Álló vastapssal ért véget az idei Ördögkatlan fesztiválon a Züfec című előadás. Ez volt a magyar alternatív színházi közeg egyik legfontosabb társulata, a k2 Színház legutolsó előadása. Közel tízéves működés után úgy döntöttek, a jelenlegi formában nem folytatják tovább.
„Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált” – írta a társulatról Csáki Judit a Revizorban.
A k2 2010 nyarán alakult, a Kaposvári Egyetem színművész szakának hallgatói hozták létre, két akkor másodéves egyetemista, Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével. 2014-ben végeztek az egyetemen, azóta működtek társulatként. Benkó és Fábián irányították a csapatot, az előadások nagy részét együtt írták és rendezték.
Az egyetem után megpróbáltak repertoárt építeni különböző budapesti színházakban, leginkább a Szkénében, a Stúdió K-ban és a Trafóban. „Mellénk álltak többen, többek között a Szkéné, aztán az Ördögkatlan, és Orlai Tibor is, aki évekig fizette egy-egy bemutatónkat, először a Platonovot. A Bakfitty a Stúdió K-val koprodukció volt” – mondta Benkó a Revizornak még januárban.
Később a Fábián–Benkó páros kőszínházban is rendezett, Miskolcon 2017 és 2019 között egy trilógiát (Elza, vagy a világ vége, Emberek alkonya, Eklektikon 2048), de Pécsen, Kecskeméten, Szegeden és Celldömölkön is volt előadásuk. Ezekben az előadásokban a helyi színészek mellett a k2 társulatának tagjai is szerepeltek. Az elmúlt években a MU Színházban volt viszonylag állandó játszóhelyük, de a Katona József Színházzal is volt együttműködésük.
Pályáztak két színház vezetésére is. Két éve a Pécsi Nemzeti Színházéra, tavaly a Pinceszínházéra. Egyiket sem kapták meg, a társulat sosem juthatott saját játszó- és próbahelyhez.
„Az, hogy elkezdtünk pályázgatni, fontos része a történetnek. Menekülő utat láttunk abban, hogy valahogy betagozódni egy kőszínházba, vagy egy befogadó helyet elfoglalni. Ez volt a Pécsi Nemzeti Színház, aztán később a Pinceszínház; nyilván mindkettő elég nagy ütés volt a jövőbeli terveinkre nézvést. Akkor kimondtam, hogy ha nem lesz hely januárig, akkor én bedobom a törölközőt” – mondta Fábián szintén januárban.
A tantermi előadásokkal nyertek ugyan pályázati pénzeket – a járvány alatt is tudtak játszani iskolákban –, de ez elenyészőnek számított. Míg egyes színházak százmilliókat kaptak a taopótló keretből, a k2 maximum ötmillió forintos működési támogatásból gazdálkodott. A pénz hiánya és a hektikus támogatási módok tervezhetetlenné tették a jövőt.
„Még Vidnyánszky Attilát is fölhívtam, hogy Attila, kérlek, segíts nekem ebben, mindjárt megszűnik a társulat, mert már több mint négy hónapja nem kaptunk pénzt” – mondta Fábián.Fábián végül novemberben jelentette be, hogy a következő évadtól befejezi a közös munkát a társulattal. Benkó Bence azonban továbbra is a társulattal marad, a tervek szerint új néven folytatják. A megszűnés okairól a társulat két vezetője azt mondta, leginkább belső feszültségek miatt döntöttek így, de ehhez hozzájárultak a független színházak számára szinte lehetetlen működési feltételek is.
„A dolgok elkenése lenne azt mondani, hogy kettőnkkel minden rendben volt, de a gonosz kormány nem adott pénzt a társulatunknak. Nekem a Bencével való együttműködésben a legnagyobb nehézséget a munkamegosztás aránytalansága okozta, és ezt nem sikerült időben kommunikálnom" – nyilatkozta Fábián a Színház folyóiratnak.
Fiatalos, frappáns, fasza
A társulat tagjai egytől egyig kiváló színészek: Piti Emőke és Borsányi Dániel a kezdetek óta a csapat tagja, Gyöngy Zsuzsa és Király Dániel 2019-ben, Bán Bálint és Formán Bálint 2020-ban szerződött a k2-höz. Korábban játszottak vagy játszanak még egy-egy darabban: Boros Anna, Viktor Balázs, Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián, Domokos Zsolt és Urbán Richárd.
A k2 munkamódszere főleg az improvizációra alapult, a színészek valamilyen irodalmi mű vagy téma alapján rögtönöztek a rendezők vezetésével. A már említett Züfec alapja Bulgakov Színházi regénye volt, de foglalkoztak például az Anyeginnel, Hamvas Béla Karneváljával, és „felháborítóan megbolygatták" Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényét. Az előadás mindig csapatmunka eredménye volt, a rögtönzött jelenetekből kiindulva a rendezők a próbafolyamat végére összeállították az előadás alapjául szolgáló szövegkönyvet.
„Az Anyegin.hu-t úgy próbáltuk másfél hónapig, hogy Petya (Fábián Péter) nem árulta el, hogy mi az a darab, amivel foglalkozni fogunk. Nem tudtuk, hogy milyen irodalmi mű mentén improvizálunk. Heti három alkalommal napi két órát chateltünk egy olyan megadott szerep alapján, aminek nem tudtuk a nevét, csak azt, hogy milyen” – mondta Bán Bálint.
Műfajilag is igen változatos előadásokat készítettek. Volt operett (Röpülj, lelkem!), sci-fi (Kozmikus magány), sok tantermi előadás (Anyegin.hu, Az apostol, Hamlet), romantikus rémdráma (A Cenci-ház), kabaré (Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban), a pályakezdőkről szóló „színház a színházban” előadás (Züfec), és voltak népszínművek (ördögkatlanos előadások) is. De volt Londonban díjat nyerő Requiem-adaptáció (Búcsúkoncert) és egy nap alatt az aznapi hírekből íródó hírszínház is (Cucli-sorozat).
A k2 előadásai frissek, izgalmasok, keserű humorban gazdagok és innovatívok voltak. Állandó játékkedv és felszabadultság jellemezte őket, bátran nyúltak közéleti, akár aktuálpolitikai témákhoz is.
„Vagy azon vesztek össze, hogy melyik az érvényesebb színészképzés: a budapesti álkeresztény, konzervatív robotgyár, vagy a kaposvári álkeresztény, konzervatív robotgyár? Vagy azon vesztek össze, hogy nem tudtak megállapodni abban, hogy érdemes-e a jövő színházi embereit arra nevelni, hogy legyenek jobboldaliak. Vagy jobboldaliak. Vagy jobboldaliak”– mondja a Züfec egyik szereplője, utalva az SZFE szétverésére.
Az előadásokat követően hosszan lehetett a tagokkal beszélgetni, időt tölteni. Erre a nyitottságra jó példa, hogy az ördögkatlanos Züfec után közös búcsúzó rituáléra hívták a nézőket. Kézen fogva álltunk egy óriási körben, és háromra, közösen a levegőbe kiáltottuk: Egy fecske nem, de mi van, ha igen. (Ez a mondat szerepel az előadásban, a rituálét minden Züfec-előadás előtt megcsinálták a takarásban.)
Fábián kiválása (és a k2 név elhagyása) után biztosan nem lesz ugyanaz a társulat, de én izgatottan várom az új produkciókat. Aki pedig szeretne nosztalgiázni, vagy esetleg most hallott a k2-ről először, a YouTube-on fent van néhány régebbi előadás felvétele.
forrás: https://444.hu
