Már nem bohém a vidéki operaélet

Iróniától sem mentes, mégis feszült levélváltásba torkollott az a vita, amely a vidéki Nemzeti Színházak zeneigazgatói és Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója között alakult ki. Replikáznak az énekesek egyeztetési nehézségeiről, a gázsik közötti különbségről, közben a az Erkel Színház befogadó színházzá válhat a jövőben.

A „kikérő” rendszer február elsejétől tervezett megszüntetése a Magyar Állami Operaház és az operákat is játszó vidéki Nemzeti Színházak között komoly nehézségeket okozhat. Az énekesek jelentős részét szerződés köti az Operához, és a jövőben az intézmény szigorúbban venné ezt, vagyis azon a napon, amikor próbál vagy énekel a művész Budapesten, nem vállalhat máshol munkát. Ezt több vidéki műhely vezetője levélben sérelmezte, a tiltakozást aláírta a szegedi, a miskolci, a debreceni és a győri teátrum zeneigazgatója is. A Magyar Színházi Társaság ebben a témában vitát rendezett még decemberben a Katona József Színházban, amelyről Ókovács Szilveszter az utolsó pillanatban kimentette magát. Ily módon a vidéki Nemzeti Színházak zeneigazgatói nem tehettek mást, mint egymásra licitálva sorolták a sérelmeiket, és vitáztak Ókovácsnak egy korábbi írásában megjelent megállapításaival. A vita alapvetően arról szól, hogy a Magyar Állami Operaház érvényben lévő szerződésekre hivatkozva szinte magához láncolná az énekeseket, ily módon egyre nehezebb lesz vidéken kitűzni operaelőadásokat. A vita üzengetésszinten tovább tart, a Kultúra.hu hasábjain több szakember is hozzászólt, Ókovács pedig az Indexen tette közzé tíz pontját. Kerestük Dinyés Dánielt, a szegedi színház zeneigazgatóját, aki az egyik elindítója volt a vitának, de közölte, kollégáival közös közleményben reagálnak majd Ókovács tíz pontjára. A fogalmazvány lapzártánkig nem jutott el hozzánk. Az operajátszásnak vidéken elsősorban Szegeden van nagy hagyománya. Előfordult olyan év, amikor több operabemutatót is tartott a Szegedi Nemzeti Színház, amely ebben az évadban három fiatal énekest is szerződtetett. Tavaly december elején láthatta a szegedi közönség Mozart Szöktetés a szerájból című művét, a Szegedi Nemzeti Színház és a Coopera koprodukciójában. November elején a Kisszínházban mutatták be Göttinger Pál rendezésében Purcell Dido és Aeneas című operáját, amelyet párban játszanak Tom Johnson Négyhangú operájával. A nagyszínpadon októberben volt a premierje Puccini Bohéméletének. Miskolcon január végén tűzik műsorra Selmeczi György Veron című művének ősbemutatóját Szabó Máté rendezésében. Debrecenben még felújítják a színházat, ezért később lehet majd látni operát a városban. Győrben viszont január végén debütálna a Vidnyánszky Attila által rendezett Bánk bán a Coopera színrevitelében, kérdés, hogy a nehezített körülmények között, miként lehet majd műsoron tartani (a tervek szerint 17-szer kitűzött) a produkciót.

„Messiásvárás ütötte fel a fejét”

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója írásban válaszolt az operavitával és más aktuális témákkal kapcsolatos kérdéseinkre. 

Miért tartja művitának a vidéki zene igazgatókkal kialakult diskurzust? 

Mert a magyar énekesek számára mindig elsőbbséget élvezett az Operában fellépni. Akinek pedig más a véleménye, január 23-ig felbonthatja vagy módosíthatja a szerződését. Innentől nem az Operán, hanem az énekesek szabad választásán múlik a dolog: az Opera félreállt az útból immár másodszor is, minden ütköző énekes megszüntetheti a saját és a vidéki színháza problémáját, mi pedig tudomásul vesszük. Ezért nem kívánunk már többet vitázni sem, hisz értelme sincs. 

Miért nincs az Operának hagyományosan énekesekből álló társulata? Jelenleg milyen szerződések kötik az énekeseket az intézményhez? 

Egy 2012-es kötelező leépítés során szűnt meg az addigra már amúgy is negyedére szűkült magánénekesi tár. Azóta vállalkozói szerződéssel kötődik mindenki, ez rugalmas mindkét fél számára, és így mindig a lehetséges legjobbak lépnek fel. 

Miért csak január végén egyeztet egy februárban induló rendszerről? Ennek az új rendszernek, a kikérő megszüntetésének mi a lényege ön szerint? Nem hozza-e az Operát túl előnyös helyzetbe, nehéz helyzetet teremtve a vidéki opera műhelyekben? 

Akkor kerül hátrányba más színház, ha nem hajlandó csak bizonyos művészekkel dolgozni. A naptár szerint sokan ráérnének, de ha egy színház belőlük nem kér, nem marad más lehetősége, mint kivárni, míg a választottjai ráérnek. Tiszta sor. Ha az Opera felkér valakit, ám az illető nem szabad akkor, bizony más után nézünk, nem kezdjük el lőni azt az intézményt, ahová már a művész elköteleződött. Bevallom, erről teljesen máshogy gondolkozom, már csak a 138 éves múlt nevelte büszkeségből is: ha valaki nem tud jönni, majd jön helyette más, a produkciót tűzön-vízen át létrehozzuk, ahogy beugrásoknál is mentjük mindig a helyzetet. 

Nagyságrendileg mekkora a különbség egy napi próbapénz, illetve fellépti díj esetében az Operában, és egy vidéki Nemzeti Színházban? Lehet-e ezen változtatni? 

Az Operában nincs napi próbapénz. A honoráriumok bizonyára jelentősen eltérnek, de eltérnek a színházak is, amelyekben azokat fizetik: míg egy vidéki Nemzeti Színház működésének töredékét teszi ki az operajátszás, a Magyar Állami Operaházban ez a főprofil. Éppen a magasabb elvárások miatt is fizetünk többet, a magasabb elvárásokhoz pedig a próbák látogatása úgyszólván hozzátartozik. 

A Nemzeti Kulturális Tanácsban (NKT) miként tudja képviselni a vidéki műhelyeket? Igaz, hogy a tervek szerint minden vidéki Nemzeti Színház akár évi ötszázmillió forint többletpénzt kaphat? 

Előbb leszólták az egész NKT-t, most pedig messiásvárás ütötte fel a fejét. Mi jön még? Egyébként több Nemzeti Színház büdzséje arányaiban összevethető az Operáéval, csak tudni kell szorozni-osztani. Ha lesz döntés az ágazati stratégiákról, minden bizonnyal friss forrás jut a vidéki társulatoknak, de hogy pontosan mennyi, az most még nem tudható. 

Igaz a híresztelés, hogy az Erkel Színház a jövőben musical színházként működne, ha igen, ez miként érintené az Operát? 

Személyes véleményem szerint az Erkel Színházra egy komoly átépítés férne rá, utána pedig Budapest és az ország befogadószínháza lehetne újra, sok műfaj számára, ahogy 1917 és 1951 között mint Városi Színház működött. Az Opera sem utoljára játszik benne március 6-án, ebben biztos vagyok.

forrás: https://nepszava.hu/