MEGSZŰNIK A K2 SZÍNHÁZ – AZ ALKOTÓK KÖZLEMÉNYE
Az alábbiakban a k2 Színház alkotóinak közleményét publikáljuk és felhívjuk a figyelmet a Revizor – a kritikai portál interjúira, amelyekből kiderül: miért.
Közlemény:
Tizenkét év után befejezi működését a k2 Színház.
A társulat egyik alapítója, Fábián Péter novemberben jelentette be, hogy a következő évadtól lemond a K2 Színház Alapítvány kuratóriumi elnöki címéről, és befejezi a közös munkát a társulattal.
Az idei évad utolsó két bemutatója még a k2 égisze alatt valósul meg, majd a társulat az Ördögkatlan Fesztiválon búcsúzik.
A repertoáron lévő előadások további sorsával kapcsolatban hamarosan újabb közleménnyel jelentkezünk.
A k2 megszűnésének okairól a társulat két vezetője interjúkban mesél.
Nézőinknek köszönjük az évtizedes odaadó figyelmet és támogatást!
Interjúk a Revizoron:
Fábián Péter így nyilatkozott a k2 Színházróla Revizornak:
“Ez a csapat kettőnk találmánya, és most az egyik azt mondta, legyen vége. Ez tény. Én fordított helyzetben el sem tudtam volna képzelni, hogy ezt a csapatot ugyanazon a néven viszem tovább, ha úgy alakul, hogy Bence száll ki. Ez a csapat, ha tovább megy, teljesen más lesz, mint eddig. Szörnyen érezném magam, ha bizonygatnom kéne, hogy miért gondolom ezt, hogy mennyi munkám van ebben a társulatban, úgyhogy nem teszem. Talán elég annyi, hogy az életem volt. És nem szeretném, ha továbbra is köthető lenne a személyemhez, ami a jövőben a csapattal történik. Meggyőződésem, hogy most bármennyire is fájdalmas és körülményes, hosszútávon mindenkinek jobb, ha az új formációt máshogy nevezzük, a k2 tizenkét éves történetét pedig méltóképp lezárjuk.”
Benkó Bence úgy fogalmazott a Revizornak:
“(…) mindig megbeszéltük, hogy ki kit hív fel, ki mit szervez, stb. Színházi munka tekintetében nem volt szabály vagy kimondott „elosztás”. Írtunk, ötleteltünk, rendeztünk. Egyébként ez az egyik sarkalatos pontja a Petyával kialakult nézeteltéréseinknek; ő aránytalanságokat érez a dologban, amit őszintén sajnálok, mert nagyon nem így gondolom, de elismerem, hogy lehet ebben félreértés és valós érzés. Van olyan terület és időszak, amelyben ő tett többet bele valamibe, van olyan, amelyben én. És sajnos van, hogy az ember nem lát rá dolgokra, amikor éppen történnek. Ez rá is igaz, rám is, tanulni kell belőle, mert utólag sajnos nehéz mit kezdeni az érzéssel és az ebből fakadó kritikával is, azon kívül, hogy „miért nem mondtad?”. Ez mindkettőnk sara és a legtöbb, amit tehetünk, hogy ezek kimondódnak és átgondoljuk a történteket mindkettőnk oldaláról.”
forrás: https://szinhaz.online/