Járvány, háború, választás – az újságíróknak sem volt könnyű az elmúlt egy év, pont ezért döntöttünk úgy, hogy lejövünk cégestül Beremendre, az Ördögkatlan fesztiválra beszélgetni az olvasókkal, kollégákkal, és kifújni kicsit a levegőt. Napközben jobbnál jobb programokkal szórakoztattuk az érdeklődőket, (és egymást), este pedig végre megbeszélhettük egy fröccs mellett, ki hol volt, vagy hova megy nyaralni idén, majd kibuliztuk magunkból az elmúlt néhány nehéz hetet.
Reggel hétkor a céges buszba szállva senkinek az arcán nem a kipihentség tükröződött. Június óta várjuk végre az uborkaszezont, miközben a kormányzat hetente dob ki újabb és újabb megszorításokat, és az egyik legforróbb nyári héten szavaztak az alkotmány módosításáról. De ahogy a busz Kelenföldről kikanyarodott az M6-osra, és mindenki elhitte végül, hogy ma nem minden a munkáról fog szólni és, hogy délután ötre nem kell leadni a cikket, úgy oldódott fel a hangulat is, és kezdtünk el olyan kollégákkal is apróságokon nevetni, akikkel még soha nem dolgoztunk együtt.
A telexesek többsége nem volt még Beremenden, és a buszon pedig még a tapasztalt fesztiválozók is csak találgatták, hogy az átlagos falunak tűnő helyen, ahol a térkép szerint erdőnek nyoma sincs, hogy lehet berendezni egy egész fesztivált. Amikor a helyszínen megállt a busz, az egyik újságíró meg is jegyezte, hogy azt hitte, fesztiválra jövünk, „de ez itt egy falu”.
Az Ördögkatlanról szóló videónk itt tekinthető meg:
Aztán a két összenyitott telken lévő helyszínt bejárva rájöttünk: az Ördögkatlannak pont ez adja a báját, hogy nincs tömeg, nincsenek kötözködő biztonsági őrök, nincsenek kéretlen ismerkedők. A családias hangulatban pedig néhány perc után elvegyültek az érdeklődők a telexesekkel, és szinte nem volt olyan szervezett program, amely ne telt volna meg már a kezdéskor résztvevőkkel és sörözve ücsörgő bámészkodókkal.
A 30Y-tól Juncker Orbánnak lekevert pofonjáig
Az Ördögkatlan Fesztivált Dél-Baranya több, egymás mellett lévő településén párhuzamosan tartják, mi a határmenti, kétezer fős Beremend Kovácsműhely nevű helyét kaptuk meg egy napra. Innen is nagy köszönet érte.
A helyszínen kenyérlángosból és chilisbabból ebédelhettünk be, és (szigorúan délutántól) fröccsözve dumáltunk a jobbnál jobb cikkötleteinkről egymás gyerekeivel játszva. Délelőtt tizenegytől éjjel egyig pedig a legkülönbözőbb programokkal vártuk a vendégeket, így volt: Erdély-kvíz nem csak a Transtelex-olvasóknak, kocsmakvíz az Észkombájn-cikkek alapján, a Napirajz rajongóinak pedig közönségtalálkozó Grafitemberrel, akiről kiderült, hogy hús-vér ember, nem egy rajzokat gyártó, elefántcsonttoronyban élő mágikus lény.
Azoknak, akiket az újságírás egy-egy szakterülete érdekel, szerveztünk tematikus beszélgetéseket, bemutatókat:Hanula Zsolt, a Lájkbajnokság feltalálója néhány napja a szerkesztőségben még lemondóan nyugtatta magát, hogy negyven fokban senkit nem fog érdekelni a fake newsról szóló előadása. Ehhez képest a pajtában a negyvenöt fokban annyian hallgatták, ahogy az álhírek természetéről és a kiszúrásuk módszereiről beszélt, hogy az orrunkat is alig tudtuk bedugni az érdeklődők közé.
Tóth „Terror” Gergely megvert egy gyakornokot a magyar politikai élet híres verekedéseit mutatta be küzdősportos szemmel, Márki-Zay Péter és a kisnyugdíjas küzdelmétől Juncker Orbánnak lekevert pofonjáig.
Sajó Dávid az After Sajóval podcastsorozat kihelyezett részeként beszélgetett Beck Zolival és Beck Zazával a 30Y-ból, valamint Andl-Beck Borókával, aki Boebeck néven zenél. Bár a mondás az egy csárdában két dudásról szól, itt ennél is keményebb helyzettel találkozhattunk az egy családban három zenésszel. A beszélgetésből (amely néhány nap múlva kerül ki az After Sajó Dáviddal YouTube-csatornájára) kiderült, hogy Beck Zoli még ma is szorong koncert közben, lánya, Andl-Beck Boróka pedig sokkal jobban izgult a középiskolában zenélve, mint amikor az apja előtt kell előadnia.
Az igazi ínyencek, és a Telexen megjelenő receptek rajongói megkóstolhatták Ács Bori legfinomabb süteményeit.
Haász János pedig Harag Anitával és Háy Jánossal beszélgetett irodalomról, életről, és olyan dolgokról, amelyekről gazdasági újságszerkesztőként csak gondolkodni szokott, amikor a stagflációs válságról szóló cikkeket szerkeszti borús hétfő délelőttökön.
Dj Pándi a legjobb számaival
A perzselő baranyai nap már lefelé ment, amikor a sportfröccsöket felváltották a viceházmesterek és a házmesterek, és ezzel együtt kezdtünk el idővel újságírás helyett inkább arról beszélni, hogy kinek milyen lesz a nyár hátralévő része, és kinek milyen hülyeségeket csináltak a gyerekei az elmúlt hetekben. És bár ekkor a hőség miatt egy pillanatra úgy tűnt, mindenki olyan fáradt, hogy mindjárt lefekszik aludni, ahogy a nap lement és a lámpák kigyulladtak, elkezdődött a buli is, és felpörgött a több mint ötven résztvevő telexes és transtelexes.
Éjfélre pedig feljutott a csúcsra a buli. DJ Pándi a legjobb számait rakta be egymás után (volt Britney Spears is), a színpad sárga fényben úszott, előtte pedig több tucat telexes és sok-sok fesztiválozó táncolt, miközben a fák sötétje mögül a többiekből csak az égő cigaretták parazsa és a szemüvegekről visszacsillanó fények látszottak. És ekkor már bárhová ment az ember az udvarban, minden társaságból hangos nevetések hallatszottak, a hétköznapokban vasszigorú szerkesztők leghülyébb cikkötleteikkel cukkolták a gyakornokokat, közben pedig már azt beszéltük meg, hogy a jövő heti Sziget fesztiválon ki mikor kivel és hogyan fog bulizni.
Éjjel egykor a falusiak nyugalma miatt véget ért a zene, a telexesek szépen-lassan buszba szálltak, és visszamentek a szállásra, ahol néhányan még az erkélyre kiülve, híg fröccsel és búcsúcigivel zárták le az estét. Reggel, a buszba szállva pedig egyáltalán nem az a hangulat áradt belőlünk, hogy a stresszes hétköznapok felé indulunk vissza, hanem hogy nagyon jót buliztunk, és kicsit megint jobban összeforrott a sok nehézséget megélt közösség.
A Telex a Katlanban tehát nemcsak azért volt különleges program, mert találkozhattunk az olvasókkal és az érdeklődőkkel, de kiváló alkalom volt arra is, hogy telexesek, transtelexesek és a cég legkülönbözőbb részein dolgozók beszélgethessenek egymással, játszanak egymás gyerekeivel és megismerhessék egymás emberi arcát. Hétfőn pedig úgy fogunk visszamenni dolgozni, hogy tudjuk: ezekkel az emberekkel jó együtt dolgozni, ezzel a csapattal pedig megéri csinálni Magyarország egyik legnagyobb független újságját.
forrás: https://telex.hu
