VÍZKERESZTI GRITTI, AVAGY A BŐRRE MENŐ JÁTÉK – ŐSBEMUTATÓT TARTOTTAK ŐZE ÁRON RENDEZÉSÉBEN KŐSZEGEN

Július 1-jén tartotta újabb ősbemutatóját a Kőszegi Várszínház. Őze Áron rendezésében mutatták be – a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal együttműködésben – a Vízkereszti Gritti, avagy a bőrre menő játék című darabot. A „víg farsangi atrocitást” Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba írta, Őze Áron rendezte.

A Kőszegi Várszínház negyven évvel ezelőtt, 1982 nyarán nyílt meg. Az idei, jubileumi szezon programjában több ősbemutatót is tartanak, de olyan fellépők is szerepelnek, akik az elmúlt négy évtized alatt még nem jártak a határ menti kisvárosban.

A Pócza Zoltán igazgató által vezetett intézmény azzal, hogy ismét darabokat íratott a jubileumi szezonra, gyakorlatilag a kezdetekhez nyúlt vissza, hisz 1982 nyarán, az 1532-es ostrom 450. évfordulóján Páskándi Géza „Az ígéret ostroma, avagy félhold és telihold“ című darabjával nyílt meg a Kőszegi Várszínház, amely darabbal emléket állítottak Jurisics Miklós kőszegi várkapitánynak, aki sikeresen verte vissza egykor a török haderőt.

Őze Áron először rendezett Kőszegen. Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba Vízkereszti Gritti, avagy a bőrre menő játék című darabja szintén az 1530-as évekbe repíti vissza a nőzőket – épp úgy, ahogy a kezdetek kezdetén a legelső kőszegi bemutató. A két író a Kőszegi Várszínház felkérésére írta a darabot, és a dunaújvárosi Bartók Színházzal koprodukcióban hozták létre – számolt be a volksgruppen.orf.at.

Ajánló az előadás elé:

Budán járunk, 1532 farsangján, öt és fél évvel a mohácsi vész után. A szultán támogatásával Alois Gritti, velencei származású kereskedő-kalandor lett Szapolyai János király oldalán Magyarország kormányzója. Néhány esztendős budai tartózkodása alatt nemcsak a város polgárai körében veszítette el népszerűségét, de helyettese, Nádasdy Tamás is ellene fordult. Amikor Grittit végre Konstantinápolyba rendelik, Nádasdy elérkezettnek látja az időt arra, hogy egy farsangi játék (ludus magnus) bemutatásával végképp felszítsa a kormányzó elleni indulatokat.

A mi játékunk az ő játéka létrehozásának és bemutatásának kalandos históriáját meséli el, a merész terv megszületésétől az egyetlen előadás megjósolhatatlan szenzációjáig.

Egy költői lelkületű adószedő, egy szende cemende, egy szakácsnőnek öltözött szultán, aki mindemellett írnok és segédszínész, és a többi, vérbő figura csetlés-botlásában voltaképpen a magát festő színház parádézik nagy kedvvel és leleménnyel a kőszegi vár színpadán.

A karneváli játék műfajához illően harsány karakterek, rohanó események, látványos fordulatok és a keserédes komikum egyszerre sodorják magukkal és szögezik székéhez a nézőt.

SZEREPLŐK:

Szapolyai János – Vízkeleti Zsolt (idősebb úr, leereszkedően nyájas, a végén deus ex machinaként bukkan fel)

Gritti Alajos – Jegercsik Csaba (negyvenes, minden hájjal megkent, gátlástalan szerencselovag)

Nádasdy Tamás – Ágoston Péter (cinikus főnemes, túl a harmincon, törtető és ügyeskedő, hajlamos a köpönyegforgatásra)

Pozaka Pál – Göttinger Pál (fiatal, művészként álmodozó, fennkölt és naiv lélek, adóbehajtóként szőrszálhasogatón szabálykövető)

Kardos László – Bede-Fazekas Szabolcs (deák, játszó – negyvenes, örök vesztes és komikus mellékszereplő, folyton a háttérbe szorul, mindenki kihasználja, ő meg siránkozik)

Bogádi János – Vízkeleti Zsolt (deák, Gritti embere – középkorú, száraz bürokrata, fösvény harmincados (vámtisztviselő), mindenben a problémát látja; a nők bálványának hiszi magát)

Ibolyka – Alberti Zsófia (húsz körüli, könnyű erkölcsű, gyakorlatias és rámenős, ambiciózus szinte-szűz leány)

Befana Balázsné – Fekete Linda (élvhajhász vénasszony, amúgy varrónő)

Jelmeztervező Cselényi Nóra

Díszlettervező Kovács-Yvett Alida

Dramaturg Karácsony Ágnes

Rendező Őze Áron

Fotók: Ónodi Zoltán

forrás: https://szinhaz.online/