Meg tud-e élni a színész a színházi fizetéséből?

Mondhatnánk erre, a színész több lábon áll, annyi mindent csinálhat még, szerepelhet filmben, reklámban, sorozatban, szinkronizálhat, műsort vezethet, sőt lehet YouTube-csatornája is. És rá is kényszerül, mert ahogy az általunk megkérdezett színi direktorok egyöntetűen megerősítik: a kőszínházi fizetésekből nem lehet megélni. És ez bizony nem a színész szégyene.

Mára már senki sem csodálkozik azon, hogy Stohl András egy kültelki francia hipermarketben riszál, vagy Koltai Róbert fotelben ülő nagypapát alakít az egyik telefontársaság karácsonyi reklámfilmjében – pedig ennél kevesebbért szegény Cserhalmi Györgynek ország-világ előtt kellett igazolnia magát 1996-ban, miért vállalta el egy bank reklámfilmjét, mire ő rövidre zárta a vitát:

Nem tudom, tudják-e a kedves hallgatók, hogy a Kossuth-díjas Törőcsik Marinak 25 ezer forint a fizetése.

A helyzet azóta sem lett jobb. Néhány éve egy rádióműsorban Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója arról nyilatkozott, hogy náluk a pályakezdők bére olyan alacsony, hogy bizony van olyan ifjú színész, aki mindennap az édesanyjánál ebédel. Noha azt régóta lehet tudni, hogy a fővárosi művészszínházakban igencsak alacsonyak a színházi fizetések, ez azért „fülön ütötte” a rádióhallgatót. S noha már bőven túl vagyunk azon az érán, amikor a színész „megítéltetett” azért, mert reklámban, bevásárlóközpont-kampányfilmben, szappanoperában vagy sorozatban lép fel, a színházi fizetések továbbra sem teszik lehetővé a megélhetést sem a fővárosban, sem vidéken.

Most az Index felkeresett néhány színházat, s annak gazdasági igazgatóját, mondják el, mi az igazság. Van köztük fővárosi művészszínház, vidéki nemzeti színház, belvárosi magánszínház, kerületi fenntartású színház és nagy szériákat jegyző musicalszínház is. Lássuk az eredményt.

A Katona József Színház társulatának tagjai mind alkalmazottak, többségében határozatlan idejű szerződéssel, akik tizenkét hónapra kapnak fizetést. A színészeknek, más színházakhoz hasonlóan, van egy alapfizetésük, amelyhez hozzájön az előadásszámtól függő bérezés. Alapbérük a minimálbértől nagyságrendileg bruttó 500 ezer forintig terjed, a pályán és a Katona József Színháznál eltöltött időtől, illetve az életkortól függően. Az alapbér önmagában nem elég a tisztességes megélhetésre, de ha egy színész sokat játszik, akkor kezdőként épphogy, korosabb színész esetében − ha nem kizárólagos pénzkereső a családban − elég lehet, ha nem is fényűző, de elfogadható megélhetésre.

Annyi bizonyosan elmondható, hogy a fizetéseink messze nem érik el a piaci szintet, nem tudunk versenyezni a tévés vagy a filmes gázsikkal

– mondja Dely Katalin gazdasági igazgató. Az egyeztetési nehézségek ellenére a színház vezetősége tehát nem csupán művészi, hanem nagy részben anyagi szempontok okán is igyekszik lehetőséget biztosítani a társulat tagjainak, hogy külsős munkákban, filmekben vagy sorozatokban részt vegyenek.

Az Örkény Színház színészei klasszikus munkavállalói és úgynevezett tuli (kötelező próba- és előadásszám feletti díjazás) rendszerben dolgoznak.

A PÁLYAKEZDŐK NEM TUDNAK PUSZTÁN A FIZETÉSÜKBŐL MEGÉLNI, AHOGY HAGYOMÁNYOSAN AZ IDŐSEBBEK SEM.

Az összegek bizalmas adatok, de nem térnek el relevánsan az átlagos fővárosi színházi fizetésektől. A kötelező előadásszámok pedig az életkorral korrelálnak.

Az életkor és a szerep fajsúlya számít

A Vígszínház társulatának tagjait a 2008. évi előadó-művészeti törvényben leírtak szerint munkaviszonyban foglalkoztatják. Ezen belül van, aki 12 hónapos, határozott idejű szerződéssel, mások határozatlan idejű szerződéssel. Az alapfizetést különböző juttatások egészítik ki, például a havi előadásszámhoz, évados bemutatószámhoz kötötten. Ezenkívül vannak olyan külsős színművészek, akiket szerepszerződéssel, megbízási jogviszonyban foglalkoztatnak. „A díjazás meghatározásánál két fő szempont van: az életkor és a színházban játszott szerepek fajsúlya. Természetes tehát, hogy az átlagjövedelmek életkoronként eltérők, másként keres egy pályakezdő, egy középkorú vagy egy több évtizedes múlttal rendelkező művész. Törekszünk arra, hogy a teátrum művészei az országos átlagbér felett keressenek” − mondta el Mádi Zoltán gazdasági igazgató.

A Madách Színházban a művészek egy-egy szerepre kötött megbízási szerződéssel dolgoznak. Ilyen formában a színház kb. 350 művésszel áll megbízási jogviszonyban. A társulati tagság alkalmazotti jogviszonyt feltételez, ilyen értelemben a megbízási jogviszony nem tekinthető annak.

A budapesti IX. kerületi Pinceszínház kvázi produkciós színház, nincs állandó színésztársulata, minden művész adott produkcióra szerződik, egyrészt próbapénzért, másrészt előadásonkénti fellépti díjért. A színészek különböző mértékben kötődnek a színházhoz, vannak, akik rendszeresen vagy folyamatosan egyszerre több előadásunkban játszanak, mások csak egy-egy produkcióban láthatók. Vannak köztük állandó társulattal rendelkező, színházhoz tartozó színészek, akiket kikér a Pinceszínház az anyaszínházuktól, egyeztetve őket. Mások szabadúszó színészek, akik ott és annyi munkát vállalnak, amennyit tudnak. A fellépti díjak természetesen függnek a szakmán belüli rangtól és az előadás jellegétől (többszereplős, kétszereplős, netán egyszereplős a darab). A szabadúszó művészek megélhetését, havi fizetését az határozza meg, ki mennyit dolgozik épp. A Pinceszínház művészeti és műszaki munkatársainak fele alkalmazott, a másik fele megbízási szerződéssel dolgozik, az utóbbiak 10 hónapra kapnak szerződést, a nyári szünet kihagyásával.

A nemzeti színházaknál sem jobb a fizetés

A fővárostól 220 kilométerre lévő Debrecenben kevesebb a lehetőség a színházi bér külsős kiegészítésére. A debreceni Csokonai Színházban jelenleg 30 fős prózai társulat dolgozik, melynek tagjai alkalmazotti státuszban vannak. A társulati tagok kizárólag a fizetésüket kapják, a Csokonai Színházban tradicionálisan nincs próba- és előadáspénzen alapuló juttatási rendszer, bár vizsgálják annak módját, hogy az elvégzett munka mennyiségét és minőségét jobban tükröző, a mostaninál nagyobb differenciálásra lehetőséget nyújtó rendszert alakítsanak ki. A társulati tagok 12 hónapra kapnak bért – ez igaz a pandémia teljes időszakára. Gemza Péter igazgató az Indexnek elmondta, jelenleg a vidéki nemzeti színházak nem tudnak a színészkollégáknak olyan bért adni, ami fedezi a tisztességes megélhetést, ez igaz a 30 éve a pályán lévő, többszörösen díjazott színészre és a pályakezdőre egyaránt. „A következő időszak legnagyobb kihívása az lesz, hogy a kulturális szektorban dolgozókat – a művészi, műszaki, adminisztratív és egyéb munkakörökben lévőket egyaránt – megtartsuk, hogy versenyképes bért és munkakörülményeket tudjunk kínálni. Dolgozunk azon, hogy a bérezés is összhangban legyen a nemzeti színházi státuszunkkal.”

Mi a helyzet a magánszínházaknál?

A Játékszín mint magánszínház igyekszik társulatjelleggel működni, ugyanakkor az is szempont, hogy új és új művészeknek adjon lehetőséget. Ebben a konstrukcióban előadáspénzt kapnak a színészek. A színészek javadalmazása egy-egy előadás költségvetésétől függ, azaz hogy az adott produkció mit bír el. A Játékszín számára nem mérvadó, hogy más színházak milyen gázsikkal dolgoznak, a fő szempont, hogy a művész és a színház is megtalálja a számítását. Ugyanakkor a színész a feladat nagyságát is mérlegeli. Van olyan vezető színészük, aki három-négy helyen játszik, sőt sokan folyamatosan forgatnak is filmben, sorozatban.

Orlai Tibor társulatánál, az alapvetően a Belvárosi Színházban, de számos más helyen is játszó Orlai Produkciónál a művészek megbízási jogviszonyban dolgoznak, és előadásokra szerződnek. Itt van egy úgynevezett kvázitársulat vagy alkotóközösség, amelynek a tagjai külön próba- és előadáspénzt kapnak, amely átlag feletti. Békeidőben (vagyis nem Covid sújtotta időszakban) van évi garantált számú bemutató és magas előadásszám havonta. A Covid alatt is kaptak juttatást a művészek.

forrás: https://index.hu/