„A nyár nem a könnyed haknikról szól” – A szabadtéri színházakról
A héten a legtöbb szabadtéri játszóhely kinyitja kapuit, pénteken az Összetartozás koncerttel indul el a nyári szezon. Szabadtéri vezetőkkel beszélgettünk a nyári színházak sajátosságairól, a könnyed szórakozás és a minőség egyensúlyáról.
Amikor Mátyás Irén és Gedeon József megalapította a Szabadtéri Színházak Szövetségét, akkor elég homogén társaság gyűlt össze, akiket az a gondolat tartott össze, hogy miben különböznek a kőszínházaktól – fogalmazott a Kőszegi Várszínház igazgatója a Magyar Színházi Társaság Jó kérdés sorozatának évadzáró beszélgetésén. Pócza Zoltán hozzátette: „Az egyik különbség, hogy az ég alatt játsszunk, ki vagyunk szolgáltatva az időjárási körülményeknek, a másik, hogy nincs függöny, nincs titok. Nem egy dobozszínházról beszélünk, hanem minden szabadtéri helyszínen a genius loci határozza meg a színházak előadásait. A szentendrei kis udvaron és a szegedi Dóm téren egészen más típusú előadások születnek.”
A szabadtéri játszóhelyek a Covid idején kulturális mentőcsónakként szolgáltak – vélte Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója. „A járvány miatt felértékelődött a szabadtéri játszóhelyek jelentősége. Elkezdtünk tartani attól, hogy zárt terekben egymáshoz közel üljünk órákon át. Az első évadom idején, 2020-ban arra is ügyeltünk, hogy fellépési, kereseti lehetőséget biztosítsunk olyan művészeknek, akik alkalmasint egy éve nem léptek színpadra. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a szabadtéri színházak is minőséget képviseljenek. Ne csupán szórakozást nyújtsanak.”
Lőrinczy György, a Szentendrei Teátrum tavaly kinevezett igazgatója arról beszélt, hogy – a hely adottságai miatt is – delikát különlegességeket szeretne létrehozni, és kivinni a város utcáira a kultúrát: rockzenét, kortárstáncot, színházat. „Engem mindig az érdekelt, hogyan lehet behozni a nem kultúrafogyasztó közönséget. A legnagyobb kihívás számomra, hogy a Szentendrére biciklizni, lángosozni, fagyizni érkezőket hogyan tudom becsábítani a programjainkra.”
„A nyolcszáz férőhelyes színház nagynak számít, de annyira nem, hogy ne maradna meg a színházélmény. Éppen ezért nem kell látványos, tűzijátékos showműsorra törekednünk, kifejezetten tudunk olyan előadásokat hívni, amelyek a párbeszédekre és a csendekre épülnek” – vette számba Benkő Nóra az idén 100 éves városmajori játszóhely adottságait. „Nincs olyan előadás, amit előtte ne néznénk meg, tehát nehezen lehet csalódni. Peremartoni Krisztina művészeti tanácsadóként járja az országot és a határon túli magyar színházakat, és javasolja, mit érdemes elhozni.”
Lőrinczy György hangsúlyozta: Szentendrén törekszenek arra, hogy a saját bemutatóik mellett különlegességek létrejöttét segítsék. „Éppen a saját bemutatónk, A Macskadémon olvasópróbájáról érkeztem, de a Jurányival is van egy koprodukciónk, amit a Vajda Lajos Múzeum különleges hangulatú kertjében valósítunk meg. Widder Kristóf rendez egy Szenes Hannáról szóló zenés darabot Bíró Eszterrel a főszerepben. Lesz egy Pergolesi-operánk is, amit két nap alatt nyilvános próbákkal rendez meg Novák Eszter. Én most azt élvezem, hogy ezek a kisebb terek lehetőséget adnak a kísérletezésre. 150-200 fős nézőtéren belefér, hogy jópofának tűnt, de mégsem úgy sült el.”
Pócza Zoltán arról beszélt, hogy az intézményük a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház nevet viseli, és egyben kulturális központként, közösségi térként is működik. A nyári programsorozat felvezetéseként májusban – a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közösen – mutattak be egy gyerekeknek szóló előadást, hogy a jövő színházi közönségének kinevelésében is aktív szerepet vállaljanak.
„Minden évben létrehozunk egy monodrámát vagy mikrodarabot, ami könnyen utaztatható, és a fővárosban is tudjuk játszani. Idén – a színház negyvenéves évfordulójához kapcsolódóan – Weöres Sándorról írt egy darabot Göttinger Pál, Kálid Artúr játssza benne Weöres macskáját. A színház elindulásának negyvenedik évfordulóján felolvasószínházi keretek közt bemutatjuk azt a darabot, amivel indult a színház, Páskándi Géza Az ígéret ostroma című drámáját, ami a 16. századi kőszegi ostromról szól. Mi pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit jelentenek ma ezek a fogalmak, hogy haza, a haza megvédése, kivel vagyunk hajlandók összefogni ezért. Gergye Krisztián kőszegi kötődésű alkotó azt találta ki, hogy negyven év minden nagyszínpadi bemutatójának részletét megfesti, ezeket a képeket kitesszük az ágyúpadra, és megörökítjük, ahogyan a szélnek, esőnek, napsütésnek kitett alkotások megöregszenek. Erre a filmre fog Krisztián mozogni, táncolni, az idő múlásáról gondolkodunk közösen.
Idén szerettem volna egy olyan darabot csinálni, ami arról szól, hogy hogyan születik a színház. Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba duóját kértem fel, akik végül – Shakespeare nyomán – Vízkereszti Gritti, avagy a bőrre menő játék címmel írtak előadást, amit a dunaújvárosi színházzal közösen mutatunk be. Ha sikeres egy darab, az a művészek érdeme, boldogsága, ha bukás, akkor a miénk – nagyjából erről szól majd az előadás Őze Áron rendezésében. Idén először tíznapos fesztivált is szervezünk, amely gyerek- és kamaraszínházi, valamint zenei produkciókkal, szakmai előadásokkal várja a közönséget. Le akarjuk vetkőzni azt a sztereotípiát, hogy a nyár a könnyed haknikról szól. Fontos, hogy olyan produkciók jöjjenek létre, amikre tényleg büszkék vagyunk.”
Idén két fesztivált is szerveznek a Városmajorban: a Szabadtéri Színházak Találkozója és a Városmajori Színházi Szemle is a találkozásokról, a szakmai beszélgetésekről szól, fontos közösségi élmény. A Margó Irodalmi Fesztivál is otthonra talált a Városmajorban – jegyezte meg Benkő Nóra. „A szabadtéri játszóhelyek előnye, hogy különböző helyekről érkező művészek játszanak együtt, akiket inspirál az új, alkalmi kollégákkal közös munka.” A színpad századik évfordulója apropóján városmajori sétákat szerveznek, személyes sztorikat várnak, Nyáry Krisztiánt pedig arra kérték, hogy írjon egy darabot a helyről. Az előadásban a Városmajorhoz kapcsolódó művészek, elsősorban írók, költők történetei elevenednek meg.
Lőrinczy György hozzátette: A Macskadémon alkotói csapata is rendkívül színes, Mester Viktória operaénekestől Nádasi Erikán át Szemenyei Jánosig számos kiváló énekes, színész játszik majd a produkcióban. „Szentendrén is szervezünk fesztiválokat, a cél belakni a várost. Szeretett program a Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fóruma, ahol az előző évad új színpadi műveit mutatják be felolvasószínházi formában. Az Imre Zoltán-program fiatal koreográfusai is bemutatják a munkáikat, a korzón felvezető performanszokat szervezünk. A Barokk Udvarlás elnevezésű fesztiválunkon pedig korhű barokk zene szól majd több helyszínen. Amitől a műszakosaink agybajt kapnak, hogy nálunk nincs tető. De én szeretem, ha befúj a szél és látom a csillagokat, közben meg kockázatos, eláznak a lámpák… Van egy 380 fős művelődési ház, ahová eső esetén be tudjuk vinni az előadásokat, de erről már aznap délelőtt döntést kell hozni, és persze, ha bevisszük, nem esik, ha meg nem, akkor biztosan elázunk.”
Pócza Zoltán megjegyezte: ingyenes koncertsorozatot is szerveznek, hogy azok is részesülhessenek az élményből, akik nem engedhetik meg maguknak a színházjegy megvásárlását. „A Grand Opening koncerttel nyitottunk meg tavaly, akkor lehetett először maszk nélkül beülni a nézőtérre. Reméljük, hogy idén is érezhető lesz ez az öröm és felszabadultság. A szabadtéri játszóhelyek jelentős része csatlakozott a kezdeményezéshez, idén számos helyen lesz koncert.”
„Faragó András szokta mondani, hogy egy színházban vannak a húzónevek meg a tolónevek” – idézte a színházi anekdotát Lőrinczy György arra a felvetésre, hogy húzónevekkel lehet-e eladni a produkciókat. „Szentendrén megszólítanak a fagyizóban, a kompon, a törzsközönség azonnal visszajelez, mi hogy sikerült. Fontos megőrizni a bizalmat. Nem csak a nagy név számít, de biztos, hogy rangot ad a helynek. Közben meg a helyi alkotók, produkciók is fontosak, a Vujicsics együttes nélkül például nem múlhat el nyár. A pályázatomban még azt írtam, nem fogok pesti előadásokat kivinni, menjenek be Pestre, de azóta felülbíráltam az álláspontomat, hiszem magam is hálás vagyok, ha nem kell bemennem a városba.”
Pócza Zoltán arról beszélt, hogy lehet valaki neves művész, de ha nem csapatjátékos, akkor inkább lemondanak róla. A tizenkétezres kisvárosban mindenki ismer mindenkit, a művészeket is épp olyan közvetlenséggel fogadják, és büszkék arra, hogy náluk vásárol húst, fagylaltot, és ez a figyelem a művészeket is motiválja.
Benkő Nóra kérdésre válaszolva elmondta: még keresik a Kristály névre keresztelt új, margitszigeti játszóhelyük legmegfelelőbb hasznosítását, szerveztek már oda kiállítást, láttak ott vendégül színházi előadásokat is. A Városmajor átépítéséről szóló tervekre reagálva úgy fogalmazott: az önkormányzat és a főváros dolga, hogy döntsön a fejlesztési tervekről, amíg köztük sincs egyezség, igazgatóként ezzel nincs dolga.
forrás: https://kultura.hu