A színházak rezsiköltségei is elszállnak, ám az igazi aggodalmat mégsem az okozza, hogy mekkora lesz a villanyszámla, hanem hogy a válság idején marad-e közönség, amely képes és hajlandó a kultúrára költeni. Bezárással – amíg csak megúszható – kevés kivételtől eltekintve sehol nem terveznek, sőt, szeretnék, ha mindenki tudná: az előadások színvonalán nem fognak spórolni. Hogy tudják-e majd tartani magukat a tervhez, az ugyanakkor maguknak a színházaknak is kérdéses. Az előttünk álló tél kihívásairól kisebb és nagyobb, vidéki és fővárosi színházakat kérdeztünk.
Amíg a nézők jönnek, játszanunk kell, ez a legfontosabb
– fogalmaz Mádi Zoltán, a Vígszínház gazdasági igazgatója, amikor arról kérdezzük, miként birkózik meg a színházi szcéna a rezsiválsággal. A családok költségvetését alaposan megterhelő villany- és gázáremelkedés a közintézményeket még fokozottabban sújtja, ráadásul a színház sok szempontból energiaigényes műfaj, spórolni csak kevés dolgon lehet. „A legjelentősebb rezsikiadás a színház világítási költsége” – mondta szintén Mádi Zoltán, ám megállapítása aligha csupán a Vígre érvényes, így nem meglepő, hogy a legtöbb intézmény a világításon próbál leginkább spórolni. A teljes világításhoz képest alaposan csökkentett, úgynevezett munkafényben megy végig a négy, készülő előadás szinte teljes próbafolyamata a Katona József Színházban is, csak a bemutató előtt váltanak át a teljes fényre, ezzel az intézmény több száz kilowattnyi áramot spórol meg minden egyes próbán.
Munkafényben próbálnak a Vígszínházban is – és információink szerint általában a legtöbb színházban ez lett a próbák jelenleg bevált módja. A nézőtér fűtését is csökkenteni tervezik az intézmények, ám hogy mennyit kell fűteni a még valamennyire komfortos hőérzethez, azt egyelőre nehezen tudják felmérni, mivel szokatlanul meleg az október, másrészt a színpadi fények és a közönség testhője is befolyásolja a nézőtér hőfokát. „Nagy szükség lesz kollégáink és nézőink megértő együttműködésére is például, ha a korábbi években megszokott hőmérséklet helyett egy-két fokkal hűvösebb nézőtér fogadja majd őket a nyitáskor, és innen melegszik fel a nézőtér a lámpák és a nézők hőmérséklete miatt” – foglalta össze Kazimir Annamari, a Katona József Színház kommunikációs referense.
Ahogy a háztartások esetén, úgy a színházaknál is igaz, sok múlik azon, hogy a közelmúltban áldoztak-e energetikai, energiahatékonysági fejlesztésekre az intézményekben. A Vígszínház dolgát például valamelyest könnyíti, hogy a színház tetejére napelemeket szereltek fel, emellett jelenleg számolják a kazán lecserélésének a megtérülését is, de tervben vannak kisebb, idevágó beruházások is, például szélfogó telepítése. A Víg régi kazánja egyébként – ha összejön – a lapunknak szintén nyilatkozó Jurányi házhoz kerülhetne, mert bár a Víg kazánja sem új, még mindig újabb, mint a Jurányié. Utóbbi egyébként szintén a napelemek felé mozdul, amelyek telepítése már az idei évadban elindulhat. Ez ugyan nem fogja megoldani a következő két év energiaválságát, de közép, illetve hosszú távon mindenképpen kifizetődik majd.
A Katona jó időérzékkel épp a nyáron cserélte le két kisebb játszóhelye, a Kamra és a Sufni relés klímavezérlését, amivel energiatakarékosabban működik a rendszer. „A nagyszínházban a gépi húzók vezérlését is modernizáltuk, aminek az egyik előnye, hogy energetikailag hatékonyabban működik. A lámpaparkunkat az elmúlt években intelligens LED lámpákkal szereltük fel, amik kevesebb energiát fogyasztanak a hagyományos reflektorokhoz képest. A színházban található izzók túlnyomó részét energiatakarékos izzókra cseréltük. Ezek a beszerzések és cserék jelenleg is folyamatban vannak, azonban egyrészt korlátozottak az anyagi lehetőségeink, másrészt a színház és játszóhelyeinek speciális kialakítása miatt nem minden esetben alkalmazhatók ezek a lámpák” – mondta a fejlesztésekről Kazimir Annamari. Akárhogy is, a spórolás igencsak indokolt, hisz bármennyire takarékoskodnak, a megnövekedett költségek nagyságrendje akkora, hogy azt a legszigorúbb gazdálkodással sem tudják megközelíteni:
A jelenlegi pillanatkép alapján közel tízszeres gáz- és villanyárral számolhatunk. Ez azt jelenti, hogy míg korábban minden tizenkettedik néző jegyének ára fedezte a gáz- és villanyszámlát, ehhez most minden második nézőé szükséges
– fogalmaz Mádi Zoltán a Vígszínház kihívásairól. Az ő becslése a legpesszimistább a válaszadóink közül, kaptunk ötös meg hetes szorzót is, ám abban mind egyetértenek, hogy többszörös rezsiköltség-növekedésről beszélhetünk. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy mennyibe kerül, mondjuk, a gáz, hanem arról is, hogy lesz-e egyáltalán elegendő. Azon túl, hogy az intézmények nem kapnak árkedvezményt, mint a lakosság, sokszor szolgáltatót szerezni sem egyszerű: míg korábban az intézmények energiaellátásáért versenyeztek a szolgáltatók, ma sok esetben meghiúsulnak a pályázatok. Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház ügyvezető elnöke elmondta:
Sajnos, a mostani bizonytalan helyzetben már nem az a kérdés, hogy versenyeznek-e értünk, hanem az, hogy egyáltalán tudnak-e annyi gázt lekötni a részünkre, ami nekünk egy évre elegendő, és hogy milyen áron. Mint sokaknál, még nálunk sem zárultak le teljesen ezek a tárgyalási körök, annyira mozog a piac, hogy nem mernek fix egységárakat lekötni, bármi megtörténhet.
A szolgáltatók pályáztatásának nehézségeivel valóban nem csak a Jurányihoz hasonló, „különutas” intézmények küzdenek, patinás kőszínházak ugyanezekről a küzdelmekről számoltak be.
Ám válaszadóink közül csak a Jurányi tervez már most úgy, hogy nagy eséllyel szükségük lesz egy úgynevezett „szénszünetre”, egy előadás- és próbamentes hónapra, az általunk megkérdezett többi budapesti intézmény nem tervez ilyet, a vidéki kontaktjaink pedig egyelőre nem tudtak vagy nem akartak választ adni erre a kérdésre.
Ahol már most látják, hogy nem fogják tudni kigazdálkodni a téli rezsit, és ezt a tényt nem is titkolják – érezhető ugyanis némi politikai felhangú, „mitszólnakmajd” hangulat, ha az ember rezsiről és szénszünetről próbál önkormányzati fenntartású intézmények illetékeseivel beszélgetni –, ott e döntésről nyilvános bejelentés is született. Így határoztak például Szolnokon, ahol a Szigligeti Színház decembertől februárig tartó teljes zárva tartása csak egy a számos spórolási intézkedés közül, amit Szalay Ferenc polgármester nyilvánosságra hozott.
Novembertől, előreláthatólag a teljes fűtésszezon idejére bezár a budapesti Erkel Színház is, és az Operaházat is csak azért tartják nyitva, mert, mint a főigazgató fogalmaz, „a vezérhajónak működnie kell”. Felmerült a színházak ideiglenes bezárása Egerben is, ott egyelőre ez ügyben nem született végleges döntés, és hasonló a helyzet Győrben is, ahol a városvezetés sport- és kulturális intézmények egész sorát zárja be, és a színház nyitvatartása is bizonytalan. Az ugytudjuk.hu szerint több forgatókönyv is született a Győri Nemzeti Színház, a Győri Balett, a Vaskakas Bábszínház és a Győri Filharmonikus Zenekar sorsáról: „az egyik szerint ezeknek a helyeknek a működése egészen tavaszig biztosított, más hírek szerint viszont januárban, vagy már akár decemberben is be kell majd zárni ezeket az intézményeket, cserébe hosszabb lehet az évad. Ezen a fronton egyelőre teljesen biztos információ nincs, csak az, hogy nyitva tartanak, premierekre készülnek és jelenleg októberre is hirdetnek előadásokat ezek az intézmények.” Az viszont már tényként kezelhető, hogy egy ideig zárva tart majd a színház Szombathelyen és Székesfehérváron is, előbbi kicsit több mint egy hónapig, december 20-tól január 30-ig, utóbbi akár két hónapig is, január–februárban. A lapunknak nyilatkozó intézmények közül csak a Jurányi tervez időszakos bezárást. A szénszünetre jó eséllyel az ünnepek környékén eddig is jellemző zárva tartást kiterjesztve kerül majd sor. Hogy ezeknek az ideiglenes zárva tartásoknak mennyi értelmük van, arról ugyanakkor viták folynak. A Jurányit szénszünetre küldő Rozgonyi-Kulcsár Viktória is megerősítette lapunknak: valódi „nullás” rezsit ezektől az időszakoktól sem lehet várni.
Egy ilyen egy hónapos leállással annyit érünk el, hogy nem lesz plusz költségünk abban a hónapban, azaz csak annyit fizetünk, amennyit békeidőben fizettünk. Most ehhez az kell, hogy ne legyenek előadások, próbák – mert azok rengeteg áramot vesznek fel, és lehessen az épületben átlagosan tizenhét fok, ami egy nyolcórás irodai munkához vagy táncpróbához nem elegendő, ezért sem fog működni abban a négy hétben a Ház. Heti háromszor be lehet jönni, ha fénymásolni kell, vagy valami ott maradt az irodában, el is lehet lenni pár órát, de nem fűtjük fel úgy, hogy elérje a komfortérzetet
– mondta az ügyvezető elnök, aki azt is felvetette, hogy nem lenne ördögtől való újragondolni, hogy a közönség viselkedése alapján hogyan alakíthatnák át a színházak az évadok rendjét, a téli hónapokban ugyanis az utóbbi években a járványveszély, most pedig a fűtési költségek miatt komoly nehézségekkel néznek szembe. A jelenlegi rezsihelyzetben értelemszerűen a bérfejlesztésre sem nyílik lehetőség ezekben az intézményekben – bár még mindig azok a színészek járnak jól, akik, ha bérfejlesztés nélkül ugyan, de nyitva tartó színházban játszanak, a fizetésük ugyanis legtöbbször a lejátszott előadások számától függ.
Tehát: szénszünet, munkafény, a fűtés letekerése – ezek a fő eszközök a kiugró költségek visszaszorítására, abban ugyanis egyetértettek a lapunknak nyilatkozó színházak, hogy a tervezett előadások számán és azok színvonalán nem szabad spórolni. Minimális összegeket tudnak fogni még a jelmezek és a díszletek anyagköltségein, de ezek az összegek eleve nem akkorák, hogy az érdemben segítené az intézményeket a jelenlegi helyzetben. Plusz bevételek szerzésére lenne valójában szükség, ám erre – épp azért, mert a rezsiválság és az általános áremelkedés a nézőket is sújtja – viszonylag kicsi a színházak mozgástere.
A Vígben nagyon óvatosan nyúlnak a jegyárakhoz, csak „az értékmegőrzés mértékéig” emelnek, emellett pedig a sikeresebb darabok gyakoribb játszásával, a kevésbé látogatottak műsorról való levételével maximalizálják a bevételeiket. A Jurányiban hasonló elven áraznak: érdemi jegyáremelés nincs, de egységesítették a jegyárakat, ami olcsóbb volt, azt a hasonló típusú előadások árához igazították. A Radnóti Színházban sem emeltek árat, ugyanakkor kibővítették a Radnóti Baráti Kört, így az, aki teheti, nagyobb összeggel is tudja támogatni a teátrum működését, sőt, a Radnóti egy szokatlan módot is talált a bevételnövelésre: raktárvásárt hirdetett, ahol a színház jelmezeiből lehet vásárolni. Az érdemi áremelés – ebben egyetértenek a nyilatkozóink – épp ellenkező hatást érne el, mint amit szeretnének.
A jelenlegi helyzetben nincs lehetőségünk jegyáremelésre. A válságok idején jellemzően és érthető módon az emberek először a szabadidős kiadásaikon kezdenek el spórolni, így annak örülünk, hogy ha a nézőink a saját kiadásaik emelkedése mellett továbbra is áldoznak kultúrára. A bevétel optimalizálásnak jelenleg az a módja, hogy a nézőink megveszik a jegyeket, pártolói tagságot váltanak és telt házas előadásokat játszunk. A következő hónapokra tekintve nemcsak az a kérdés, hogy a Katonának milyen magasra emelkedik a rezsiköltsége, hanem hogy a nézőink vajon jönnek-e színházba, miután megkapják a gázszámlájukat
– foglalta össze a helyzetet Kazimir Annamari.
forrás: https://24.hu
