„Olyan szerepek találnak meg, amikre az adott élethelyzetemben szükségem van” – Interjú Grisnik Petra színművésszel

Milyen lehet nőként a ’20-as években fotósnak lenni és egy másik országban érvényesülni, amellett, hogy Robert Capa az egyik legjobb barátod? Hogyan lehet gyerekként a felnőttek világában az igazságot keresni? Grisnik Petra szabadúszó színésznővel beszélgettünk, aki egyben Besnyő Éva és Grecsó Krisztián Verája is.

Miként találod meg magad Capa (Ódor Kristóf) mellett?

Nagyon érdekes felállás, mert az előadás egy sorozat része, ami olyan híres emberekről szól, akik magyar származásúak és világhírűvé váltak, mégis itthon kevésbé ismertek. Lehet, hogy sokan nem is tudják, hogy Capa, aki Friedmann Endre, a Városház utca 10-ben lakott. Egy szerencsés véletlen, hogy ugyanebben a házban nőtt fel Besnyő Éva, szintén magyar származású fotográfus, aki Capánál másfél évvel hamarabb vándorolt ki. Hollandiában vált híres fotóssá, a női fotósok közül kiemelkedő, elképesztően mozgalmas képei születtek.

A kapcsolatuk gyerekkoruktól Capa haláláig tartott, egy nagyon mély barátság volt az övék. A darab felépítése úgy néz ki, hogy ők ketten nagyon ritkán találkoznak. Előfordul, hogy hét év is eltelik, de mindig van köztük egy kapocs. Az én untermann szerepem, hogy mindig megkérdezem: mi történt veled, mi van azzal, amit a múltkor meséltél? Ekkor az ember felveszi azt a pozíciót, amikor a labdákat adja fel, nem pedig a gólt lövi be. Színészileg az a nagy kihívás, hogy Éva 16 éves korától 45 éves koráig tart ez a fajta kapcsolat.

Azok a pici dolgok, amiket bele lehet rakni egy karakterbe: miként változik, érik, öregszik egy nő, szintén izgalmas feladat volt. Ketten vagyunk, de mégsem két főszereplője van a darabnak, hanem egy. Ez nem azt jelenti, hogy én nem látszom, nagyon jól éreztem magam ebben a próbafolyamatban. Iszonyú családias hangulat volt.

Van hasonlóság közted és Besnyő Éva között?

Nem állítanám, hogy teljesen az ellentétem. Egy kapocs, amit felfedeztem: nekem is nagyon sok fiú/férfi barátom van, és egészen más a kapcsolatom velük, mint a lány barátaimmal. Nagy a hasonlóság a Capa–Éva viszony és az én hasonló kapcsolataim között, hogy ez valóban egy dinamikusan változó viszony, mert néha haver, nő, anya vagy testvér vagyok, tehát nincs egy egyértelmű álláspont, hanem mindig szerepeket töltünk be egymás életében. Szerintem ez hasonló bennünk, ragaszkodom a férfi barátaimhoz, és kifejezetten jó érzékekkel tudom levenni, hogy mikor milyen minőségben van rám szükség.

Ennek ellenére megmarad a nőiességed?

Alapvetően sosem voltam az a kifejezetten nőies alkat. Én nem az vagyok, aki megtetszik fiúknak, hanem akinek a fiúk elmondják, hogy melyik lány tetszik nekik. Jólesik, ha egy férfi a bizalmába fogad, mert tudom, a rájuk nehezedő társadalmi korlátok miatt sokkal nehezebb megnyílniuk, és ha mellettem egy férfi biztonságban érzi magát, az felettébb jó érzés.

Milyen volt egy kisebb stábbal dolgozni? Melyiket preferálod jobban, a független színházak világát, vagy a kőszínházak biztonságát?

Sokkal több független színházi előadásban játszom, mint kőszínháziban. Tény, hogy minél több függetlent csinálok, annál jobban értékelem, amikor van egy ember, aki odakészíti a ruhát, kimossa, gondoskodik a kellékről, díszletről. Az egy kivételes helyzet, akkor csak bemegyek és azzal foglalkozom, hogy eljátszom a szerepem. A Spinozánál tudtuk, hogy ez egy pici tér, nem is lehet nagy díszletet építeni, de amit a rendező, Czeizel Gábor kitalált, egészen elképesztő. Remek, hogy bőröndökből van az egész színpad. Különböző méretű asztalokat, székeket, foteleket építettünk az előadás közben.

Kell egy másik mindset előadás előtt, hogy együtt rakjuk össze, készítjük be a díszletet, kellékeket, mindent is közösen csinálunk. Nekem ebben mindig van egy plusz szorongás, hogy el ne felejtsem, hogy jó helyre raktam-e. Apróságnak tűnik, de nagyon sokat számít. Minden magától értetődő volt, amikor én voltam fáradt, akkor a többiek segítettek nekem, amikor lelkes voltam, én húztam a többieket. Még a szövegkönyvön is együtt dolgoztunk.

Egy délelőtt Kristóffal és Gáborral mentünk el megvenni a fényképezőgépeket, fontos volt, hogy legyen ott egy szakember, aki segít nekünk abban, hogy miként is kell megfogni őket, melyik gomb mire való. Ha már a színpadon fotós vagyok, akkor tudjam, hogy működik.

Ann Silberberg, aki a darabot írta, hatalmas szabadságot adott nekünk, kitalálhattunk bármit, bármilyen ötletet. Fabacsovics Lili dramaturg dolgozta át a szöveget, de mi is alaposan beletettük magunkat.

Mennyire volt szabad kezed Besnyő Éva megformálásában, miként építetted bele Grisnik Petrát?

Organikusan alakult. Együtt találtuk ki, rengeteg fotóját megnéztem, olvastam vele interjúkat, megnéztem kiállításkatalógusait, utánajártam, milyen fotós volt, vagy hogyan volt jelen a világban, de tudtam azt, hogy akit nekem színészileg ábrázolnom kell, egy nagyon energikus, nagyon határozott, nagyon életteli, állandóan felfelé építkező ember, mert ezt követelte meg a szituáció, Kristóf így tudja megmutatni, hogy Capa milyen volt. Éva baromi vagány csaj: a ’30-as évek elején egyedül kivándorolt Berlinbe, azzal a céllal, hogy fotós akar lenni, mindezt bő gatyában és térdig érő férfiingekben, borzos hajjal, feministaként, kiállt az emberi jogokért, és épületeket meg struktúrákat fotózott.

Téged érdekel a fotózás?

Engem olyan szempontból érdekel, hogy nagyon szeretek emberekről képeket készíteni. Ha olyan darabot próbálunk, ahol nincs sok dolgom, akkor beviszem a gépemet és fotózom a kollégáimat. Szociomán vagyok, elképesztően érdekesnek és gyönyörűnek látok minden embert, nagyon szeretem őket nézni. Viszont technikailag sosem merültem el benne. Színházi fotókon például nagyon látszik, hogy az adott fotósnak tetszett-e az előadás. A legszebb képeket azok csinálták rólam, akik szeretnek.

Mi a véleményed Éva képeiről?

Kevés emberrel dolgozik, ez kettőnk között ellentét. A fény-árnyékokkal játszik, valamelyest konstruktivista a stílusa, rácsok, falak, mégis érzek benne egy nagy melegséget. Azért tudom szépnek látni, mert ő maga van benne.

Besnyő Éva egy kiforrott hölgy, míg Grecsó Krisztián Verája egy kislány. Míg a Spinozában felnőtt vagy, a Tháliában egy gyerek. Milyen érzések voltak benned, amikor megírtad a darab szövegkönyvét?

Volt bennem egy jó nagy adag szorongás, mert sose írtam színpadra semmit, nem volt még ilyen tapasztalatom. Azt gondoltam, ezt dramaturgok, írók csinálják, hogy jövök én ide, mit akarok csinálni. De a szorongás mellett egy nagy adag vágy is volt bennem, hogy én ezt kipróbáljam. Tudtam, csak akkor fog működni, ha nagyon személyes lesz.

A szereplőket leredukálni egy hatalmas munka volt. Van, aki csak egy mondatot mond, de muszáj, hogy azt az egyet elmondja, különben nem megy tovább a cselekmény. Voltak a regényben olyan fordulatok, amiket imádtam, de csak azt az egyet nem lehet belerakni, mert az előzményét is bele kell, de az már nem fér bele.

Nagyon érdekes volt számomra, amit egy kritikában olvastam, hogy a regényben sokkal boldogabb érzés a szerelmi szál, de az előadásból ez nem derül ki. Ez nem volt tudatos, de utólag már tudom, hogy nekem ez a viszonyom a gyerekkori szerelmeimhez. Ahol éreztem, hogy nagyon megmozdít bennem valamit, az egy kicsit fájdalmas volt, de ki kellett keresnem, hogy engem miért érint meg ennyire, hol van ez nekem a gyerekkoromban. Egyszóval, izgalmas folyamat volt.

Miért pont ezt a regényt írtad át?

A döntést nem én hoztam, felkértek. A Kőszegi Várszínház művészeti vezetője, Gelencsér Ildikó olvasta a regényt, és amíg olvasta, az én hangomat hallotta. Felhívott, hogy olvassam el és csináljak vele valamit. Erre nem lehet nemet mondani. Egy nagyon nagy erőt adó érzés volt, hogy a döntést nem én hoztam meg. Sokszor megkérdőjeleződött bennem, miért csinálom, kit érdeklek én, mit akarok, nem tudok végigjátszani egyedül egy másfél órás darabot, nem vagyok elég. Ezek a gondolatok gyakran felvillantak bennem, de aki felkért, már eldöntötte, hogy elég jó vagyok.

Mit szólt Grecsó Krisztián, milyen volt köztetek a kommunikáció?

Krisztiánnal dolgozni szuper volt. Mondtam neki, hogy én még sose csináltam ilyet, és előre is elnézést kérek, erre ő azt válaszolta, hogy nyugodtan csináljak azt, amit akarok. Szabad kezet kaptam, ami majdnemhogy példátlan élő szerző esetében, nemhogy egy ilyen regénynél, ami ennyire maga az író.

Elküldtem neki a kész példányt, amire annyit írt: nagyon izgalmas és alig várja, hogy láthassa. Eljött nyitott szívvel, nevetett és sírt, képes volt teljesen átadni magát a nézői szerepkörnek. Ebben az esetben, amit megírt, az már kész, én abban már nem tudok kárt tenni, nekem addig kell formáznom, amíg az enyém nem lesz. Amíg nem lesz az én Verám.

Mit jelent számodra ez a történet? Te is benne vagy Vera mellett?

Abszolút! A cél, hogy amikor a néző nézi, két dolog történjen vele: higgye el, hogy én vagyok Vera, minden, amit mondok, az úgy van, a másik meg, hogy jusson eszébe a saját élménye. Nekem nem volt ilyen tragikus gyerekkorom, mert akárhogy is nézzük, ez egy trauma(sorozat), amin ez a kislány keresztülmegy. De én is sokszor éreztem magányosnak magam gyerekként. Ha az ember nem tudja kibeszélni magából a nagy dolgokat életről, halálról, szerelemről, akkor megtanul befelé élni, ami nem rossz, de van egy önemésztő velejárója, hogy ha nem engedsz ki sok mindent, az elkezd felemészteni belülről. Nekem teljesen más értelemben voltak tabuk az életemben, amikkel meg kellett küzdenem.

Azt hiszem, hogy az én generációmnak az a közös élménye a szüleiről, hogy akarnak ők beszélgetni, csak nem tudják, hogyan is kellene. Ez a kapocs köztem és Vera között, ez a szorongás.

Mi a véleményed: őszinteség vagy kegyes hazugság?

Van egy olyan személyiségvonásom, hogy nagyon nehezen állok ki magamért, és képviselem a saját véleményemet és az érdekeimet. Tudok alkalmazkodni bármihez, akkor is, ha ez pozitív vagy negatív. Ez azt jelenti, hogy kibírok és elviselek dolgokat, ebben tényleg jó vagyok.

Sokszor inkább nem akarok konfliktust, hogy a kettőnk közötti viszony ne sérüljön, vagy olyannak látom a szituációt, hogy nem éri meg több energiát beletennem, ezért elütöm egy kegyes hazugsággal. Civilben ezt viszonylag sokszor csinálom a hiperadaptív személyiségem miatt. Vera ebből a szempontból nem ilyen, mert ő nem hagyja annyiban. A regényben iszonyúan jól érződik, hogy amikor nem mondja ki, akkor is érzik a felnőttek, hogy valamit tud vagy feltételez. Ilyenkor ők zavarba jönnek, felemelik a hangjukat, elterelik a témát, elkezdenek ők hazudozni neki, pedig nem is kérdezte.

Vera egy nagyon tiszta ember, az a fajta igazságérzet, ami megfogalmazódik benne ezzel kapcsolatban, azzal nincs mit tenni, hisz neki ehhez minden joga megvan, azzal semmi rosszat nem tesz, hogy tudni akarja, hogy ő valójában kicsoda, mert ez egy természetes igény, csak valahogy senki nem meri felvállalni, hogy elmondja neki az igazságot. Irigylem Verát, hogy ilyen bátor. Arra jöttem rá, hogy olyan szerepek találnak meg, amikre az adott élethelyzetemben szükségem van, ez is sok szempontból ilyen.

Van kedvenc szereplőd?

Nem kedvenc szereplőnek mondanám, de nagyon szeretem a nagymama monológját.
Ott tényleg az van, hogy megy egy film a fejemben, ahogy látom a nénit beszélni, és olyan szépnek képzelem őt.
Nyilván nincs kedvencem, de mindegyik szereplőnek a fejemben a kinézete az életem valóságos szereplőiből tevődik össze.

Mit adhat ma az embernek ez a darab? Milyen kérdésekre kaphat választ, aki megnézi?

Reményeim szerint több kérdéssel jön ki, mint ahánnyal bement. Én azt szeretem jobban, ha valamit mobilizál odabent, ha valakinek a saját családja eszébe jut, vagy egy olyan élethelyzet, amit csinált és most látja, illetve rájön, hogy ez így nem jó, lehetett volna másképp. Kicsit minden színésznek az az elképzelése, hogy valamit változtatni tud az adott emberen, aki aznap este eljött megnézni. Ez egy megalomán gondolat, de ha nem ezt gondolnám, nem mennék ki a színpadra.

Én azt képzelem, ha tudsz kapcsolódni valamilyen módon a saját életed szereplőihez és felül tudod vizsgálni, tudod-e őket jól szeretni, megmondod-e nekik az igazat, akkor is, ha fáj, ha őszinte vagy magaddal, rá tudsz kérdezni dolgokra, mint egy gyerek: akkor már megtörténhet az, amiért létrejött ez az előadás.

Kiemelt fotó: Gordon Eszter

forrás: https://f21.hu


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál4 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve11 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium25 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza5 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming out1 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante70 dante első szülinapi fesztivál14 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros159 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér151 fellegek14 fém színház32 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin310 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr6 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangok a katakombából1 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál6 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit94 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú130 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg466 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu94 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza161 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán295 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató548 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 pannónia stúdió2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum4 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k12 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár7 szemes fesztivál2 szénakutyák122 szent imre1 szentendrei teátrum20 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok103 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok15 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor206 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália186 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben37 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló9 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5