Fordulatos sakkjátszma bontakozik ki az '56-os menekültekkel teli vonaton
A Mesterjátszma forgatásán jártunk
Tóth Barnabás, az Akik maradtak rendezőjének új filmje 1956-ba ülteti át a Sakknovellát. Váradi Gergely, Varga-Járó Sára, Hajduk Károly és Mácsai Pál keveredik különös sakkjátszmába az utolsó Magyarországról nyugatra induló vonat egyik kupéjában. A ravasz fordulatokkal teli Mesterjátszma forgatását a vonat díszletében látogattuk meg, ahol a rendezővel beszélgettünk a "színes film noir" készítéséről, Zweig művének honosításáról, és természetesen a sakkról is.
Az Origo Filmstúdió egyik hangár méretű épületében egy fekete függöny választja le a pompásan megépített vonatszerelvény díszletét, amelyben a stáb munkálkodik. A szerelvény egyik oldala hiányzik, így tökéletes belátás nyílik a kupéba, ahol éppen Tóth Barna rendező látja el instrukciókkal a korabeli jelmezekbe bújtatott utasokat. Peronra emlékeztető emelvény vezet fel a vonathoz, nagy kupacban hevernek rajta a ütött-kopott bőröndök. A három kocsi belülről is élethűnek bizonyul, a fülkék alaposan be vannak rendezve régi holmikkal, még a folyosóra rögzített hamutartóban is látni csikkeket. Az egyik ülésen ott várakozik az utazó sakk-készlet, amiről már sejtjük, hogy központi szerepe lesz a vonaton kibontakozó eseményekben.
A Mesterjátszma című, Nemzeti Filmintézet által támogatott tévéfilm forgatására jöttünk, amely Stefan Zweig Sakknovella című kisregényének csavarokkal teli adaptációja. Szabad feldolgozásról van szó, a cselekmény részleteit, helyszínét és korszakát is megváltoztatták az alkotók. New Yorkból Rio de Janeiróba tartó hajóból egy Budapestről Bécsbe induló vonat lett, 1941 helyett pedig 1956-ot írunk.
A szereplők nem akarják kivárni a forradalom végét, ezért felszállnak az utolsó Bécsbe tartó vonatra. Egy fiatal párról van szó, Mártáról (Varga-Járó Sára, az SZFE harmadéves hallgatója) és Istvánról (Váradi Gergely, a Guerilla és a jövőre induló HBO-sorozat, A besúgó főszereplője). A lány sakkbajnok, a fiú kisstílű ügyeskedő. Reményeik szerint odakint majd a lány sikereiből befolyó nyerményekből fognak megélni. A vonaton érdekes figurákkal hozza őket össze a sors, köztük az ÁVH által megkínzott, elméleti sakkmesterrel, B.-vel (Hajduk Károly). Velük utazik még többek között egy idős házaspár (Szirtes Ági és Váry Károly), egy elegáns úr, Czentovics (Mácsai Pál), aki szintén nem keveset konyít a játékhoz, és egy femme fatale díva (Péterfy Bori).
“Színes film noir. Egy kicsit pszicho-thriller és akció is, rengeteg üldözés és verekedés is van benne” – igyekszik körülhatárolni a Mesterjátszma műfaját Tóth Barna. Az Akik maradtak rendezőjét Szurmai János forgatókönyvíró-producer kereste meg a filmtervvel, amely “működőképesen honosította” az osztrák szerző klasszikus művét.
De behelyettesíthető lehetne a fasizmus kritikája a sztálinizmus kritikájával? “Nagyon könnyen. B. szájából el is hangzik, hogy most a kommunisták kínozzák, de őt már a nyilasok is bevitték, ezek ugyanazok. De ez a történet univerzálisan is működik, jó példa rá az Ujj Mészáros Károly által rendezett színházi darab, a Fekete-Fehér, ami úgy dolgozza fel, hogy sem kommunista, sem fasiszta, hanem egy orwelli hatalomról van szó, és úgy is remekül működik. Általánosan bármelyik jelenlegi diktatúra lehetne.”
Barna elárulja, hogy korábban nem olvasta a Sakknovellát, Zweig műveivel csak a felkérés után kezdett ismerkedni, az pedig egyáltalán nem fordult meg a fejében ezelőtt, hogy ‘56-os filmet csináljon. “A fordulatai, a tempója és karakterei fogtak meg, és egy picit az is, ahogy 1956-ot világirodalmi prizmán keresztül szűri át. Remélhetőleg ugyanannyira nem lesz tipikus ‘56-film, mint ahogy az Akik maradtak sem egyszerűen csak holokausztfilm. Viszont miközben csinálom, folyamatosan megérint, hogy ‘56 volt a magyar történelem utolsó, vegytisztán hősies aktusa. Egy pici ország fellázadt egy nagyhatalom ellen, két hétig tartotta magát, és valódi hősök születtek.”
A forgatás eredetileg idén márciusban indult volna, de végül csak összel tudták elkezdeni. Kivételesen nem csak a Covid volt a hátráltató tényező, hanem anyagi természetű okai voltak: a forgatókönyv „ereje” egyszerűen megkívánta, hogy további forrást vonjanak be. “Fél évet csúszni nagyon rossz, viszont annyi előnye azért volt a dolgonak, hogy tavasszal nem lett volna jó Mácsainak és Váradi Gerinek sem.”
“A vonat enyhén remegjen” – hangzik el az instrukció, miután a külső lámpák elhalványulnak és elindul a füstgép. István a kupé előtt dohányzik idegesen, a kocsin pedig egy kisfiú fut végig, aki az anyját szólongatja. A cigarettázó sráchoz Czentovics lép oda, hogy egy fogadás utáni beszélgetés zajlik le közöttük. Czentovics a regényben paraszti származású, pökhendi sakkzseni, akit a játékon kívül más nem izgat. Mácsai Pál karaktere ehhez képest udvarias és előzékeny.
Hajduk Károlynak ma nincs jelenete, így csak a cellát tekinthetjük meg, ahol B.-t korábban fogva tartották. “Nálunk B. nem ügyvéd, hanem pap, akiből az ÁVH a klerikális kincsek hollétét próbálta kicsikarni. Eleinte egy sokkal idősebb papot kerestem, de aztán úgy éreztem, hogy túl megrendítő, ha mindez egy öreg pappal történik. Onnan, hogy elkezdtem fiatalabban gondolkodni, már szinte evidencia volt, hogy Hajduk Károly legyen” – válaszolja Tóth Barna arra, miért döntött ismét az Akik maradtak férfi főszereplője mellett.
A stúdió másik sarkában van kialakítva a börtön belseje, ahol B.-t a világtól való teljes elszigetelésével próbálja megtörni a kommunista hatóság. Az egyetlen szellemi ingert egy könyv jelenti számára, amely híres sakkjátszmák leírását tartalmazza. B. egyáltalán nem ért a játékhoz, de idővel az összes játszmát betanulja és végigjátsza a fejében, miután azonban kifogy az előre meghatározott partikból, kénytelen újabbakat gyártani. A saját maga ellen vívott, képzeletbeli játszmák viszont idővel az őrület határára sodorják.
A rendezőtől ízelítőt kapunk abból, amin B. keresztülmegy: “Az őrületnek vannak fokozatai a cellában. Szeretem az elvont tudatfilmeket, itt pedig szó szerint meghasad egy ember. Hajduk dublőrrel verekszik, akire zöld maszkot adtunk, így rá fogjuk tenni az arcát.” B. két énje, egy fekete és egy fehér reverendát viselő énje szó szerint párharcot fog vívni egymással.
A film technikai megvalósítása is kifejezetten izgalmasnak ígérkezik: “Másik Szőke András operatőrrel sokat trükközünk, például a kamera magasra emelkedik a cellában, és kirajzolódik majd egy nagy sakktábla. Sok az egysnittes, hosszú beállítás is. Ezeket nyilván idő- és energiaigényes felvenni, másrészt viszont a vágáskor már adottak, nem kell rajtuk gondolkodni. Sokszor úgy halad a történet, hogy a kamera írja, és ez nagyon tetszik.”
Tavaly letarolta a világot a Netflix sakkos sorozata, A vezércsel, ami miatt a rendező úgy érzi, hogy egyáltalán nem mindegy az sem, hogyan veszik fel a sakkjeleneteket. “Őrülök, hogy hirtelen mindenkit elkezdett érdekelni a sakk, ez talán minket is megtol majd egy kicsit, de emiatt nagyon oda kell figyelnünk. Korábban azt mondtam volna, hogy mutassuk az arcokat, közben dobjunk be pár semmitmondó vágóképet. Most viszont minden meccset lemodelleztünk egy programmal, és a színészeknek is meg kellett tanulnia, hogyan kell megfogni a bábukat, vagy milyen mozdulattal levenni őket a tábláról. Ha hozzáérsz a bábúhoz és lépsz, akkor már nincs hezitálás. Filmes szempontból az is nehéz, hogy a játékosok sosem néznek egymásra közben, és az sem nyilvánvaló hirtelen, hogy ki a nyertes és ki veszít, a sakkban az öröm és a szomorúság nagyon hasonló, nem jellemzőek a látványos érzelmek.”
“Most kezdtünk el játszani a családdal, tegnap kaptam ki a 12 éves fiamtól és olyan büszke voltam, soha rosszabb vereséget!” A sakk kapcsán Tóth Barna bevallja, hogy nem tartozik a kedvenc játékai közé, szerencsére viszont Szurmai János felesége, Palotai Piros sakknagymester, aki szakértőként működik közre a filmben. Barna szerint a legnehezebb a játékban az időfaktor. “A stábon belül tarottunk egy házi bajnokságot, én tízből a tizedik lettem. De mindenki úgy vesztett, hogy kifutott az időből. Állítólag a profi sakk világában is ezen csúsznak el a legtöbben.”
Kiderül az is, hogy kisebb szerepben Tóth Barna családja is feltűnik majd a filmben, a felvett jelenetben például a kisfia volt az, aki végigszaladt a kocsiban. “A feleségem, Lisztes Linda egyébként is állandó munkatársam, kezdetben együtt szoktunk agyalni a forgatókönyveken, illetve az előkészítés és a forgatás közben is szoros munkatársam. A gyerekekkel együtt van egy kis cameója, egy kettészakított család száll fel a vonatra, akik néha egy kicsit látszanak.” Az apát, aki lemarad a vonatról, viszont nem Barna alakítja. “Rada Bálint barátom játssza őt. Szeretek ugyan szerepelni, de rendezni és színészkedni nem tudok egyszerre, főleg nem egy ekkora jelenetben, mint amikor az apa elkavarodik a családtól. Kint forgattuk a Tatai úton, igazi gőzmozdonnyal, rengeteg statisztával, lövöldözéssel.”
Váradi Gergely megmutatja nekünk a vonatos díszletelemeket, amiket a történet egy pontján egy fokossal ripityára tör. “Nagyon jó volt csinálni, a legjobb szétverni dolgokat” – viccelődik, de már mennie is kell vissza a szettbe. A filmben lesz egy hosszú verekedése is egy mosdóban, méghozzá Péterfy Borival. Tóth Barna szerint mindkét színész iszonyú teherbírásról tett közben tanulságot, Bori pedig kifejezetten csalódottan fejezte be a fizikailag megterhelő napot, amiatt, hogy csak ennyi volt.
Látogatásunkkor a felvételek háromnegyedénél tartanak, az első héten külsőket vettek, a MÁV székházában pedig az AVH-börtön egy részét. A maradék négy hetet teljesen a stúdióban töltik. Valószínűleg leghamarabb jövőre tudhatjuk meg, hogyan érnek össze a B. viszontagságai és a vonaton összeverődött társaság történetének szálai.
forrás: https://magyar.film.hu/
