Mindig nagyon várom az őszt, hiába lesznek egyre rövidebbek a nappalok, egyre hidegebbek az éjszakák, számomra valamiért mégis biztonság öleli körbe ezt a néhol esős, néhol szürke évszakot. Kicsit visszazökkenünk a dolgos hétköznapokba, még a munka is jobban esik. Ami pedig egy kulturális blog életében lényeges, a fülledt nyári fesztiválok után nyitnak a színházak, premierekkel vagy már futó sikerdarabokkal. Az idei őszi ajánló kivételes, ugyanis 5 kiváló színművész meséli el, mely produkciók voltak meghatározóak számukra az elmúlt időszakban, vagy melyek azok, amelyeket már nagyon várnak.
Több színdarab is eszembe jutott. Az egyik Dino Benjámin rendezése, a Szélvész után is szép vagy című monodráma. Nem hosszú előadás, ellenben nagyon érdekes, olykor szívszoritó, brilliáns humorral és rendkívüli színészi játékkal. Szántó Balázs bravúrosan jeleníti meg a történetben felbukkanó karaktereket. Az a fajta előadás, amin sírsz és nevetsz is, a főhőssel együtt bejársz minden érzelmi skálát. A történetben egy fiú Japánba utazik, és miközben megismerjük az ottani életét, megtudjuk, hogy miért is utazott ebbe a modern és a hagyományos kultúrát ötvöző országba. Másik kedvencem A cégvezető, amiben az tetszik leginkább, hogy Sághy Tamás megmutatja, egy kiváló monodrámához csak egy jó szöveg és egy rendkívüli színész kell. A tér üres, nincs más, csak a színész és a néző. Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató előadás.
Aki pedig egy kis klasszikusra vágyik, nem szokványos verzióban, a Szentivánéji álom Horváth Csaba rendezésében kiváló választás lehet. Izgalmas tér, nyomasztó és egyben szórakoztató hangulat, frappáns szöveg, remek színészekkel. És tudom, nem kimondottan felnőtt darab, de a Diótörőcskét bátran ajánlom mindenkinek, gyerekeknek, fiataloknak, családoknak egyaránt. Kedves, vicces előadás, fülbemászó dalokkal. Szerintem tökéletes választás azoknak, akik nem feltétlenül elgondolkodtató, komoly hangvételű kikapcsolódásra vágynak.
Két színdarabot ajánlanék a Budaörsi Latinovits Színházban. Az egyiket idén októberben, a másikat pedig jövő februárban mutatjuk be, de már most érdemes feljegyezni a naptárba. Előbbi a Mohácsi-testvérek (Mohácsi János és Mohácsi István) rendezése Csiky Gergely A proletárok című darabjából. Nálunk Az üzlet az üzlet, avagy eladó a menyasszony címen kerül bemutatásra. Ez egy humoros produkció, amiben a szereplőkön keresztül mindenki kicsit magára ismerhet.
A másik darab a Kurázsi mama és gyermekei Zsótér Sándor rendezésében. Ez egy sokat játszott, sokféleképpen feldolgozott mű, de pont ezért izgalmas, mert mindig meg tud újulni. A színházba járó közönségnek pedig talán nem kell mondani, hogy Zsótér rendezéseiben az egyediség, az eredetiség mindig központi elem. Már várom a vele való közös munkát. Számomra mindkét előadás egy-egy új kihívás lesz, és nagyon remélem, hogy minél több nézőhöz eljutnak majd. Nem mellesleg, Mohácsi János és Zsótér Sándor is először rendeznek a Budaörsi Latinovits Színházban, aminek idén már a 10. évadját kezdjük meg.
Huzella Júlia monodrámája a MáSzínház Bakáts téri aprócska termében több szempontból is különleges színházi élmény. Az előadás egyszerre standup, vallomás és párbeszéd. Velünk, akik nézzük. Olyan őszinte, olyan elementáris, olyan játékos, hogy sírva nevetünk, nevetve sírunk. Ahányan vagyunk, annyiféle tapasztalásunk van a témában, és így egyszerre merülünk el saját magunkban, a kendőzetlenül elénk tárt témában, és kapcsolódunk egymáshoz is. Előadás közben vettem észre, hogy nem csak előre fókuszál a figyelmem, hanem a körülöttem kuncogásból, szipogásból, egymásba fonódó kezekből, felszakadó sóhajokból összeálló szimfóniát is érzékelem. A része vagyok. És a végére közösséggé kovácsolódunk, pedig mindnyájan mást viszünk haza. Ebben verhetetlen a MáSzínház, ezt az élményt csak ők tudják létrehozni kis hazánkban, ezt bátran ki merem jelenteni. Hidegzuhany és meleg ölelés, ilyen ez az előadás - azt hiszem, ilyennek képzelem az anyaságot.
Grecsó Krisztián: Vera
Tudom, nem illik olyat mondani, hogy "a kedvenc gyerekem"... De mit csináljak, ha ennyire ízig-vérig még semmit nem éreztem a sajátomnak? Vera nem én vagyok, de Vera az az ember, akivel mindig ugyanolyan múlhatatlan szeretettel és izgalommal várom és vágyom a találkozást. Semmi mást nem kértem soha a színháztól, csak azt, hogy kapcsolódhassak másokkal, és ez az előadás olyan burokban született, olyan fantasztikus találkozásokat teremtett, annyi erőt adó párbeszédet indukált, olyan sok mosolyt és könnyet segített megosztani, hogy egész életemben hálás leszek érte. És soha nem gondoltam volna, hogy ennyi ismeretlen embertől fogok ilyen sok szeretetteli ölelést kapni, mint ahányat az elmúlt két év előadásai után. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a regényt, aki szeret elmesélni és meghallgatni egy történetet, aki emlékszik rá, milyen volt 11 évesnek lenni, vagy valaha is eszébe jutott már, vajon mikor lehetett az a pillanat, amikor felnőtté vált.
Ősztől újra Budapesten, a Pinceszínházban!
Egy meglévő előadást ajánlanék első körben. Az Egy őrült naplója című monodrámát évek óta játsszák Keresztes Tamás szereplésével, töretlen sikerrel, nem véletlenül. Bodó Viktor rendezését eddig háromszor volt szerencsém megnézni. Nem akarom leírni, hogy aki még nem látta, miért ne hagyja ki. Szerintem egyszer mindenképp látni kell, rengeteget ad, óriási színházi élmény, ami nagyon ritka. Még azoknak is, akik nem feltétlenül rajonganak Gogol novellájáért, számukra is érdekes és felemelő színházi tapasztalat lehet. Tényleg jó szívvel ajánlom, és remélem, még sokáig látható lesz és minél több emberhez eljut.
A következő évadból elég sok bemutatót várok, de talán, amit a legjobban ki tudok emelni az nem is egy bemutató, hanem a K2, illetve a megszűnt K2 társulat tagjainak az utóélete. Eddig sok izgalmas dolgot olvastam a folytatásról. Mivel egy meghatározó színházi társulatról van szó, aminek a megszűnése sok embert felkavart, már nagyon várom, milyen formában kel újra életre a kreativitásuk. Szerintem rengeteg szakmabelinek és színházrajongónak jelentettek inspirációt az alkotásaik, biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben sem lesz másképp.
Az előző évadban több remek előadást is volt szerencsém elcsípni, ezek közül néhányat bizalommal ajánlok a nézők figyelmébe. Olyan darabokat írok, amelyek jó eséllyel ebben az évadban is repertoáron maradnak, és amik után úgy jöttem ki a színházból, hogy „na, ezért érdemes ezt csinálni”.
Ez egy régebbi bemutatója a társulatnak, Kárpáti Péter rendezésében, egészen egyedülálló színházi előadás, megható és igazán elgondolkodtató. Olyan színházinevelési előadás, ahol a nézőknek valódi hatása van a cselekményre, már pusztán a viselkedésük is aktívan formálja az előadást. Pofátlanul egyszerűen és nagyvonalúan vonódnak be a nézők a történetbe, remek nyitással lep meg az előadás. Nagyon sok ehhez hasonló előadásra lenne még szükség.
Csodás monodráma két szereplővel, Viktor Balázs rendezésében. Én még az Óvóhelyen láttam, de nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy országjáró turnéra indult. Olyan előadás, amit igazán érdemes látni, sőt, átélni, hiszen a darab stílusából, történetéből fakad, hogy a néző nem marad a nézőtéren kívül, elkerülve a kellemetlen interakciókat. Fontos és érzékeny témát dolgoznak fel az alkotók, remek ízléssel és rengeteg humorral. Aki teheti, nézze meg!
Számomra hiánypótló előadás Tarnóczi Jakab rendezése. Jakab munkáit általában ajánlom, kifejezetten azokat, amiket ő maga ír. A Búcsúkoncert óta szerintem ez a legjobb alkotása, csodás nonverbális előadás, ami ma különösen fontos.
Fekete Ádám hihetetlenül szórakoztató és különleges szövegfolyama teszi igazán egyedülállóvá ezt az előadást. Szerintem tipikusan 'kétszernézős' darab, a tömény, szórakoztató szöveget érdemes többször meghallgatni. Én is igyekszem visszatérni a MU Színházba, hogy még egyszer elcsípjem.
Jövő évadban két előadást is nagyon várok.
Trafó - Y
Georgita Máté Dezső igazán izgalmasnak ígérkező előadása, amivel azokat a fiatalokat is igyekszik megszólítani, akik még nem nagyon járnak színházba. Influenszerek részvételével jön létre ez a performatív előadás. A próbák, előkészületek már zajlanak, mesélt róluk, izgatottan várom a bemutatót. Évad elején érkezik az előadás.
Pass Andrea készülő bemutatója, amiről sokat nem árulhatok el. Annyit talán mondhatok, hogy Andi nagyon lelkesen mesél erről az anyagról (bár ő is csak keveset), de az biztos, hogy kiváló szereplőgárdával egy szuper sztorira készülhetünk. Andi szokásához híven fontos és érzékeny témához nyúl, már nagyon várom!
NIKOLETT KARÁCSONY
