A vidéki igazgatók csak fél órát kérnek Ókovács Szilvesztertől
Nem lélegeztetőgépen akarom tartani az opera műfaját, hanem azt szeretném, hogy felvirágozzon – mondta Dinyés Dániel. Az operavitának koránt sincs vége: februártól megszűnik a kikérő intézménye, mely a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője szerint ellehetetleníti a vidéki operajátszást és koncertéletet is – többek között erről beszélt az Index kulturális podcastjében. Lapunk korábban beszámolt arról, hogy februártól az Operaház énekesei próbanapokon nem próbálhatnak vidéken is, ugyanis az Operaház ezt megtiltja. A vidéki zenei vezetők igazából csak fél órát kérnének Ókovács Szilvesztertől, ugyanis Dinyés szerint ennyi időbe telne megbeszélni és kibeszélni a problémákat.
Dinyés Dániel a műsorban elmondta, hogy a vidéki nemzeti színházak igazgatói és zenei vezetői első körben nem szeretnének mást, mint leülni beszélgetni az Operaház főigazgatójával, Ókovács Szilveszterrel, aki szerintük egyáltalán nem érti és nem ismeri a vidéki színházak valódi problémáit. A zenei vezető különben nyitott kapukat dönget, ugyanis lapunkban jelent meg először, hogy Ókovács Szilveszer összehívta az OperaFórumot, ahol erre elvben lehetőségük lesz. Ám Dinyés Dániel ebben kételkedik, ugyanis szerinte a január 27-ikére összehívott OperaFórum „remekül néz ki a sajtóban”, csak a levélben azt olvassa, hogy a program 13 órakor kezdődik szendvicsekkel, majd utána bejárják az Eiffel Műhelyházat, és ha netalán akad valami egyéb téma, azt bejárás közben megbeszélhetik.
Ebből azt érezzük, hogy nem vesznek minket komolyan. Nem órák hosszat, hanem körülbelül fél órát kellene társalognunk, lényegében arról, hogy az Operaház hajlandó-e engedményeket tenni, és milyen engedményeket tehetnénk mi, hogy jól működjön az egész
– mondta a szegedi zenei vezető.
Tágabb, országos, nemzeti kontextusban Dinyés Dániel arról beszélt, hogy félti az opera műfaját, mert a vidéki operajátszás ellehetetlenülésével a műfaj elveszti a közönségét. Korábban megírtuk, Ókovács Szilveszter azzal magyarázza a döntést, hogy garantálniuk kell az előadásaik minőségét, ezért véget kell vetni a „fusizásnak”. A vidékiek szerint ez olyasmi, mintha egy fővárosi kórház leszerződtetné az ország összes aneszteziológusát, és azt mondaná, hogy remekül működik az intézménye. Dinyés Dániel kritizálta az Operaház műsorkoncepcióját is, mondván, hogy a budapesti intézményben évi 17 premiert tartanak, míg a közismerten sokat játszó milánói Scalában kilencet.
– Szóba kell állnunk egymással, le kell ülnünk tárgyalni. Leginkább arról, hogy amikor egy évadot összerakunk, kezdjünk el egyeztetni egymással, hogy ki mit szeretne csinálni, miről tudna lemondani és miről nem. Abban biztos vagyok, hogy ez a premierszám fölösleges és tarthatatlan, hisz mindenkit elszipkáz. Az operarészleg különben is egy eltűnőfélben, kevés támogatottsággal rendelkező csoport, ám az eltűnés következményei beláthatatlanok. Ha nem tudok olyan előadást csinálni vidéken, amit megszeretnek az emberek, ami által megszereti az opera műfaját, akkor idővel a közönség érdeklődése meg fog szűnni. Pedig ez a kultúra lényege, hogy mindenhol elérhető legyen. Lehet azt mondani, hogy Pesten van, de onnantól kezdve mi történik mindenki mással? Vidéken így az utánpótlás is elvész, és a kulturáltság egy része is elvész, hisz eddig része volt az, hogy operába járunk
– mondta Dinyés Dániel.
A zenei vezető azt is kifejtette a műsorban, hogy a vidéki színházakban nagyon kevés szerződött operaénekes van, sokan másból próbálnak megélni, és ismer egy olyan operaénekest, akinek egyetlen budapesti próba miatt kellett lemondania egy egész turnét. A bérkülönbségeket is szóba hozta, miszerint egy énekes a budapesti operaházban kétszer-háromszor annyi gázsit kap egy kis szerepért, mint amennyit egy főszerepért fizetnek vidéken, és egy igazán szemléletes példát is talált gondolatainak alátámasztására, mondván, hogy ismer olyan diplomás operaénekest, aki nyaranta zöldséget árul, hogy megéljen, más kollégája pedig műkörmös tanfolyamra jár.
Dinyés arról is beszélt, hogy a szegedi színház kórusában harminc énekes van – tehát ők szerencsésnek számítanak –, mert az általa rendezett Don Giovannit úgy kell színpadra vinni néhány hét múlva, hogy két énekese a kikérések megszűnte miatt máris kiesett a rendszerből.
– Az Ókovács által elképzelt rendszerben ezentúl vagy elmaradnak előadások vidéken, vagy olyan színvonalon valósulnak meg, amire a néző nem szívesen vált jegyet. A basszus szerepre megpróbáltam találni egy olyan énekest, aki a nemzeti kórusban énekelt, és pillanatok alatt tudok tárgyalni a kórussal, míg az Operaház nem hajlandó erről beszélgetni. Nyolc leszerződtetett énekesem van, ám őket sem terhelhetem a végtelenségig. Ekkor megkérdezik, hogy miért akarok három operát csinálni, csináljak inkább egyet, csakhogy én nem lélegeztetőgépen akarom tartani az opera műfaját, hanem azt szeretném, hogy felvirágozzon – mondta a zenei vezető.
forrás: https://magyarnemzet.hu
