A karnevál mindenkié

Négyszázkilencven esztendőt ugrottunk vissza az időben Györei Zsolt és Schlachtovszky Csaba Vízkereszti Gritti, avagy a bőrre menő játék című vígjátékával, vagy, mint ahogy az előadást meghirdették, a mókázó farsangi, „atrocitással”. Játékot láthattunk a játékban, mely során egy vidám kis „színtársulat” gúnyos előadást tervez, amelyben kifigurázza Magyarország kormányzóját. A készülő mű, ahogyan a szerzőjének motivációja is, átalakul lassacskán, más értelmet nyer. Kikerekedik egy kormányzó ellenes előadás. A szenzációs maskarába öltözött „színtársulat” már az első percben meghozta az étvágyat: „Túrós rétes, mákos rétes” – szólt a felvezető ének. A vígalomba ágyazott fergeteges-forgatagos cselekmény akár a jelenben is játszódhatna, de nem! Már az első percben azt érezhettük, hogy de jó volna együtt énekelni a torony udvarra bevonuló „cincogi bandával”. A poénokra éhes közönség nem maradt kielégítetlen, érezhettük, hogy a karnevál mindenkié, s remélhettük, hogy a színes forgatagban a szerelem sem csak amolyan „hettyenpitty”, hanem olyan, amely akár „diadalra is vergődhet”. A nagyszerű kecskerímekkel tarkított előadásbéli előadás kudarcba fulladt, nem úgy a valóságban. A toronyudvart bejátszotta a társulat. A Kőszegi Várszínház megrendelésére a Bartók Kamaraszínház közreműködésével létrejött előadás nagyszerű színészi játékkal ajándékozta meg a közönséget. Ősbemutatót láthattunk Vízkeleti Zsolt, Jágercsik Csaba, Ágoston Péter, Göttinger Pál, Bede-Fazekas Szabolcs, Alberti Zsófia és Fekete Linda alakításával. A rendkívüli jelmezek Cselényi Nórát dicsérik, a játéktérbe komponált díszlet Kovács-Yvett Alida munkája. A dramaturg Karácsony Ágnes, a rendező Őze Áron volt. Előadás után azzal keltünk fel a székekről, hogy valóban: „Karneválkor – ilyen szereposztással – minden lehet.” 

TáF.