“Úgy tudok oldattan dolgozni egy saját történeten, ha annak hétköznapisága nem nyomja agyon a közönséget” – Interjú Göttinger Pállal

Június elején először rendezik meg a Szabadtéri Színházak Találkozóját Budapesten, a Városmajori Szabadtéri Színházban. Az Ördögkatlan Fesztivál egyik szervezője, valamint a Kőszegi Várszínház visszatérő művészének is számító Göttinger Pál két előadással is jelen lesz: Az Öreghíd alatt című vígjátéknak nemcsak rendezője, hanem írója és szereplője is, míg a Grecsó Krisztián regényéből készült Verát feleségével közösen adaptálták színházi előadássá. A színész-rendezővel ezekről az előadásokról, valamint a szabadtéri színházak különlegességéről beszélgettünk.

Mielőtt rátérnénk a friss darabokra, hadd kezdjem egy emlékkel: 2018-ban, az általad rendezett Mojo című darab főpróbáján Schruff Milán váratlan betegsége miatt te ugrottál be a szerepébe. Akkoriban még igen kivételesnek számított, az elmúlt egy évben viszont szinte mindennapossá vált a beugrás. Neked volt ilyen élményed az évadban?

Gondolkoznom kell, de szerintem nem. Előtte sokszor volt: korábban a Bárka Színházban meg Kaposváron is ugrottam, és az Orlainál másba is. De azért eléggé karakteres alkatom van, nem tudok bármibe ugrani. Volt olyan ebben az elmúlt zűrös évadban, hogy az általam rendezett előadásba kellett hirtelen beállni, de nem merült fel, hogy én magam ugorjak.

Budapesten kívül számtalan vidéki színházban és fesztiválon rendezel. Hol vagy igazán otthon?

Én lennék a legboldogabb, ha erre a kérdésre rávághatnék egy konkrét helyet, de nincs ilyen. Szabadúszó vagyok, abból is a számkivetett fajta. Igaz, azok között viszont aránylag szerencsés, mert folyamatosan dolgozom. Talán az Orlai Produkciós Irodánál vagyok leginkább otthon – bár ott sincs igazán tagság –, azonban az ottani a legrégebbi munkakapcsolatom: 2011 óta szinte minden évben készítettem nekik előadást.

És magánéleti szempontból mi az otthon fogalma?

Budán születtem, most Pesten élek, de sokat utazom szerte az országban, Kőszeg, Nyíregyháza, Szeged… az autóm csomagtartója a második otthonom. (nevet)

2009 óta vagy az Ördögkatlan Fesztivál egyik szervezője, illetve a Kőszegi Várszínház visszatérője művésze. Mit jelentenek számodra a szabadtéri fesztiválok?

Helyrebillentenek egy mérleget, ami a hétköznapit és az ünnepit tartja egyensúlyban. A színházban a hétköznapokat szeretem jobban. Rettenetesen kínlódom a premiereken, nem szeretem a jubileumi vagy utolsó előadásokat, gálákat, ilyeneket. Bent a színházban egy szerda esti, 42. előadás a kedvencem, olyankor érzem magam a legotthonosabban. Egy szabadtéri színházban viszont minden előadás ünnep, a közönség és a művészek lelki állapota is más, van bennük oldottság. Úgy találkozunk ezeken a kicsit fröccsszagú, „még meleg van, de már nem annyira” alkonyatokon, hogy mindannyian ismerjük egymást. Egy kőszínháznak is megvan az állandó közönsége, de az mégis más – sok az idegen. Egy fesztiválon sok az ismerős. Ráadásul egy kőszegi széria nagyjából 8 előadást jelent, ezért mindegyik ünnepi – nekünk is, nekik is.

A vidéki színházaknál sem jellemző, hogy évekig játszanak egy darabot, de egy szabadtérinél tényleg nagyon kevés alkalommal látható egy-egy produkció. Ez is ad egyfajta különlegességet?

A nyári színházcsinálás teljesen más. A színészek is sokkal oldottabbak, szeretik is, egyfelől a nyári „feel good” miatt, másrészt mert itt – mivel ezek a produkciók sokkal kevesebb idő alatt készülnek el – látványosabb a szakmaiság és az eszköztár felvonultatása. Ide nem kínlódni, felfedezni megy senki – hanem azt hozza a próbára, amiben magabiztos, ami jól áll neki. Kőszegen nagyjából két hét egy próbafolyamat, de volt már arra is példa, hogy egy sokszereplős musicalt kilenc nap alatt raktunk össze. Ráadásul Kőszeg annyiban speciális, hogy a próbaidőszak alatt ott is lakunk, emiatt van egy kis edzőtábor-jellege. Esténként tudunk próbálni – egyfelől a fények, másfelől a hőség miatt –, ez a fordított életmód az egyetemi éveket is felidézi. Ez a kettősség nagyon fontos: ezeket az előadásokat senki nem veszi annyira komolyan, hogy bele kelljen halni, de közben nagyon kevés idő alatt kell olyan produktumot létrehozni, amit a néző igazi színháznak lát majd – ehhez pedig mégiscsak meg kell feszülni, nem lehet félvállról venni. Nehéz, de élvezetes program.

Ezek szerint színészi oldalról ez valahol félúton van a hat-nyolchetes próbafolyamat és a beugrás között?

Nem gondoltam még erre így, de mondhatni, hogy igen. Mondjuk egy beugrás azért inkább robotpilóta-üzemmód, ott színészi alakításról nem illik beszélni, bőven nagy teljesítmény, ha valaki tudja a szöveget és a járásokat. Erre a tornamutatványra évente egy-két alkalommal képes az ember, ebből nem lehet nagyüzemet csinálni. A nyári színházból viszont lehet, habár manapság egyre nehezebb leszervezni. A szabadtéri színházak hagyománya onnan eredeztethető, amikor még a színészek többsége társulati tag volt, nyáron mindenki ráért. Most viszont már mindenki játszik, iszonyatos logisztikát igényel az egyeztetés. Persze, nem művészszínházi előadások születnek, de ez nem jelenti azt, hogy el lehet hülyülni az egészet. Van egy olyan elvárás – akár nézői, akár igazgatói oldalról –, hogy a nyári produkcióknak szórakoztatónak kell lennie, amivel nekem nincs is bajom, hiszen ezt jó csinálni, játszani és nézni is. De pont a felfokozott állapot, az idő rövidsége miatt tudnak olyan alakítások születni, amik egy ráérősebb, agyalósabb próbaidőszak alatt nem feltétlenül.

A Városmajori Szabadtéri Színházban először rendezik meg a Szabadtéri Színházak Találkozóját. Miben különbözik ez a vidéki vagy határon túli előadásokat tömörítő fesztiváloknál?

Mivel – ahogyan mondtad – idén lesz először, ezért tapasztalatokról nem beszélhetünk még, de szerintem az különbözteti meg, hogy a vidéki és határon túli előadások mindig egy évek óta tartó munkának az eredményei is egyben. Egy szabadtéri fesztivál viszont kevés saját produkciót hoz létre, ráadásul nem állandó társulattal, és ezek többnyire csak az adott helyszínen láthatóak, ahhoz igazodnak. Úgy is mondhatnám, hogy az ottani életérzést kell felimportálni a fővárosba. Ez a tétje az első fesztiválnak, hogy ez sikerül-e. Amellett, hogy szerencsére újabban már vannak olyan előadások is, amelyek koprodukcióban tovább tudnak élni, az én esetemben ilyen a Vera.

Említetted az életérzés felimportálását. Ez a találkozó alkalmas lehet arra is, hogy kedvet csináljon a nézőnek, hogy leutazzon egy-egy ilyen fesztiválra?

Nagyon remélem, hogy igen. Személyes tapasztalatból tudom mondani, hogy például egy kőszegi kirándulás színházi estével összekötve igazán minőségi program. A kulturális turizmus sokkal többet tud adni, mint egy egyszerű víkend. Egészen más hatása van annak, ha az ember egy színházi előadásra (a rákészülésre és aztán az élmény feldolgozására is) kvázi két napot szán, miközben világot is lát.

Az Öreghíd alatt című produkciónak a leírását olvasva nekem azonnal Martin McDonagh jutott eszembe, de a napokban szembe jött velem egy videó, ami alapján ez egy vérbő komédiának tűnik. Melyik megérzésem a helyes?

Mindkettő – sokat lehet nevetni, miközben vér, halál és árulás is van benne. Érdekes, Magyarországon többnyire McDonagh-gal azonosítják az ír darabokat. Amit én írtam, az egy hamisítvány, annak is szántam. Úgy tudok oldattan dolgozni egy saját történeten, ha annak hétköznapisága nem nyomja agyon a közönséget. Hogy mesés marad. Ha magyar helyszínre és szereplőkre is találom ki a történetet, a végén ezeket akkor is kicserélem valamely más országéra, hogy a néző „turistaként” érkezzen meg a sztoriba. Már gyerekként is rajongtam az ír történelemért és mondavilágért, a mi cselekményünk középpontjában lévő, fogadóban éldegélő titokzatos vak férfi történetét is innen ismerem. Az íreknél a hétköznapiság remekül fonódik össze a kegyetlen, erőszakos és véres világgal, a varázslat és a mese pedig a földi dolgokkal. Nálam hozzáértőbb szakemberek biztosan találnának egyezést McDonagh vagy az általam igen kedvelt Conor McPherson drámáival, és még van a darabban más „tolvajlás” is, kortársainktól is, magyaroktól is. Pusztán a játékosság kedvéért szoktam beemelni olyan mondatokat, amik a színészek másik szerepére utal, vagy a nézői számára szállóigévé vált. A színházat sokszor káros komolykodás övezi, de ez is a tábortűzi baromkodás örököse. Az alaphelyzet az lenne, hogy játékos és szabad legyen.

Ezt a darabot te írtad, ráadásul kimondottan a színészekre, és a rendezés feladatát is magadra vállaltad. Szereted egy kézben tartani a dolgokat vagy ennek praktikus okai vannak?

Ahogy Háy János mondta: „ha kell, akkor akarom”. Van benne kényszerűség is. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy minden darabomat én rendezzem, volt is már példa arra, hogy leadtam, és kikerült a kezemből – mintha igazi író lennék. Azt is nagyon élveztem. De a szabadtéri előadásoknál mindig nehéz a színészegyeztetés, és ha hozzájuk kell darabot keresni, az még nagyobb feladat. Sokáig voltam főrendező kőszínházi társulatnál, és tudom, mit jelent a darabolvasási kín, milyen nehezen eltalálható a színészek közötti megfelelő szerepkiosztás aránya. Így végül egyezséget kötöttünk a Kőszegi Várszínházzal: nekik csak azokat a színészeket kell leegyeztetni, akik megbíznak bennem annyira, hogy nem félnek, amikor egy ismeretlen történettel állok elő. Én meg ezért cserébe garantálom, hogy olyan szerepet kapnak, ami jól esik nekik. A mondatokat az ő szájukra írtam, a habitusuk benne volt a fejemben, éppen ezért, amikor elkezdtünk próbálni, ösztönösen érezték, hogy ez jól áll majd nekik. Nem bevett szokás ez Magyarországon, pedig nagyon hasznos lenne: nincs, vagy nagyon ritka az olyan írói megbízás, amit megrendelésre, az adott társulathoz és évados helyzethez igazítva adnának egy őket jól ismerő szerzőnek.

A szereplők száma és a helyszíni adottságok mennyire kötötték meg a kezedet?

Semennyire, sőt, inkább inspiráltak, mint akadályoztak. Tudtam, ki milyen, miben érezné jól magát, milyen színészi eszközei hatásosak – és közben azt is, hogy a cselekménynek egy helyszínen kell játszódnia (Kőszegen nincs olyan színpadtechnika, ami megoldaná a gyorsváltozásokat), meg hogy milyen alakú a színpad, hánykor sötétedik nyáron, mindent. Ezek mind bekerültek a történetbe. Ráadásul a vezetőség egyáltalán nem volt rugalmatlan: amikor jeleztem, hogy plusz színészre lenne szükségem, mert a történet megkövetelt egy újabb szereplőt, megoldották.

Egy másik produkcióval is érkeztek a Városmajorba: a Vera című Grecsó-regény adaptációjával. Ez egy monodráma, amelyet a feleséged, Grisnik Petra játszik. Kinek az ötlete volt a darab?

Gelencsér Ildikó, a Kőszegi Várszínház művészeti titkára még a karantén ideje alatt olvasta a regényt, ő keresett meg minket, hogy ezt a történetet végig Petra hangján hallotta. Petra speciális alkatú színész, játékos és színes, és Budapesten most két végletet láthatunk tőle ezen a fesztiválon: Az Öreghíd alatt Pötyi nénije valahol 80 és 100 között van, a Verában pedig egy 11 éves kislányt játszik. Ráadásul utóbbiban mindenféle karikatúra és viccelődés nélkül kell 35 évesen gyereket alakítania. Az alkotás körülményei ideálisak voltak, mivel épp be voltunk zárva a lakásba a koronavírus miatt. A szöveget Petra írta, a díszletet Trifusz Péter képzőművész készítette. Ezt az előadást egyébként eleve utaztathatónak terveztük, azóta is folyamatosan járjuk vele az országot.

Habár többször dolgoztatok együtt, itt most abból a szempontból speciális volt a helyzet, hogy Petra egyedül játszik. Megnehezítette a munkafolyamatot, hogy mindkettőtöknek volt egy erős víziója az előadás és a szerep kapcsán?

Hála Istennek, nem volt feszültség. De ez nem törvényszerű dolog, inkább szerencse kérdése. Vannak olyan művészházaspárok, akik tudnak együtt dolgozni, és vannak, akiknek, bármennyire is alázatosak, nem megy. Mi Petrával még Kaposváron ismerkedtünk meg egy próbafolyamat alatt, tehát nálunk előbb volt meg a munkakapcsolat, így sokat tudunk a másik módszeréről, azóta is sokszor dolgoztunk együtt, kis– és nagy szerepekben is, és játszottunk is együtt többször. Amit te is mondtál, az a monodráma műfaja miatt lehetett volna gond, de ravaszul azt találtuk ki, hogy Petra írja a szövegkönyvet – így lesz igazán a sajátja. Tudtuk, hogy egy regényt 70 percnyi szöveggé alakítani kockázatos: jelentős szálakat kell kihagyni belőle, olyanokat is, amiket esetlegesen a Grecsó-olvasók majd számonkérnek. Ezeket a döntéseket mind Petra hozta meg. Így amikor én megkaptam a kész szövegkönyvet – viccesen fogalmazva: átkerült a konyhából a nagyszobába –, akkor már minden mondatát úgy olvastam, hogy tudtam, hogy ezek a Petra fejében élő Vera mondatai, úgy jók, ahogy vannak. Nekem arról kellett csak visszajelzést adni, hogy amit ő láttatni szeretne, az valóban akként hat-e, mint ahogyan azt ő gondolta. Petra a személyesség olyan magas hőfokán játszik, amilyet ritkán látni.

Melyik előadásnál van benned nagyobb félsz vagy izgalom: amikor egy ismeretlen történettel álltok ki, mint Az Öreghíd alatt, vagy amikor ki kell állni a Grecsó-rajongók elé, vállalva, hogy betámadják az előadást, mert az nem olyan, ahogyan ők elképzelték?

Szerencsére a grecsósoktól már nem kell tartanunk. Persze kaptunk visszajelzést arról, hogy mit hiányoltak, de ugyanakkor mindenki elismerte, hogy ez a Petra olvasata, és mint ilyen, teljesen érvényes. A nézők is megértik, hogy egy adaptációnál szűrni kell. Maga a szerző is meleg szeretettel gratulált Petra saját Verájának a megszületéséhez. Az Öreghíd alattnál most picit amiatt izgulok, hogy sokszereplős, én magam is végig színpadon vagyok, gyorsan kell újrapróbálni, be is kell világítani, zenéket, táncokat összekaparni újra, ráadásul utolsó előadás lesz, ami eleve ad neki egy kezelhetetlen plusz töltést. De örülök, mert ahhoz képest, hogy szabadtéri előadás, viszonylag sokat élt. Gondolkodtam azon, hogy el lehetne adni színházaknak, hiszen adott a díszlet és a szereplők is, volt is rá érdeklődő, de most mindenhol „Covid-tolulás” van: annyi előadás halmozódott fel, hogy a meglévőket sem tudják kijátszani. De lehet, hogy most valaki látja majd Budán, és kedve támad más rendezésben, más szereplőkkel műsorra tűzni.

Végezetül: mi vár még rád idén?

Idén Kőszegen színészként játszom, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal készülő koprodukcióban. Győrei Zsolt és Schlatovszky Csaba Vízkereszti Gritti, avagy a bőrre menő játék című víg farsangi atrocitása egy történelmi parafrázis lesz Szapolyai János idejéből, Őze Áron rendezi. Emellett látható lesz – mind Kőszegen, mind az Ördögkatlanon, ősztől Pesten is – a Szénakutyák című Weöres Sándor-monodráma rendezésem Kálid Artúr szereplésével. A jövő évad első felében Dunaújvárosban egy operettet rendezek, majd Szegeden Verdi Falstaffját – és közben újat is írok, hála istennek. A régiek is mennek tovább: Orlai, Telefondoktor, Fekete-fehér, Momentán Társulat, Operabeavató… nem panaszkodom.



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5