Céltalan, mellőzött nyugdíjasként morcoskodik egymással Gálvölgyi és Benedek

A rendező Göttinger Pál és a szerepeikben lubickoló színészek jól ráéreztek, hogy a társadalomban mellőzött, de még mindig tenni kész idős korosztály életérzése változatlan.

„Az én menyem mindennap megfőzi a leveskémet” – kérkedik Bocca Libero (Gálvölgyi János), amikor először találkozik a megszokott pihenőpadján kortársával, a 75 éves Luigi Lapagliával (Benedek Miklós). Amikor jobban összebarátkozik az először egymással vetekedő és morcoskodó két hasonsorsú férfi, Bocca kiböki, hogy ez a „leveske” bizony híg lötty.

Kiderül, hogy mindketten házastárs nélkül maradtak, a lakásukat feláldozták gyerekeik boldogulásáért, a fiatalok pedig cserébe magukhoz vették, pontosabban megtűrik őket lakótelepi otthonukban. Beszélgetéseikben előkerülnek a katonaélmények, a munkahelyi dicsőségek és persze a jelen nemzedék hiányosságai is, amelyekbe a „visszavonult” óvónő, Ambra (Egri Márta) szintén bekapcsolódik. Neki nincs családja, a macskája is csak egy kóbor jószág, akit rendszeresen etet.

A nő derűsebb és elfogadóbb személyiség. A feleslegességérzetet a két férfinál is felváltja a kis társaságukhoz tartozás élménye, és kései kalandvágy lép a csalódás helyébe amiatt, hogy nyugdíjaskoruk a korábbi reményeik helyett céltalanul telt éveket hozott. Ha nem látnánk, hogy a vonatjegyük a múlt században használt kartonlapocska, amit a kalauz lyukasztással érvényesített, akkor alig gyanakodnánk, hogy az olasz szerző, Aldo Nicolaj majdnem ötven éve írta a szelíd humorú, keserédes darabot.

A rendező Göttinger Pál és a szerepeikben lubickoló színészek jól ráéreztek, hogy a társadalomban mellőzött, de még mindig tenni kész idős korosztály életérzése változatlan. Igaz, hasonló szituációban most inkább a gyerekeik maradnak a szülői házban, nekik főznek leveskét az öregek, vigyáznak az unokákra, de ha erre nem tart igényt a család, jöhet a szenior online társkereső. A kérkedés, vagy éppen a panasz pedig már az új partnerre vonatkozik, de nem a padon osztják meg a sorstársakkal, hanem a közösségi média gyakran arctalan közönségével.

forrás: https://hvg.hu