Legtöbbször ezzel álmodunk mindketten
Lezajlott Tóth Barnabás rendező legújabb, Mesterjátszma című filmjének forgatása. Ez alkalomból nemcsak a Momentán Társulat alapítótagját kérdeztük (mint eddig már oly sokszor, legutóbb itt és itt), hanem állandó munkatársát és feleségét, a szintén Momentán-tag Lisztes Lindát is. PÁROS INTERJÚ.
Zoomon találkozunk, Linda már a kamera előtt ül, a kislányuk ágyán, Barna fél perccel később lép be a szobába - valakivel még épp beszélt telefonon.
Linda: Nézd már, Barna, mit találtam beépítve a gyerek ágyába! Itt rejtegeti ezeket a füzeteket ki tudja, mióta.
Átnyújtja a füzetet, Barna nevet, elteszi.
Még jó, hogy online csináljuk az interjút. Sziasztok!
Barna: Szia Julcsi!
Azért ültünk le beszélgetni, mert nemrég fejeztétek be a forgatást. Meséltek kicsit, hogy áll most a Mesterjátszma?
B: Január eleje óta vágjuk. Először feldolgoztuk a 45 órányi felvett anyagot (ez a 45 nem számít soknak, a Fehér Isten például 100 óra volt állítólag): végignéztem, kijegyzeteltem, és készült egy első, 100 perces nyersvágat. Ez inkább ijesztő, mert annyi minden nincs még készen.
L: Mivel még nincs meg a digitális utómunka, egy jelenetben például látszik, ahogy a stáb sürgölődik a csak félig megépített díszlet körül, miközben a színész nagy átéléssel játszik. Szóval ez még nem az igazi.
B: Nyers az anyag, de izgalmas és lelkesítő, mert egész más, mint az eddigi filmjeim. Ez egy történelmi krimi, Stefan Zweig Sakknovellája alapján készült, de az 1956-os eseményekre adaptálva. A Budapestet elhagyó utolsó vonaton játszódik, tele fordulatokkal: van benne akció, verekedés, lövöldözés, ármánykodás.
Szakmailag nagyon izgalmas és tanulságos.
Nem véletlenül beszélgetünk most hármasban, hiszen Linda, te is dolgoztál a filmben. A te szereped pontosan mi volt?
L: Én a rendező munkatársa vagyok. Ez azt jelenti, hogy már a forgatókönyvírásban részt vettem, az operatőrrel együtt, a forgatás alatt pedig szinte végig a monitor mellett ültem.
B: Lényegében ezt a filmet, a story vázát hárman hoztuk össze: az operatőr, Másik Szőke András, Linda és én. A párbeszédeket én írtam meg, például hogy „Jó napot kívánok, kérek egy pohár vizet”. De hogy valaki bemegy vizet kérni a boltba, azt hárman.
L: Egyébként bevett gyakorlat, hogy van “rendező munkatársa”, külföldön is, de magyar rendezőknek is van.
B: Igen, sok esetben a rendező alkotótársa rendező munkatársaként a felesége. Tarr Bélának a Hranitzky Ági, Mundruczónak a Wéber Kata, ő is írja a könyveket, Pálfi Györgynek Ruttkay Zsófia, Hajdu Szabolcsnak Török-Illyés Orsolya... Szinte nem is tudok hirtelen olyan rendezőt mondani, akinek nincs ott a felesége alkotótársként.
Linda sokkal nyugodtabb, összeszedettebb tud lenni a forgatáson. Tudja, mit akarok, mert átbeszéltük hosszú hónapokon át. És az alatt a másfél óra alatt, amíg nekem másfél év munkáját kell odasűrítenem, ő jobban fókuszál. Nem veszti el annyira a fejét, és nem megy bele olyan hímsoviniszta-alfahím csatákba, amilyenekbe nekem néha bele kellett mennem.
L: Igen, ha Barna éppen elbizonytalanodik, mert mondjuk az operatőr azt mondja, hogy sötét jelenet legyen, de ő eredetileg világosat akart, akkor emlékeztetem, hogy másfél hónapja mit beszéltünk meg.
Segíted szakmai és emberi helyzetekben?
B: Igen, sokszor van olyan, hogy gyorsan ránézek, hogy kell-e még egyszer venni a jelenetet. Vagy szól, hogy kék helyett pirosat mondtak. És ugyan én döntök, de abszolút meghallom, amit mond.
L: Sok munkatárs, sok kérdés van. Némelyikre én is tudok válaszolni, akkor az mindenkinek könnyítés, mert így is rengeteg mindenre kell Barnának odafigyelni.
B: Van olyan jelenet, amiben egy hosszú gőzmozdony indul el egy garázsból. Statiszták ülnek mind a négy kocsijában, közben fegyveresek lőnek rá, kaszkadőrök ugranak fel-le, és még egy család kisgyerekekkel is felmászik. Ilyen tömeg akciójelenetekben annyiféle hibalehetőség van és annyifelé kell figyelni, hogy örülünk, ha dobozba kerül estére egy olyan jelenet, ami jóra vágható. Szinte. És Lindának van arra is energiája, hogy a színészeket emberileg támogassa, törődjön velük.
L: Igen, bár a forgatás alatt leginkább a monitor mellett voltam.
A Momentánból egy forgatás során lényegében kivonultok. A saját “civil” életetekből is kivonultok ilyenkor?
L: Igen, a forgatás ideje alatt, hat hétig heti hat nap hajnali 5-re jön értünk az autó és estig ott vagyunk, aztán alszunk és kezdődik elölről. Van, amikor már hajnalban felriadok, hogy valamelyik szereplőnek inkább más motiváció kéne.
B: Igen, legtöbbször ezzel álmodunk mindketten. És erről beszélünk már a kocsiban, még a kocsiban, oda-visszaúton. Aki már csinálta, az esetleg el tudja képzelni… Van ez a cinikus mondás, hogy ez olyan, mint a háború, csak itt a műhavat és művért is te csinálod, a háborúban legalább ez a kettő adott.
A Covid mennyire veszélyeztette a forgatást? Ősszel még elég magasak voltak a számok.
B: Mindennap borotvaélen táncoltunk, mert ha a 15 színész között akár egy covidos eset van, akkor vége. Jön a következő produkció, és nem lett volna helyünk a stúdióban. Ennek az esélye minden nap 50% volt, hogy lesz-e film. Volt, amikor öt ember volt covidos a stábból, öt!
L: Szerencsére olyanok, akiket viszonylag gyorsan lehetett helyettesíteni.
Ez elég stresszesnek hangzik. Bár gondolom egy forgatás mindig stresszes.
B: A Joker rendezője, Todd Philipps mondja, hogy a forgatás az az ár, amit fizetsz a vágásért. A vágás szerintem olyan, mint a szobrászat: Hozok egy óriási kőtömböt, aminek nekiestünk vésővel, kivéstük, most már látszik, hogy mi lesz belőle. De még jönnek az egyre finomabb vésők, a végén a csiszolópapír mint a hangkeverés metaforája. Az meg már nagyon jó lesz. Remélem!
L: Én nagyon élvezem és szeretem a forgatást. Ez pedig nagy élmény volt a profizmus miatt is. Eleve ha bemész az Origo Stúdiójába, az olyan, mintha Los Angelesbe lépnél be. Ráadásul a mellettünk lévő műteremben forgatott Jórgosz Lánthimosz Emma Stone-nal és Willem Dafoe-val. Ennek azért van egy hangulata.
Az Origo Stúdióját az, aki még sosem járt ott, hogy képzelje el?
L: Van egy nagy telek, ahol óriási gyárépület-szerű dobozok vannak. Hatalmasak, és hangszigeteltek belülről, fölülről, tehát semmilyen hang, még az eső kopogása sem hallatszik be sehonnan
B: Teljesen üres, óriási épület, ahova bármilyen eszközt, kelléket, berendezést hozhatsz. Nagyon profi. Leginkább olyan, mint az IKEA. Volt egy nagy termünk, ahol az egyik sarokban egy börtöncellát rendeztünk be, ettől 10 méterre volt egy vonatkocsi, 20 méterre egy marhavagon és 40 méterre egy konyha. Eközött a négy helyszín között cikáztunk.
B: A forgatókönyvfejlesztéshez használtam, abszolút. Szoktam használni, a Susotázs című filmben Göttinger Pali rengeteget imprózott és végül az alapján átírtam a könyvet.
B: Ebben a filmben pedig például a final confrontation a két főszereplő között egy hosszú beszélgetés, azt 40%-ban a színészek írták. De vagy az öltözőben vagy a próbateremben.
L: Ez a méretű stáb, ez a film, ez a rövid idő nem is alkalmas erre. A film egy tömött vonaton játszódik. A háttérben jönnek-mennek statiszták, akiket külön rendezők tesznek fel.
B: Például amikor azt mondja a főszereplő, hogy pogácsa, akkor egy statiszta kinyitja a vécéajtót hátul. Ha nem azt mondja a főszereplő, hogy pogácsa, akkor nem nyitja ki hátul a statiszta a vécéajtót és összeomlik a jelenet. Szóval a forgatás alatt kevésbé volt helye az imprónak.
Olyan nevek vannak ebben a filmben, mint Mácsai Pál, Péterfy Bori.
L: Igen, és nemsokára a főszereplő, Váradi Gergő is ismert lesz: indul az HBO-n A besúgó című sorozata.
B: És reméljük, a másik főszereplő, Varga-Járó Sára is befut ezzel a filmmel. Nagyon jó lenne…
A szereplők kiválasztásakor mennyire szempont, hogy a “húzónév”, az ismertebb színész behozza a moziba vagy képernyők elé a nézőket?
B: A legfontosabb szempont, hogy ő-e az a karakter vagy sem.
L: Egyik szereplő sem azért lett, mert ő húzónév vagy híres. Péterfy Bori nem azért lett benne, mert a neve viszi a filmet, hanem mert annyira ráillett a szerep.
B: Engem korábban már többször nagyon meggyőzött vásznon vagy színházban.
L: Na meséld el a castingot!
Ezt Barna tolmácsolásában meg tudjátok nézni videón:
B: A Mácsairól is ugyanezt el tudom mondani.
L: Igen, ő fantasztikus színész és nagyon jó komikus vénája van. A forgatás szünetében elkezdtek egy rosszul sikerült plasztikai műtétet utánozni Dóra Bélával, és mindenki fetrengett a röhögéstől.
B: Elképesztő vicces, okos, nagyon érzékeny, gyilkos humora van. És mindent így csinál (csettint egyet). Tudta tökéletesen a szövegét, azonnal tudott mindent, értette, amit mondtam, nem kellett egynél többször elmondani semmit.
L: Igen, ha ugyanúgy kellett, pontosan ugyanúgy megcsinálta, ha teljesen másképp, akkor úgy.
B: Tűre pontosan megcsinálta. Első nap elmondtam, hogy én a nagyon pici vagy nulla mimikát szeretem, még a szemöldök sem kell, semmi. És onnantól úgy volt.
A végén pedig visszajelzett, hogy nagyon igényesnek érezte a munkát, úgy érezte, hogy jó kezekben van. Pedig a hízelgés áll tőle a legtávolabb – pláne nekem, most mit hízelegjen. Szóval jólesett.
Azt mondtad a beszélgetés elején, hogy most még csak kezd kibontakozni a kőtömbből az anyag. Mit vártok a filmtől? Egyáltalán: mennyire számít az utóélete?
B: Nagyon fontos, életbevágó. Mert minden film lehet az utolsó, nemcsak azért, mert meghalsz, hanem azért is, mert ha nem sikerült, akkor eltemetnek.
De amikor készül a film, akkor semmiképp nem lehet szempont nálam, hogy “fesztiválosabb” legyen vagy jobban vegyék.
L: Illetve úgysem tudod kiszámítani.
B: Csak az szempont, hogy jó film legyen. Nekem a néző számít. Méghozzá a hétköznapi néző. Legtöbbször a szembeszomszédot szoktam elképzelni: ő ne unatkozzon, őt megérintse, ő nevessen, ő érzékenyüljön el.
L: Amikor a Momentánban csinálsz egy előadást, akkor látod, hogy legalább az a 100-130 ember értékeli. De amikor elkészítesz 3 év munkája után egy filmet, akkor ilyen visszajelzés nem jön. Ezért jólesőek a fesztiválok, díjak: visszajelzés arra, hogy amit csináltál, az valakinek tetszett.
Hol fogják játszani és mikor?
B: Ez hivatalosan egy TV-film, a Duna TV-nek van elsődleges sugárzási joga. De bízom benne, hogy lesz moziban is. Elsőfilmes, lelkes producercsapat van mögötte, akik sokat várnak a filmtől, ezért reméljük, jó kampánya lesz és jó utóélete. Ehhez a legrövidebb út egy jó fesztivál, reméljük, ez összejön.
Szerintem június környékén már lesz belőle egy olyan változat, amit be tudunk mutatni.
Még egy utolsó kérdés: mi a következő terv? Hofi?
B: Igen, most a Hofi-film eldől március-április környékén, hogy lesz-e vagy nem. Ha lesz, az szuper lenne, minden szempontból. Akkor a következő két év intenzíven és munkával telne. Az egy nagyon más film, több könnyedséggel, humorral.
Ha nincs, akkor is vannak tervek. De erről majd később!
L: Most nekem a következő nagy projektem a kapolcsi Momentán Udvar művészeti vezetése, a napokban állítjuk össze a programtervet, az idei koncepciót, szóval most ebben vagyok benne nyakig.
B: A Momentánban engem legközelebb jövő vasárnap (02.27-én a délutáni RögvEstben) láthatnak a nézők, és amíg nem forgatunk újabb filmet, én is leszek, Kapolcson is, mindenhol!
Köszönöm szépen a részletes beszámolót!
B&L: Mi köszönjük az érdeklődést!
forrás: https://momentantarsulat.hu/