Szeptember 16-25. között másodjára rendezik meg hazánk egyetlen online színházi seregszemléjét, az eSzínház Fesztivált. Cikksorozatunkban bemutatkoznak az előadások, amelyeket 9 napon át egyedi jeggyel vagy bérlettel is megnézhetnek az érdeklődők.
Mary és Max – a Bethlen Téri Színház, a Manna és a Tünet Együttes közös előadása az eSzínház Fesztivál keretében.
Mary egy ausztrál kislány, nyolcéves. Csúnyának hiszi magát, a társai csúfolják, az iszákos anyja azzal traktálja, hogy csupán baleset volt az, hogy megszületett. Mary azonban nyitott, figyelmes és nagyon szeretne végre valakit szeretni. A (nem létező) véletlen pedig úgy intézi, hogy éppen Max nevére mutat rá a New York-i telefonkönyvben, és ír neki egy levelet.
Max középkorú, és még Marynél is többet tud a magányról. Pánikrohamokkal és evési kényszerrel éli az életét (majd később Asperger-szindrómával diagnosztizálják). Kényszeresen szed szemetet az utcán, majd dobozolja be a lakásában. Válaszol Mary levelére, és ezzel mindkettejük életében megjelenik a remény, hogy megtalálták egymásban azt a barátot, akire vártak.
Részlet a színlapról:
„Kedves Néző!
Szeretnénk neked elmesélni egy elég szép történetet, ami kábé arról szól, hogy teljesen mindegy, hány évesek vagyunk, milyen rondának vagy szerencsétlennek születtünk, hol élünk és mennyi pénzünk van, de mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megért minket és törődik velünk.
Addig is minden jót:
Grisnik Petra (Mary), Gőz István (Max), Zsigó Anna (dramaturg), Horányi Júlia (jelmez), Rubik Ernő Zoltán (hang), Valcz Gábor (díszlet), Huszár Sylvia (produkciós vezető), Láng Zsuzsa (asszisztens), Valcz Péter (rendező)”
Feljegyzések az egérlyukból – Az Exit Generáció előadása az eSzínház Fesztivál programjában
Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból című kisregényéből készített előadás a sértett lelki világát mutatja be aprólékos módon. Az előadással alkotók az kívánják bemutatni, hogy a sértettség hogy zárja az embert egyre szűkülő körökön keresztül teljes magányba. Hogyan veszíti el a realitással a kapcsolatot és hogyan lesz a sértettség megélésén keresztül önmaga boldogulásának akadálya.
Mindez szürreális abszurd humorba csomagolva jelenik meg a színpadon. Így saját hétköznapi tragédiáinkon, viszonyainkon, társadalmi és személyes kapcsolatainkon, csak nevetni tudunk, amíg bele nem gebedünk. Az előadás készítői abban bíznak, hogy ha ezen folyamatokat kendőzetlenül megmutatják, már közelebb kerülünk ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket, mert ha valaminek kimondjuk a nevét már a hatalma sem akkora felettünk.
Az előadás megálmodói így vallanak: „Az a tapasztalatunk, hogy rengeteg feszültség, félelem, harag, gyűlölet feszíti a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünket, társadalmunkat és a nagyvilágot. Meggyőződésünk, hogy ezen indulatok hátterében, olyan mesterségesen gerjesztett feszültségek állnak, melyek valós traumákra, sérelmekre épülnek. Azt gondoljuk, ma talán minden korábbinál fontosabb átgondolni helyzetünket és legalább kísérletet tenni arra, hogy átlássunk azon sérelmeinken, amelyeket generációról generációra adunk tovább.”
Dosztojevszkij művét Mikó Csaba dolgozta át, az előadást Farkas Ádám rendezte, a színpadon Porogi Ádám, Mikola Gergő, Lábodi Ádám, Dankó István és Nagy Katica látható.
El valahová – A Forte Társulat, a Trafó és az Armel Opera közös produkciója
A darab zenei kiindulópontját Claudio Monteverdi 1638-ban keletkezett scena-ja képezi, amely Tankréd, a kereszteslovag, valamint Klorinda, a pogány lány tragédiába torkolló párbaját követi végig. Az előadás a fizikai színház és a zene eszközeivel tárja fel az általános érvényű történet és a drámai alapszituáció rétegeit.
Az El valahová című előadásban egyaránt fontos a klasszikus hangképzéssel éneklő operaénekesek beszéde, a színészek természetesebb, egyszerűbb éneklésmódja, a prózai megnyilvánulások és a testek kölcsönhatásából kialakuló színpadi helyzetek dinamikája. A drámai hatást a különböző nyelvek keveredése is fokozza. Az előadás nem adaptáció, átirat vagy átdolgozás, hanem teljesen új és szuverén színpadi mű, melynek zeneiségében fontos szerepet játszanak a kortárs zenei nyelv egyes elemei, illetve az irodalmi alapanyagként választott Tasso, illetve Tar Sándor-írások közötti áthallások.
Az előadás Dargay Marcell zeneszerző, illetve Horváth Csaba rendező-koreográfus és az általa vezetett Forte Társulat művészeivel, két operaénekessel, valamint Rozmán Lajos művészeti vezetésével alakult Metrum Ensemble együttműködésében jött létre. Horváth Csaba első operai rendezése éppen a rendszerváltás 30. évfordulóján először Bécsben a MuTh koncert- és színháztermében, majd Budapesten, a Trafó Kortárs Művészetek Házában volt látható.
Torkolat – A Freeszfe Egyesület előadása az eSzínház Fesztiválon
A Torkolat egy helyszínspecifikus előadás, melyben a nézők bejárják a Király Gyógyfürdő tereit, a gyerekvállalástól a saját anyaság, otthonosság megtalálásáig fizikailag is utat tesznek meg. A gyerekvállalás kérdését övező traumatikus élethelyzetek, hétköznapi tragédiák verbalizálása zajlik a séta során, a terhesség és a szülés élményéről visszhangzó kórusok és dokumentarista interjúk érnek össze a bezárt gyógyfürdőben.
A dokumentarista szöveganyag 12 civillel készített mélyinterjúból épül fel, amelyek nyolc történet hálózatában transzgenerációs tapasztalatokat is felvetnek — valamint eltérő válaszlehetőségeket mutatnak a gyerekvállalásra való felkészülés időszakáról. Az anyaság spirituális élménye és az azt övező nyomasztó elvárások egyaránt tematizálódnak.
A Torkolat című előadásban színész, táncos, költő-performer, valamint a Soharóza kórus több tagja vesz részt. A Torkolat így az ének és próza közti váltásokkal, a dokumentarista és a rituális színházi nyelv találkoztatásával, valamint a társadalmi kórus globális szemszögének és a személyes történetek intimitásának ütköztetésével is kísérletezik. Az előadás felvétele egyetlen vágatlan snittben nézői szemszögből követi az előadókat a fürdő tereiben, így a felvétel képes a séta szubjektív élményét, és a terek speciális hangulatait visszaadni.
2022. szeptember 16–25. között másodjára rendezik meg hazánk egyetlen online színházi seregszemléjét, az eSzínház Fesztivált. Cikksorozatunkban bemutatkoznak az előadások, amelyeket 9 napon át egyedi jeggyel vagy bérlettel is megnézhetnek az érdeklődők.
A Kőszegi Várszínház (Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház) a Szénakutyák című előadással nevezett az eSzínház Fesztiválra.
„Úgy tudjuk, hogy a nagy költő macskája rákos lett – a halála után pedig Weöres (aki már korábban is, gyerekkorában is kínlódott az öngyilkosság gondolatával) a villamos elé lépett. Az utókor már tudja, hogy ez a kísérlet sem sikerült – és gazdagabb lett azzal a pár sorral, hogy „Mellesleg, / ha valaki ebnek emel mauzóleumot, / kár nevetni. / Tanulj nevetségig szeretni.” – vall a Szénakutyák író-rendezője Göttinger Pál. Majd úgy folytatja, hogy „mi azonban azt fogjuk most játszani, hogy hunyorogva gyanakodni kezdünk: mindenki tudja, hogy a macskák nem halnak ennyire könnyen. Korábban itt voltak. Utánunk is itt lesznek. Mindent látnak. Mindent hallanak.”
A kortársak visszaemlékezései ezer oldalakra rúgnak, de a csodagyereket felfedező nagy elődök, a tehetségtől letaglózott kortársak és a mindent skatulyázni akaró utókor sem tudta igazán, hogy mihez kezdjen az utolsó olyan magyar költővel, aki kérdés nélkül mindenkié. Akinek bölcselete alázatra inti a legnagyobbakat is – és akinek a verseit először tanulja meg fejből minden magyar gyerek. Akit meg sem karcolt a kor, amelyben élt, pedig végigélte és végigírta a XX. századot. Hogy ez a zseni most akkor veszedelmes-e, ártalmatlan-e, fogalmatlan-e vagy bölcs-e…? Kívül áll, vagy felette áll? Ma sem tudja senki.
A POFON a párkapcsolati erőszak és az erőszakra adható intézményi válaszok témakörét járja körbe. Az előadás sajátos és eredeti nézőpontból; nem az áldozatok, hanem az őket körülvevő környezet, az intézményrendszer felől közelítette meg a problémát. „A magyar nők átlagosan 35 verést szenvednek el, mielőtt segítségért fordulnak. Ekkor 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak.”
Az előadás nem egyedi esetekre hívja fel a figyelmet, hanem az egész gépezet működésére. Az erőszak áldozatai – ha egyáltalán lehetőségük van segítséget kérni – mint egy kafkai labirintusban bolyonganak sokszor egyik intézménytől, segítő hálózattól, jogvédő szervezettől a másikig.
A Pofon című előadás író-dramaturgja Zsigó Anna, míg a szerepekben Domokos Zsolt, Háda Fruzsina, Hajduk Károly, Kárpáti Pál, Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina láthatóak.
Szeptember 16-25. között másodjára rendezik meg hazánk egyetlen online színházi seregszemléjét, az eSzínház Fesztivált. Cikksorozatunkban bemutatkoznak az előadások, amelyeket akár egyedi jeggyel, akár bérlettel nézhetnek meg az érdeklődők.
- hirdetés -Falunap – A Független Színház Magyarország előadása
A Falunap egy képzeletbeli zsákfaluba, Láposra kalauzolja el a nézőket, akik egy hátrányos helyzetű település lakóinak mindennapjaiba kapnak betekintést. Az alkotók az előadásra egyaránt invitálják a társadalmi témák iránt érdeklődőket, a színház szerelmeseit, a séta és a gasztronómia rajongóit, és azokat, akik éppen gyerekükkel szeretnének kulturális élményben részesülni.
„Ha szívesen kimozdulnál a városból vidékre, de erre még sincs lehetőséged, mi helybe hozzuk a magyar falut” – fogalmaznak az előadás készítői.
Hogyan lehet túlélni, mivel segíthetünk egymásnak és társainknak a sokszor kilátástalan gazdasági helyzetben? Hogyan válhat sikeressé egy gyerekét egyedül nevelő asszony ott, ahol nincs munkalehetőség? Mennyiben tehetőek felelőssé az „előkelőségek” ténykedéséért a közemberek? Hasonló kérdésekre kapnak választ a Gellért-hegy buja oldalában sétáló faluturisták, miközben a falu különleges ínyencségeit is megkóstolhatják.
Az előadást Durst Judit évtizedes kutatása inspirálta, amely olyan arcát mutatja meg a magyar vidéknek, és a hátrányos helyzetű közösségeknek, amelyet legtöbben aligha ismerhetünk.
Mennyekbe vágtató prolibusz – a Katona József Színház előadása az eSzínház Fesztiválon
Az előadást Fekete Ernő hét éven át töretlen sikerrel játszotta a Sufniban. A Weöres Sándor versekből összeállított, különleges hangulatú produkciót 2010-ben mutatták be és a 101. előadást követően került le a műsorról. A produkció újragondolására, áthangolására, majd a felvétel rögzítésére 2021 tavaszán, egy nem mindennapi, külső helyszínen került sor, Tarnóczi Jakab és Török Marcell rendezésében.
„Fenn nyilaló robogás. Lenn ellankadnak a léptek.
Ó, mit akartam mondani ezzel? Mit tudom én már!
Ködből kelnek a szók, gyorsabban a gondolatoknál;
mondatok összeszövődnek, a semmit fogva az űrben.”
Weöres Sándor
A már bemutatkozott előadásokat itt és itt tekinthetik meg.
forrás: https://papageno.hu/
