultam, jelentkeztem a békéscsabai színházba és Budapesten, a Nemzeti Stúdiójába. Békéscsabára fel is vettek, de éppen egy nyíregyházi lányba voltam szerelmes, és úgy döntöttem, fontosabb a szerelem, úgyhogy maradtam. A nagypostán dolgoztam fél évet, mint fiókbérlő elosztó. Hajnali fél négyre kellett mennem, kiválogatni irányítószám szerint a beérkezett leveleket, az ittenieket betenni a fiókbérlők fakkjába. Az 53. számú volt a színházé, a sírás fogott el, amikor rápillantottam.

Léner Péter tartotta a szavát, már szeptembertől kikért a postától, így a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabban – mint postai dolgozó, külsős segédszínész – próbálhattam. Hajnalban mentem a postára, fél tízkor át a színházba. Nagyon kemény időszak volt! De január elsejétől leszerződtetett.

Hogyan viszonyulsz a gyerekdarabokhoz?

Nagyon sok, a legkisebbeknek szóló előadásban szerepeltem. A Lúdas Matyi az egyik kedvencem, én személyesítettem meg Döbrögit. Az 1998-ban bemutatott változat monumentális nagyszínpadi mesejáték volt, tömegjelenettel, vásári forgataggal. Amikor lekerült a hivatalos előadáslistáról, akkor gondoltunk egy nagyot, s Gyuris Tibor kollégám vezényletével – írói vénája van! – olyan négyszereplős darabot állítottunk össze belőle, amivel a mai napig járjuk a megyét, az országot. Imádja a közönség.

A gyerekek mások, mint a felnőttek, utóbbiak a kevésbé sikeres előadás végén is tapsolnak, mert szeretnek minket. A kicsiknél nincs ilyen, ha nem olyat kapnak, ami tetszik nekik, vagy valami kavics kerül a fogaskerekek közé, akkor előkerül a ropi, a telefon, s visszahozni már nagyon nehéz őket. Lehet, ezért is szívesen játszom nekik.

Téged karakterszínészként emlegetnek. Mit takar ez a kifejezés?

Nem gondolkoztam korábban rajta, bár van olyan érzésem, mintha egyesek számára minősítést, egyfajta lekicsinylést jelentene. Szerintem nem az, és nem is skatulya. Nem lehet mindenki főszereplő, aki szinte végig színen van, így van ideje felépíteni az alakítása ívét. A skatulya azt jelenti, hogy mindig ugyanolyan szerepet (rendőrt, felszarvazott férjet, szívtiprót vagy inast) játszol.

A karakterszerep a dramaturgia szempontjából fontos. A színész eltölt a színpadon 10-20 percet, ez alatt kell emlékezetest, maradandót alakítania, olyat, hogy a néző ne csak a főszereplőre emlékezzen, hanem rá is.

Melyek voltak a kedvenc szerepeid?

Az egyik már 30 éves. Nagy szeretettel és élménnyel gondolok a Patikában Pap Ferkére! Érdekes, még a mai napig rám intenek az utcán, hogy „bűrkabát”…

Lassan 20 esztendeje mutattuk be az Antigonét, amelyben Kreón szerepét kaptam. Nagyon nehéz munka volt, de imádtam. A próbafolyamata is különleges élményt jelentett – Hargitai Iván rendezte –, ott éreztem meg, hogy másféleképpen, együtt gondolkodva is lehet próbálni. Nem csak arról szólt az instrukció, hol jövünk be és megyünk ki. Sok gondolkodó kollégám volt és van, Csoma Jutka például mindent tudni akart a szerepével kapcsolatosan. Azt mondta, imád próbálni. Nem értettem, miért, én játszani szeretek. És aztán jött az Antigoné… Amely bizonyára azért is emlékezetes, mert nem perceket töltöttem a színpadon, hanem végig jelen voltam. Bejöttem, (képletesen) fölhúztam a függönyt, és gyakorlatilag én engedtem le.

Az egyik, Ivo Krobot által rendezett darab próbájára egyedül voltam kiírva. Csodálkoztam, majd a tolmács közölte, Ivo nem azt akarja, hogy produkáljam magam, hanem a szerepemről óhajt beszélgetni. Magyarázott, társalogtunk, s nem túlzok, fél óra múlva már – bár nem tudok csehül – megértettem, mit akar, még mielőtt a tolmács lefordította volna. Nagyon egymásra hangolódtunk.

A Chicagoban a Konferanszié vagy a Don Carlosban a főinkvízitor számomra emlékezetes karakterszerepeid. A Castel Felice Vándora és különösen a Tengeren Ivan Curryje viszont igazi főszerep.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztam Göttinger Pállal, a két, utóbb említett darabot ő rendezte. Paliból hihetetlen, a színpad, a színész és az anyag iránti harmónia árad, nagyon tudott navigálni, tisztán, érthetően előrevetíteni a dolgokat.

A Tengeren az olvasópróbától kezdve elképesztő összetalálkozása szövegnek, színészeknek és rendezőnek. Olyan szinten kerültünk egy hullámhosszra mindannyian, hogy nem munkának, hanem együttjátszásnak tekintettük az első pillanattól. Nem volt görcs, sem megoldhatatlannak tűnő probléma, inkább élmény, élmény hátán. Amikor megkérdezték tőlem, van-e szerepálmom, rendre azt feleltem: nincs. De ha korábban tudtam volna erről a darabról és szerepről, akkor biztosan a Tengerent mondom.

Nagyon nehéz egy ilyen, alkoholtól lecsúszott figurát eljátszani?

Egyrészről nem, másrészről pedig nagyon. A nem nehéz része az élettapasztalat. Ami veszélyes benne, hogy nagyon könnyen át lehet esni a ló másik oldalára. Amikor a színész csak elgondolja, eljátszani próbálja, és nem megélni, milyen egy részeg ember, akkor könnyű túljátszani, ezáltal hiteltelenné válni. Ivan alakját a családi dráma, a feleségével való viszonya is árnyalja. Baromira gyenge jellem, sokkal egyszerűbb neki újra és újra a pohár után nyúlni, a haverokkal lenni, mint hazamenni a családjához. Megrázni magát és új életet kezdeni persze nagyon nehéz, sokkal könnyebb belemenni a balhéba, mint visszafordulni.

Civilként szóba állnál vele?

Érdekes kérdés... A mai agyammal lehet, hogy kikerülném, valószínűleg nem ülnék le vele beszélgetni, sörözni. De ha visszamegyek vagy 30 évet az életemben, Ivan figurája nem áll nagyon távol tőlem, leszámítva, hogy még nem volt feleségem, családom. Az alkoholhoz való viszonya viszont ismerős.

Milyen az ideális színház?

Ez olyan kérdés, amivel úgy vagyok, mint a marketinggel és az önmenedzseléssel – nem az én terepem, nem tudom igazán megfogalmazni. Ha megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy színész vagyok, a válaszom: jó eladásokat szeretnék látni, kiváló színészekkel, remek szerepekben. Azért járnék színházba, hogy tudjak szórakozni, kikapcsolódni.

Tiszteletben tartom azokat, akik a vígjátékokat, a „könnyű” darabokat szeretik. Nagyon sokan vannak, meg kell felelni az ő elvárásaiknak is. Ebből persze nem az következik, hogy csak ilyen műveket kellene játszanunk. A jó nem azt jelenti, hogy zenés és vidám, hiszen az abszurd drámából is remek előadás születik. A minőség műfaji hovatartozás nélkül fontos, nem mindegy, mit és hogyan tálalunk fel közönségünknek.

Az nem zavar, ha valaki jókat nevet a Tengeren egyes jelenetein, holott talán sírnia, megdöbbennie kellene?

Nem! Mert azáltal, hogy nagyokat nevetett, azt jelzi, hogy jól csináltunk valamit. A „jól” minősítés pedig az előszobája annak, hogy újra eljöjjön, talán nem csupán a nevetés, hanem a színházi élmény miatt is. Ha le tudtuk kötni, érdekelte, követte, izgult valamiért vagy valaki miatt, akkor néhány órára ki tudott kapcsolódni a számlák, a háztartás, a munkahely világából, s így mindenki nyert.

Szabadidődet mivel töltöd?

Mindig van, ami elfoglal. Volt időszak, amikor rákattantam a régiségekre, de ez végül olyan lett, mint a szerelem, amiben megcsalják az embert. Sok mindent összegyűjtöttem – porcelán nippeket, rézkarcokat –, majd jött a 2008-as gazdasági válság. Később turkálókba jártam, sorra vásároltam a figuratív nyakkendőket, de csak olyat, ami Télapót, őzikét és szarvast ábrázol. Több száz van belőle! Hobbi szinten érdekelt a numizmatika, emlékpénzeket gyűjtök.

Imádok ezermesterkedni! Mindenféle szerszámot beszereztem, otthon bármit megcsinálok, asztaloskodom, ha kell, villanyt szerelek. A feleségemmel nyári garázst is építettünk, és többször kifestettük a lakást. Nagyon szeretek boltba járni; vásárolni és nézelődni egyformán.

A 38 év alatt hányszor bántad meg, hogy színész lettél?

Későn érő ember vagyok, mindig félénkség és iszonyatos kisebbségi érzés jellemzett. Talán ezért szerettem volna táncdalénekes vagy focista – azaz „valaki” – lenni. Mostanában kezdem azt érezni, hogy megtaláltam a helyem az életben. Az év eleji szerződtetési tárgyaláson, 38 pályán eltöltött év után azt mondtam az igazgatómnak, amikor kérdezte, hogy vagyok: úgy érzem, most elkezdenék dolgozni. Nem azért mondtam ezt, mert jól hangzik, hanem mert tényleg azt érzem. Ehhez kellett a Tengeren, ami levett rólam egy takarót, vagy szemüveget tett rám – így vagy úgy, de valami történt.

Lehet, hogy nagyképűen fog hangzani, de azt éreztem, hogy amit évtizedeken keresztül magamról, mint színészről gondoltam, azt most, Ivan szerepében sikerült bebizonyítani. Elmúltak a kételyek. Ha ehhez 38 év kellett, akkor 38 év kellett. Nem jártam tévúton eddig sem, csak valami mindig történt, de az is lehet, hogy az én balfékségem miatt nem jutottam el eddig az érzésig. Persze ahhoz, hogy valaki megmutassa, jó színész, lehetőség is kell…

Egy percre sem bántam meg, hogy színész lettem. Az persze átfutott már a fejemen, mi lett volna, ha a matematika vagy a közgazdaság területére tévedek inkább. Anyagilag minden bizonnyal többet hozott volna a konyhára. Ezek persze pillanatnyi villanások csupán, mert jól döntöttem, számomra boldogság, hogy színész lehetek.

Van, aki úgy hal meg, hogy semmilyen nagyszerű dolgot sem csinált életében. Én most úgy érzem, hogy letettem valamit az asztalra.



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5