◼Több mint negyedszázada, 1996-ban énekelt először Offenbach darabjában, s három esztendővel később már Olympia, Giulietta és Antonia bőrébe is belebújhatott. Mennyit változott az évek során a viszonya ezekhez a nőalakokhoz?
Rengeteget. Először Antonia és Miklós összevont szerepére hallgattak meg Debrecenben, de mivel hiány volt Olympiából, így végül ezt a figurát alakíthattam. Néhány évvel később már mindhárom hősnőt életre kelthettem, itthon és külföldön, több mint harminc előadáson. Aztán eltelt másfél évtized, nem gondoltam, hogy még egyszer elém kerül a darab. Az Operaház felkérésére szívesen mondtam igent, és elkezdtem azon dolgozni, hogy ezek a figurák vokálisan is nagyon különbözőek legyenek. A szerzői szándék szerint egyetlen énekesnő alakítja Olympiát, Giuliettát és Antoniát, de mivel nem volt könnyű olyan előadót találni, aki mindegyikre képes, ezért kezdték el egy drámai, egy lírai és egy koloratúrszopránra osztani a hősnőket. Így a hangi igények is mások lettek, pedig úgy vélem, a szerep filozófiája erősebb, mint a vokális hagyomány… Most, a felkészülés során is alaposan mérlegeltem, meddig mehetek el Giuliettaként, hogy még Olympia magas hangjait is el tudjam énekelni. Székely Kriszta rendezésében tanulságos volt részt venni, Hoffmann sötét világát remekül leképezi jelenünkre, a folytonos illúzióvesztéssel, az állandóan jelen lévő hazugsággal és tettetéssel. Amikor korábban léptem fel a darabban, még azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a lehető legideálisabb külsővel, hanggal jelenjek meg a színpadon. Ezért mindhárom hősnőmet áldozatként ábrázoltam. Azóta sok mindent megtanultam, s egyértelművé vált, hogy bár Olympia, Giulietta és Antonia ördögi körben vergődik, mindegyikük mérgezi is a környezetét, s további áldozatokat teremtenek. Ha Antonia nem vágyna az éneklésre, a sikerre, akkor hátat fordítana Miracle-nek, és hozzámehetne Hoffmannhoz… Ha feláldozna valamit a vágyaiból, megszakíthatná a tragédiához vezető folyamatot. Azért is érdekes ez, mert nagyon konvergál a saját életemre, szakmai álmaimra – csakhogy én ki tudtam lépni az ördögi körből. S ha az ember felülről tekint egy ilyen helyzetre, akkor sokkal jobban el tudja játszani.
◼Talán éppen attól válik olyan erőssé az alakítása, hogy vállalja – ebben a figurában is – a saját esendőségét.
Úgy kerültem a pályára, hogy a tanárképzőn nem kaptam igazán színészi képzést, s a debreceni rendezőktől, Galgóczy Judittól, Lengyel Györgytől,
Horváth Zoltántól, no meg a kollégáktól sajátítottam el valamelyest a szakma alapjait. Aztán az Operettben, majd Selmeczi György Auris Társulatában értek erős színészi és színházi benyomások. Ma már bátran vállalom a koromat is a pódiumon, azonban az előadás ábrázolta illúziófosztást úgy szeretném megjeleníteni, hogy közben mindegyik figura vokalitása makulátlan legyen. Így ugyanis még izgalmasabb ellenpont születik… Sokat profitáltam abból, hogy ismét belebújhattam a hármas szerepbe, s örülök, hogy a 2022-es évadban is lesz rá alkalmam. De akad még további izgalmas feladat, hiszen február 4-én, Szegeden magyarországi bemutatóként hangzik fel Donizetti Maria Stuardája, amelyben a címszerepet, Stuart Máriát éneklem. A két koncertszerű előadáson kedves kolléganőm, egykori operastúdiós osztálytársam, Boross Csilla kelti életre I. Erzsébetet. Az Operaház nyitóprodukciójában, a Hunyadi Lászlóban is szerepelek, Szilágyi Erzsébetet alakítom. Lesz egy dalestem is, amely a Barátság a Vörös Sünhöz címet viseli, s egy bécsi vendéglőre utal, ahol Brahms, Grieg és Csajkovszkij találkozgatott jeles alkalmakkor. Ezt követően remélem, hogy elkészül az a lemezfelvétel, amelyet a pandémia miatt kétszer kellett elhalasztanunk, s amelyen Erkel-hősnőket éneklek, a Báthory Mária és a Brankovics György mellett több ősváltozatból, például a Bánk bán eredeti verziójából is. A korábbi bel canto-korongom után ez az album Erkel gyöngyszemeit gyűjti össze. Folytatódik az Operabeavató is, január 17-től Mozart újabb darabjának, a Szöktetés a szerájból című vígoperának titkaiba avatjuk be az érdeklődőket a Hatszín Teátrumban.
◼Említette, hogy énekesként a pódiumon tanulta meg a színpadi játék alapjait, az Operabeavatóban pedig nem csupán szép hangra, hanem folyamatos átváltozásra is szükség van…
Az énekesek között akadnak jócskán, akik kiváló prózai színészi vénával rendelkeznek, én sajnos nem tartozom közéjük. Az, hogy sokan jó énekes-színésznek tartanak, Göttinger Pálnak köszönhető, az ő munkamódszerének, ami az angol improvizatív színházból indul ki, mindig a tudatalattiba nyúl bele, s rengeteg benne a groteszk, a köznapi és az abszurd, így nagyon más idegpályákat mozgat meg. Ezt alkalmazta már a kaposvári Szép Helénánál is, később pedig az operabeavatóknál, amelyek tíz évvel ezelőtt, az Ördögkatlan Fesztiválon indultak el. Akadnak primadonnakarakterű énekesnők, azonban hamar kiderült, én nem vagyok ez a típus. Tudok díva lenni, ha kell, de inkább kíváncsi és kísérletező alkat vagyok, aki sosem szereti kétszer ugyanúgy előadni ugyanazt a darabot. S van bennem mersz is, gátlástalanul megteszek bármit a pódiumon. Ez pedig jól jön a Operabeavató-sorozatban, amelynek Göttinger Pál mellett a férjem, Dinyés Dániel karmester a motorja. Az évek során komoly rajongótábora lett az előadásoknak, jelentős részük a fiatalok közül kerül ki, és ezt ma kevesen mondhatják el… A havi két előadással nem is tudunk minden igényt kielégíteni.
◼Ősszel Nagyváradon tartott énekes mesterkurzust. Lesz-e folytatása?
Igen, visszatérek 2022-ben is, Baráth Emőke felkérésére pedig Gödöllőn vállaltam kurzust. Masterclass sorozatom elérhető a neten, minden benne van az alapoktól, a gyakorláson keresztül az életmód-tanácsadásig. Többnapnyi anyag, s úgy vélem, segítséget nyújthat a jövő generációjának. Egyébként én magam is a tanulás felé fordultam a tanítás helyett. Amatőr rózsakertészből profi rózsanemesítővé szeretnék válni. A Kossuth-díjamból tavaly egy kert született, ahol már háromszáz rózsatő sorakozik, a napokban érkezett például Franciaországból újabb hatvan szabadgyökeres rózsa. Tavasszal elkezdem a nemesítést, nagy vágyam, hogy keresztezéseimből lila rózsa születhessen… Hosszú távú projekt, de akad ilyen zenei téren is. Az Operaházban a következő években a Bánk bánban, a Lammermoori Luciában és a Szíciliai vecsernyében szerepelek. Tavaly a Simon Boccanegrában énekeltem Rouenban, lehet, hogy visszatérek, és Montpellier-ben is lesz egy koncertem, mely a magyar bel cantóból ad válogatást. Nagy vágyam, hogy a teljes Lucrezia Borgiát megtanuljam, és ideje, hogy erre sort is kerítsek… Azt ugyanis már megtapasztaltam ezen a pályán, hogy soha semmi sem biztos, s az embert a legvadabb meglepetés is érheti, főleg a mostani korszakban.
fotó: Cseke Csilla
forrás: https://orszagut.com/
