15. alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan Fesztivált augusztus 2. és 6. között. Az egyik főszervezővel, Bérczes Lászlóval beszélgettünk arról, hogy milyen út vezet a fővárosi elefántcsonttoronyból a vidéki pajtákig, és felül lehet-e emelkedni a folyamatos acsarkodáson.
Az Ördögkatlan Fesztivált nem véletlenül nevezik összművészetinek – a számos baranyai helyszínen (Nagyharsány, Beremend, Villánykövesd, Vylyan, Mokos) programokat kínáló fesztivál nem egy műfajt szolgál ki, hogyan is tehetné, amikor az alternatív rockzenétől a komolyzenéig sok minden jelen van itt. „Van, akinek esze ágában sem volt, hogy valamin részt vegyen, majd rájön, hogy annál nincs is jobb a világon” – mondja Bérczes László, aki szerint a fesztivál különlegessége, hogy „amit Pesten az elit valamilyen elefántcsonttoronyban meghallgat és megnéz, azt mi levisszük pajtába, istállóba, vidéki falvakba – az elit művészetekről és művészekről pedig kiderül, hogy valójában hétköznapi, bárkit megszólítani képes alkotások és egyszerű emberek.”
A főszervezőknek fontos volt, hogy ne csak úgynevezett „készterméket” kínáljanak, amely „egyik helyen körülbelül ugyanolyan, mint a másikon” – ehelyett a katlan olyan egyedülálló programokat kínál, mint például a magyar underground kulcsfiguráját, Baksa-Soós Jánost megidéző emlékkoncert – ami aztán határozottan sehonnan sem letölthető. És ilyen egyszeri esemény lesz a Magyar Nemzeti Múzeum Szoborparkban látható esténkénti sziklavetítése, a Fortepan hozott fotóiból születő, alkalmi kiállítás, vagy Dinyés Dániel, Futó Balázs és Dargay Marcell Jób könyve című ősbemutatója.
A Bérczes László által rendezett tavaly szeptemberi Törőcsik Mari emlékestet a Nemzeti Színházban (a korábbi cikkünket itt olvashatja róla) sajnálatos módon a televízió nem rögzítette, de egy kétkamerás, amatőr felvételből összevágtak egy filmváltozatot, amelyet augusztus 6-án az Ördögkatlanon megtekinthetnek a nézők. „Ez egy olyan esemény volt, amely magát az Ördögkatlant is kifejezi. Olyan alkotók, kivételes művészek léptek színpadra, akik az elmúlt idők viharaiban már köszönőviszonyban sincsenek – egy színpadon állt például Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila. Ez természetesen Törőcsik Mari mindenen felülemelkedő nagyságának köszönhető, és pontosan a Katlan törekvéseit mutatja fel, ahonnan száműzzük a politikát.”
De valójában elindulhat-e ma párbeszéd különböző világnézetű emberek között? Bérczes László, aki szkeptikusnak vallja ugyan magát, és elsőre nemmel válaszolna a kérdésre, végül mégis azt mondja, hogy lehetséges: „Vállalt naivitással azt mondjuk, hogy elindulhat, pontosan ez az öt nap a bizonyíték.” Bérczes szerint „az emberek többségében, még ha nem is mondják, ez a vágy ott van. Mindannyian szeretetben szeretnének létezni, nem folyamatos acsarkodásban és konfliktusban. Nincsenek illúzióim, az Ördögkatlan öt napja a nagyvilág öt napjához képest egy porszem, de vállalt naivitással azt mondjuk, hogy lehetséges a párbeszéd.”
Az idei Ördögkatlan azért is különleges, mert itt lép fel utoljára a 12 év után leköszönő k2 Színház – a kaposvári társulatot már akkor is elhívták a fesztiválra, amikor még az egyetemet sem végezték el. „A társulat speciális előadásokat készített a Katlanra, ilyenkor pedig jóval hamarabb leköltöztek egy-egy faluba, ahol emberekkel beszélgetve, ismerkedve gyűjtöttek anyagot egy-egy előadáshoz – így készült például A nagyharsányi mennyasszony, vagy A kisharsányi vőlegény.” Bérczes a társulat felbomlásához azt is hozzátette, hogy „független társulatként csoda, hogy 12 évig túléltek, és logikus, hogy jelképes otthonukban köszönnek el egymástól és a nézőktől is.”
Ami az orosz–ukrán háborút illeti, Bérczes elmondta, tárt karokkal várják a menekülteket, még ha ők érthető módon óvatosak is. Az Ördögkatlanon már nem először lesz látogatható Both Miklós Ukrán Udvara, ahol otthonosan érezhetik magukat – itt lesz ukrán népzene, kézművesség és tánctanítás is. „Az utolsó napon lesz egy nagy mulatság, egy jelképes ukrán–magyar esküvő, ahol együtt lesznek ukrán és magyar táncosok, énekesek és zenészek, és a közös lagzin mulathat, aki a katlan látogatója, függetlenül attól, hogy menekült vagy nem. Érdekes véletlen, de augusztus 2-án a beregszásziak nagyszerű Tóték-előadásával indul a 15. Ördögkatlan, majd 6-án este a közös, ukrán–magyar lakodalommal zárul.”
forrás: https://hvg.hu
