Grisnik Petra írja a Vera tháliás bemutatójáról

A tegnap este. És a margója.

Nem tudom, más hogyan csinálja, velem, megfigyeltem, az van, hogy minél közelebb van a kezdés pillanata, annál beljebb zárkózom magamba. Rémületes és megnyugtató csend, tehetetlenség és telhetetlenség, erő és bénultság egyszerre dörömböl valahol, és tényleg úgy érzem az utolsó másodpercig, hogy bármikor megfordulhatok, és elszaladhatok. Világgá. Aztán mégsem teszem, mert tudom, hogy most jön a legnagyobb ajándék: 72 percig csak az enyém a világ. Hogy előtte, utána mi van - teljesen mindegy.
Hogy a felhőtlen boldogság érzését épp akkor kapom meg, amikor a lehető legnagyobb felelősség zuhan a nyakamba. És olyan súlyos, hogy megtanít repülni.
Ezért fotózom le ilyenkor magam mindig, szinte rituálisan. Hogy lássam, milyen vagyok. Mielőtt. Hogy ne felejtsem el.

Múlhatatlan hálával köszönöm Krisztián Grecsó nak, hogy megírta ezt a csodálatos regényt, a Kőszegi Várszínház teljes csapatának, hogy az előadás létrejöhetett, Göttinger Pál m.v. nek, hogy biztonságban vagyok, Skrabán Judit nak, hogy fogja a kezem, Bence Táborszky nek és Trifusz Péternek, hogy burkot, védőhálót és játszóteret alkottak körém, Nyáry Krisztián nak és a Magvető Cafénak, hogy Vera megtehette első lépéseit Budapesten, és József Kelemen nek és a Thália Színháznak (külön kalapemeléssel a lebonyolítást segítő csapatnak), hogy most elkezdődhet egy új fejezet a történetben.
És szavaim sincsenek arra, mennyire köszönöm a tegnapi közönségnek, hogy velem voltak. Legszívesebben egyenként ölelném meg mindnyájatokat. Csodálatos érzés, hogy valakinek olyan fontos ez a néhány perc, mint nekem. Tegnap ezt kaptam tőletek.
Ennél többet nem adhattatok: igazi játék volt, együtt. Volt tétje.

Ahogy mondani szokás, most már meg is halhatok. De most még, légyszi, ne, mert most mindennél jobb grisnikpetrának lenni.

Köszönöm.

#actresslife #ilovemyjob #gratitude #vera #köszönöm #cannotwalkflyinstead