Kávészünet Kálid Artúr színművésszel

Négy éve segíti színre vinni a nyarat 

Kálid Artúr színházi szerepeinek száma a százhoz közelít. Jellegzetes orgánuma révén jól ismert szinkronszínész. Mintegy tíz filmben szerepelt, legismertebb TV filmje az Angyalbőrben, aztán a Barátok közt, majd a Pasik, a Tanár, a Tűzvonalban. Szinpadra lépett a Vígszínházban, a Pesti Színházban, a Bárka Színházban, a Kovátsműhelyben, a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a Tháliaban, a Karinthy Színházban, Miskolcon a kamaraszínházban. Az idén a Kőszegi Várszínházban negyedszerre segíti színre vinni a nyarat. Első alkalommal a Hajmeresztő, majd az Öreghíd alatt darabokban játszott, önálló esten lépett a színpadra a Szénakutyák című darabban. Az idei várszínházi bemut ató: a Shakespeare Szentivánéji álom, amelyben Vinkli, illetve Tündér szerepet kapta meg. Kálid Artúr ’színészi’ pályafutása 1988-ban kezdődött a „Ki mit tud?”-on, versmondásaiért jutalmazták. 1989-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdte meg a tanulmányait, ott ismerte meg feleségét, Murányi Tündét. Együtt játszották el a Trisztán és Izolda címszerepeit. Fellépett még Az ember tragédiájában is Ádám szerepében, a Padlásban mint révész, a S. Ö. R.-ben (Shakespeare Összes Rövidítve), a Rocky Horror Show-ban. 1993-ban végzett a Főiskolán. 1991-től a Vígszínház tagja, 1997- től szabadúszó színész. 1996-ban Souvenir-díjat kapott. Főképp színházban játszik, gyakran szinkronizál. A házaspár kisebbik gyermeke a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanul építészetet. Féléves Erasmus ösztöndíjat kapott Barcelonába, ahol egy építész irodában dolgozott. A két évvel idősebb testvére a Kaposvári Egyetemen készül a színészi pályára. 

– Állami gondozásban nőttem fel és már 9-10 éves koromban foglalkoztam versmondással. Fölfedezték, hogy eléggé pontosan értelmezek egy verset és úgy is mondom el, egyszerűen közlöm a mondanivalót. Ezt korán meglátta az irodalomtanárom. Ő javasolta, hogy versmondással kellene foglalkoznom, mert van hozzá tehetségem. Amikor a gimnáziumba kerültem, már színész szerettem volna lenni. Középiskolában két színjátszókörben is benne voltam, minden versmondó versenyen elindultam. 

– Negyedszer vagyok Kőszegen. Talán három éve éppen Bozsokra, a Határmenti Vígadóba tartottunk, amikor Göttinger Pali az Öreghíd alatt rendezője, írója megemlítette, hogy volna egy jó ötlete számomra. Pócza Zoliék kérték, hogy Weöres Sándor apropóján jó lenne egy monodráma és Gelencsér Ildivel ragaszkodnak ahhoz, hogy én adjam elő. Megírta a Szénakutyák darabot, megtisztelőnek, nagy bizalomnak éreztem. Lehet, ilyenkor arra is gondolnak, kinek van húzó neve, bár én ezt magamról nem feltételezem. Ez csak az egyik szempont. Akit felkérnek az ő „kis birodalmukba” fontos, hogy egyfelől jól lehessen vele kommunikálni, szerethető ember legyen, másfelől nem elhanyagolható, hogy legyen képessége, netán tehetsége. Ezt megfejelendő, ha egy monodrámára kérnek fel. 

– Amikor a pályára kerültem, láttam, hogy ez egy társasjáték, de készülnek önálló estek is. Magamban azzal viccelődtem, majd ha öreg leszek és menni sem tudok, majd én is összeállítok ilyen önálló estet. Karinthy a kedvencem, de még nem éreztem idejét az önálló estnek. Még nem vagyok olyan öreg, másrészt ez nagyon veszélyes műfaj. És akkor 52 évesen jön egy ilyen lehetőség, hát nem ugrottam el előle. Weöresnek sok művét olvastam. Azt tudtam, hogy közkincs. Iszonyú nehéz volt megtanulni, kibeszélni, fogyaszthatóvá tenni, közel vinni a közönséghez. Van benne líra, dráma, humor, szép halála van ennek a képzeletbeli macskának, játszhatóvá vált, örömmel bíbelődtünk vele. A Szentivánéji álom után július 19-én újra eljátszhatom. Nagyon várom, a Festetics Palota udvarán lesz a kamaraelőadás. 

– A Szentiávánéji álomnak különleges világa van azzal, hogy Shakespeare megteremtette ezt a tündérvilágot. El kell fogadnunk, hogy ennek van egy mesei, transzcendens lényege. Ha van az embernek Isten-hite, ha hisz valami felsőbb erőben, akkor onnantól nem nehéz elrugaszkodni, és azt mondani: egy darabban miért ne működhetne ez. Tulajdonképpen a szereplői is valami istenféleségek, hiszen a szervező elvet képviselik, ott uralkodnak az erdő és a város népe fölött. 

– A történet Athénben játszódik, ahol van egy uralkodó. Elindul két szerelmes párnak a civódása, az egyiknek az apja nem akarja, hogy egybekeljenek. Ezért elhatározzák, hogy megszöknek. Ez a valós világ. Közben megismerkedünk a tündérléttel. Ott is van egy uralkodó pár, Oberon és Titánia, akiknek vannak alattvalóik, a híres szereplő a Pukk, aki egy mindentudó, mindenhez értő kis manó, kis kobold, attól függően hol, hogyan értelmezik. Oberon és Titánia közöttis van konfliktus, de nekik közben uralkodniuk is kell, de azt látják, hogy a szerelmespárok körül nincs minden rendben és Oberon megbízza szolgáját, Pukkot, hogy hozza rendbe a dolgot. Egy varázsitallal a megfelelő párokat hozza össze. A probléma az, hogy apró félreértés történik, rossz helyre csöppenti az elixírt és innentől kezdve beindul egy vígjátéki, másfelől egy nagyon mély drámai vonulat. Hiszen egyszercsak, akik szerelmesek voltak, azok elkezdik utálni egymást, aki reménytelenül volt szerelmes, abba mindenki szerelmes lesz hirtelen. Fölfordul minden. Azért is jó cím az álom, mert abban gyakorlatilag minden megtörténhet. Meg is történik. Van még egy harmadik vonal, ez a mesteremberek vonala, amelynek én most éppen tagja vagyok. Ők az ügyeskedők, a mai korban is megtaláljuk ezeket a típusokat. Ügyeskedők, akik valamilyen módon jó pontot szeretnének szerezni a hercegnél és egy meglepetés színjátékkal készülnek a herceg esküvőjére. Ebből is mindenféle bonyodalmak származnak, de végül minden jóra fordul, mindenki boldog. Szerepem szerint mesterember vagyok, a Vinkli, a másik szerepem pedig tündér. A két figura valahogy rímel egymásra. A rendező az előadást a mai korba helyezte. Így a mesteremberek inkább építési vállalkozók, pályázatokra készülnek, ebből próbálnak életben maradni. 

– A színházban el vagyok kényeztetve, a másik a szinkron, amiben nagyon sokat dolgozhattam. Szoktam viccelődni is ezzel. Előfordult, hogy a boltban kértem valamit és valaki odafordult, ne haragudjon, maga nem szinkronszínész? Valahogy úgy válaszoltam, hát igen színész vagyok, aki szinkronizál is. 

Kiss János

forrás: https://koszeg.hu/