Aldo Nicolaj: Hárman a padon / Orlai Produkció / Bemutató a Színház TV-ben
Mintha valóban színházban lennénk, s e csalóka tudatállapot fölszámolná a fizikai színház láthatatlan határait… Göttinger Pál rendezése elbűvölő sztorit kerekít a három, minden ízében elbűvölő színészlegendának, Benedek Miklósnak, Gálvölgyi Jánosnak, Egri Mártának.
Az Orlai Produkciós Iroda, amely az elmúlt évek alatt a magyar színház jelentős műhelye lett, megint dobott egy nagyot. Három héttel a hivatalos színházi premier előtt a Színház Tv-ben streamelte legújabb bemutatóját. Nem is akárhogy. Nyolc kamerás, professzionális felvétellel, beleadva apait, anyait. A vállalkozás azért is lenyűgöző, mert egy sikergyanús művet “volt mersze” előre eljuttatni azoknak, akik a bemutatón nem tudnak jelen lenni. Tolnától Baranyáig, Ázsiától Amerikáig. És olyanoknak is, akik a stream után kedvet kapnak majd élőben is megnézni. Precíz és pontos minőségérzékre vall, arra a fajta biztonságérzetre, amely megsúgja az alkotóknak, hogy az előadás erényei különösen értékessé, úgymond sokszor-nézőssé teszik a darabot. Amilyen annak idején az Orlai elhíresült produkciója, a Hat hét, hat tánc volt.
És talán látták előre azt is, hogy ebben a felvételben megtörténik a csoda.
Hihetetlenül hangzik, de olyan, mintha valóban színházban lennénk, s e csalóka tudatállapot egyszerűen fölszámolná a fizikai színház láthatatlan határait. Jöhetünk, mehetünk az előadás alatt, miközben a színészek nekünk játszanak. Szabadon szemügyre vehetjük, ami előttünk zajlik, járkálhatunk színpadra föl és vissza, zsöllyébe, erkélyre, kulisszák közé. Belebámulhatunk két (később majd három) szép kort megért ember végtelenül megejtő és őszinte arcába. Szerethető tekinteteket látunk, szeretetreméltó hepehupákat az arc árulkodó redői között. Vagyis a csoda újabb csodát rejt.
Nem csupán az élő színház olvad itt egybe a technikával, de a színész lényének legbensőbb emberi énje önnön színészi mivoltával.
Aldo Nikolaj darabja egyszerű, letisztult, már-már kiszámítható szöveg. Ám őrzi az írói mesterség azon lényegét, amely – történettől, stílustól, karakterektől függetlenül – magában rejt egyfajta ősi, mélyen gyökerező emberi tudást. Az olasz szerző sikerdarabját Göttinger Pál rendezése kiindulópontnak tekinti. Olyan alapnak, amelyből tragikus felhangokkal kísért elbűvölő sztorit kerekít annak a három lehengerlő, minden ízében elbűvölő színészlegendának – Benedek Miklósnak, Gálvölgyi Jánosnak, Egri Mártának –, akik eljátsszák a sztorit. Miközben ő, a rendező, végképp a háttérben marad.
Hárman a padon. Három felejthetetlen alak. Három kontúr – a huszadik század végének nagy öregjei. Nagyok, akik kicsinek látszanak, mert ostoba módon annak nézi őket a környezetük… Akik megjárták a múlt század nagy háborúját, és most, sok-sok évtizeddel később, békeidőben vívják a maguk legnagyobb háborúját. A családdal, a magánnyal, az elmúlással. A frissen megtalált, kései barátsággal, szeretettel, ragaszkodással, amely pont annyi örömöt és pont annyi szenvedést osztogat, mint az élet korábbi szakaszaiban. Gálvölgyi János Libero Boccája, aki a nevében őrzött szabadsághoz híven kész kitörni az életkor diktálta rabságból. Benedek Miklós, a gyermekei kitaszította Luigi La Paglia, aki minden megaláztatásából százszoros méltósággal jön ki. Egri Márta, a cicáit hajkurászó Ambra, aki a ragaszkodás legváltozatosabb húrjain képes játszani egészen a túlcsorduló szeretet diktálta elengedésig…
Nem túlzás azt mondani, hogy e három alak beleég a tudatunkba. Az arcuk, a gesztusaik, az a lét-nemlét határán egyensúlyozó életigenlés, amely létezésünk egyik legmegejtőbb mozzanata. Velünk maradnak.
Online bemutató: 2021. november 25., SzínházTV
forrás: https://art7.hu/
