A prae.hu művészeti portál körkérdése zeneszerzőkhöz: Dinyés Dániel válaszol
Dinyés Dánielt, is mint Vidovszky-tanítványt tartom számon. Az 1990-es évek végétől szerzői közösséget alkotott Dargay Marcellel és Futó Balázzsal. Később az opera műfaja felé fordult: komponál, dirigál és népszerűsíti az operákat. Jelenleg a nagy múltú szegedi operatársulat vezetője.
PRAE.HU: Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád?
Nem tudok róla, hogy kötődnék bármilyen közösségi zenei jelenséghez, amíg nem olvastam a kérdésedet, azt sem tudtam, hogy van ilyen kategória. Populáris műfajok motívumait nem használom fel, mert azt gondolom róluk, hogy a kora XX.századi komoly zene végletekig leegyszerűsített nyelvét tartalmazza primitívebb, ezáltal direktebb hatásmechanizmussal, így nagyon nincs mit "átemeljek". Már csak azért sem, mert nem az mozgatja az alkotó energiáimat, hogy valamit valahonnan kölcsönözzek. A népzene, mindenfajta, nagyon érdekelt mindig is, de soha nem éreztem késztetést arra, hogy népdalfeldolgozást írjak, vagy egy-egy népi motívum meghatározza, esetleg eluralja a darabjaimat. Ettől függetlenül darabjaimban előfordulnak idézetek, de soha nem beépített alkatrészként, vagy mozgatórugóként, hanem funkciójukban valódi idézetek, úgy, ahogy szó szerint idézel valakitől egy érvelési rendszer kellős közepén, nyomatékosítás gyanánt. Bár, végiggondolva, ezek inkább gegek részemről, mint komolyan veendő kinyilatkoztatások. Persze az is lehet, hogy mivel meg vagyok áldva a zeneszerzők legeslegfontosabb kellékével, a rossz memóriával, így könnyedén írok le mindent, ami másnak csak a "közösségi zene" motívumainak összehordása lenne.
PRAE.HU: Milyen előnyt és milyen hátrányt látsz abban, hogy a magyar közösséghez tartozol, és felhasználod-e ezt az identitást valamelyik művedben?
Sem előnyt, sem hátrányt nem látok, ez adottság. Nincs miért háborognom vagy büszkének lennem amiatt, hogy balkezes vagyok, és amiatt sem, hogy barna a szemem.
PRAE.HU: Kiknek komponálsz, van-e célközönséged, milyen társadalmi réteget, esetleg csoportot szólít meg a zenéd?
Reményeim szerint az embereknek, bár az utóbbi időkben kétségtelen, hogy a kertünk növényei többet hallották a műveimet, mint az emberek. Soha nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert elképzelésem szerint, ha specifikusan komponálnék, akkor a specifikum megszűnésével, változásával az én zeném is, azonnal érdektelen lenne. Annak, hogy szándékosan nem “valakiknek” írok, megvan az a kétségtelen hátránya, miszerint zenémnek meg kell találnia a közönségét, ami időigényes, és senki nem tudja, hogy ez meddig tart. Kérdés, hogy megtörténik-e valaha. De a zene és az idő végtelen, nekem meg annyi a dolgom, hogy meg kell írnom, amit a zene kíván tőlem, a többit meg elvégzi az idő. Nem kötelező megérnem a sikeres beteljesedést, ha lesz olyan, csak megírnom kötelező a hangokat. Nincs akaratom arra, amire nincs ráhatásom.
PRAE.HU: Mennyire vagy befogadó az európain kívül eső zenei rendszerekkel, szerinted hozhat-e minőségi változást a harmadik világ (tiers monde) egyéni és közösségi zenéinek európai importja?
Minden zenével és kultúrával befogadó vagyok, mert a kultúrát (az építő, tanító jellegűt) a kíváncsiság és a megismerési vágy hajtja. Minőségi változást kizárólag az igény feltámasztása hoz. Az igény fogja csak előhozni az elvárásokat, az elvárások fognak eredményezni csak új megoldásokat. Mindegy miről beszélünk az életben, ennek kéne a körforgásnak lennie. Nem hinném, hogy mára létezne még "európai import". Klikkelsz, és a világ bármely pontján ott vagy a másodperc töredéke alatt. Nincs már ideje a behozatalnak, sem a megismerésnek. És épp ez az, ami akadályozza a kultúrák kereszteződését, hiszen ami gyorsan megismerhető, az gyorsan el is dobható. Egyébként ez rendkívül "európai gondolat", hogy majd egy import megoldja a problémákat, amit mi gerjesztettünk. Az ősi kolonizáló családokat sem hajthatta más. A következményeket meg naponta megéljük.
forrás: https://www.prae.hu
