“OLYAN FELADATOK TALÁLNAK MEG, AMELYEK NAGY BOLDOGSÁGOT JELENTENEK” – INTERJÚ BEDE-FAZEKAS SZABOLCCSAL
A véletlenek és a szerencse összjátékának tulajdonítja, hogy a színészi pályára került. Nővére, Bede- Fazekas Annamária személyében volt ugyan előd, aki „ taposta” előtte az utat, de sokáig esze ágába sem jutott a színészet. Mindenféle alkalmi munkákkal is próbálkozott, mígnem az Arany János Színház, majd a Nemzeti Színház stúdiósaként megjött a játékkedve. A Színművészetire második nekifutásra vették fel. Onnantól viszonylag egyenes pályát futott be. Szakmai élete gerincét a Nemzetitől a Pesti Magyaron át a Magyar Színházig névváltozáson átesett intézményben töltötte. Az idei évadtól a Thália Színház csapatát erősíti. Egy kritikus találó meghatározása szerint Bede- Fazekas Szabolcs sok száz lóerős színész, titkos színházi csodafegyver. Összetett, izgalmas alakítást nyújt az egyszerre agresszív, sebezhető, megalkuvó családapa szerepében a Thália- Télikert hazai Tracy Letts ősbemutatójában, a Killer Joe-ban.
Filmes és sorozatbeli sikereid, mint a Liza, a rókatündér szerelmes Zoltán zászlósa, a Tűzvonal, legutóbb a Drága örökösök mennyire hatottak vissza a további munkákra? Keresettebb színész lettél általuk?
Régen is a filmek által vált igazán ismertté egy színész. Ez esetleg visszahatott az életpályájára, és azáltal, hogy népszerűségre tett szert, özönlöttek a nézők a színházba. Ami engem illet, én hullámokban éreztem, hogy felfedeznek, de azt nem mondanám, hogy egy- egy film akkorát lendített volna a karrieremen, hogy egyik munkából estem volna a másikba.
Úgy látom, hogy hosszú évtizedeken keresztül kialakult az a trend, hogy mindig ugyanazt a 10-15 színészt hívták. Ezért rendkívül hálás vagyok Ujj Mészáros Károlynak, a Liza, a rókatündér rendezőjének, hogy első nagyjátékfilmesként be merte vállalni, hogy nem országos sztárt hívott a férfi főszerepre.
Az X- A rendszerből törölve című krimijében is számított rám.
Közel negyed századon át vezető színésze voltál a Pesti Magyar Színháznak, széles repertoárt terítettél a gyerekdaraboktól a klasszikusokon át a modernekig. Mi tartott ennyi ideig a sokféle krízist megélt társulatnál?
Alapvetően hűséges típus vagyok. A Thália Színház a harmadik színházam, amióta 1993-ban végeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Három évet Nyíregyházán töltöttem, Verebes István igazgatása alatt, akinek rendkívül sokat köszönhetek. Számos minőségi feladattal bízott meg, igazából az ő keze alatt tanultam meg, amit elfelejtettem megtanulni a főiskolán vagy amit ellinkeskedtem. Nem azért szerződtem el a színháztól, mert rosszul éreztem volna magam, hanem mert egy tősgyökeres pesti csávó vagyok. Hiányzott a város, a szüleim, a rokonaim. A 90-es évek elején még nem épült meg Nyíregyháza felé autópálya, három órás túrába telt onnan hazautazni. Eljövetelem után felhívtam a főiskolai osztályfőnökömet, Iglódi Istvánt, akinek szintén sokat köszönhetek. Örömmel fogadott, így kerültem az akkori Nemzeti Színházba, ahol előtte stúdiós voltam. Nagyon jó és kevésbé jó éveket töltöttem a Pesti Magyarban, abban a szerencsés helyzetben, hogy amikor éppen nem kaptam nagy feladatokat, akkor forgattam vagy más színházakban vendégeskedtem.
Vajon az min múlott, hogy a Pesti Magyar Színház nem vívott ki magának egyenrangú helyet a budapesti színházi palettán?
Sokat gondolkodtam ezen, de nem tudtam megfejteni. Remek kollégákkal dolgoztam együtt, nagyon jó színészek vannak a társulatban hosszú évek óta. Nyilván a hely, a környék is közrejátszik, maga az épület is elavult. Valamiért valóban hányattatott sorsú színház, pedig nem kevesebb kiváló előadás született ott, mint bárhol másol. Picit a mostohagyereke lehetett a budapesti színházaknak. Talán bátrabban kellett volna becsábítani rendezőket, nyitni az újak felé, akik másfajta stílust, másfajta közönséget hoznak be.
Belekóstoltál a szabadúszó létbe is…
Miután közös megegyezéssel eljöttem a Pesti Magyarból, egy évig szabadúsztam. Fura érzésem volt amúgy, egyik pillanatban sajnáltam a 25 évet, a másikban azt éreztem, milyen jó, hogy szabad vagyok.
Novák Péterrel egy nagyon szép táncszínházas előadást készítettünk Csoóri Sándor Halálra táncoltatott lány című darabjából. Turnéztunk vele Erdélyben, játszottuk a Nemzeti Színházban, Komáromban, Dunaújvárosban. Őze Áron barátom meghívására szerepeltem a Vízkereszti Gritti c. előadásban, amit a Kőszegi Várszínházbeli ősbemutató után Dunaújvárosban játszunk tovább.
A vendégszínészkedés után mi döntött a Thália Színházba szerződés mellett?
Kálomista Gábor direktor, illetve Kelemen József főrendező hívtak nagy-nagy örömömre. Gábor csak annyit mondott, szeretnénk, ha odaszerződnél hozzánk.
Nagyon jó színháznak tartom a Tháliát, hihetetlenül erős a színészgárdája, izgalmas, jó ízlésű, nem mellékesen sikeres előadások jönnek ott létre. Kálomista Gábor jó „ gazdája” ennek a színháznak, Kelemen József főrendezővel, a frissen kinevezett művészeti vezetővel, Nagy Viktorral erős csapat jött létre. Nagy odafigyelést tapasztalok mindenki részéről mindenki felé a társulatban, a színészektől az öltöztetőkön át a titkárságig. Nagyjából mindenkit ismertem a társulatból, sokakkal forgattam vagy másutt játszottam együtt. Remekül érzem magam a Tháliában, boldog és hálás vagyok, hogy itt lehetek.
Kőkemény témájú előadásban debütáltál. Tracy Letts Killer Joe című fekete komédiájában Tarantino gyilkos humora keveredik McDonagh morálisan selejtes karaktereivel.
Mózes András rendező barátommal igyekeztünk a darab sötét oldalát ellenpontozni. A történet elég fekete ugyan, de közben a szereplőknek, a főszereplő Killer Joe-nak is, akit Szabó Győző alakít kiválóan, lehetősége van humort csempészni az előadásba. Körülötte sok-sok esendő, olykor ügyetlen,kissé szánalmas figura, az ő szánandóságukból meg a helyzetkomikumból is bőven fakad humor.
Ansel, a szerepem esetében az időnkénti döntésképtelenség, a morfondírozás, a gyávaság is a humor forrása. A néző lelkének jobbat tesz az a fajta hullámvasút, hogy egy keserű történetet elemelten, ellenpontozva lát. Az egyik pillanatban döbbenetet és torokszorító érzést tapasztal, a másikban nevet, mint ahogy a saját nyomorunkon is sokszor csak röhögni tudunk.
Texasban, a 90-es évek látszatra tőlünk messze lévő világában, egy ócska lakókocsiban játszódik ez a fullasztó, döbbenetes „ valóságshow”. Az anyagyilkosságra felbérelt bérgyilkos manipulálja, tartja függőségben megbízója családját.
Killer Joe ezeknek az embereknek az elpuskázott életét, a szegénységből fakadó romlottságát használja ki. Ansel családja nem kisebb dologra vetemedik, mint gyilkosságra, illetve a saját gyermekük áruba bocsátásra. Killer Joe egy hidegvérű, céltudatos gazember, ő ezekkel a dolgokkal erkölcsileg különösebben nem foglalkozik, megy a maga útján, azt teszi, ami számára előnyös. Mint ahogy ez a család is próbálja azt tenni, amiről úgy véli, hogy haszna lesz belőle. Az egészet átszövi az a fajta romlottság, hogy még a szövetségen belül is, amit kötnek egymással, elárulja egyikük a másikat.
A mai magyar valóságban is léteznek Killer Joe-k, akik visszaélnek mások anyagi kiszolgáltatottságával. Ez a társadalmi vetület is foglalkoztatott?
Épp valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy milyen furcsán determinálódik az emberek élete. Sokszor azonos képességű gyerekek különböző környezetből indulnak el és ebben az elanyagiasodott világban annak a gyereknek nyilván nagyobb esélyei vannak a boldogulásra, akit a szülei különórára tudnak beiratni, külön nyelvtanárhoz járatnak, mindenféle segítséget, eszközöket meg tudnak venni neki. Egy nehéz körülmények közé született gyermek eleve hátránnyal indul, hiába rendelkezik jó képességekkel. Így aztán nagyon sokan elkallódnak felnőtt korukra. A Killer Joe-ban is egy félrecsúszott családról van szó: egy kissé visszamaradott, ám érzelmileg a leggazdagabb lány, egy fiú, aki drogárus lesz, mert nem jött be a vállalkozása, egy közepes autószerelő apa, egy presszóban felszolgáló anya. Azt látom, hogy hajlamosak vagyunk többet képzelni magunkról, máshová pozicionáljuk magunkat, mint ahová valóban tartozunk a tanulmányaink, a kulturáltságunk, a neveltetésünk alapján.
A te karaktered, Ansel inkább verbálisan brutális, valójában egy pipogya alak, aki végignézi ahogy a bérgyilkos szexuális szolgáltatásra kényszeríti a feleségét, az sem veri ki nála a biztosítékot, hogy a lányát megrontja…
Ismerjük ezt a típust, aki alapvetően egy beszari, félig- meddig döntésképtelen alak. Mérhetetlenül gyáva is, de bizonyos helyzetekben, amikor a saját igazát bizonygatja mégis megpróbálja eljátszani azt, hogy ő a döntéshozó, ő irányítja az eseményeket.
Valójában sodródik, miközben próbálja eljátszani azt, hogy „mindent én irányítok, minden tőlem függ, majd úgy lesz, ahogy én akarom”. Egy fenét, úgy lesz, ahogy az élet hozza. Egy helyen, a lánya letétbe helyezésekor Kill Joe-nál igyekszem megmutatni, ahogy a pici lelkiismeret-furdalást is elfojtja magában azzal az álságos indokkal, hogy a szűz lányának akár még a javára is válhat…
Kisiklott életeket, szétcsúszott karaktereket ábrázolni nagyobb kihívás, összetettebb színészi feladat?
Nagyon szeretem ezt a figurát, az előadást, a kollégákat, mindenkit, aki közreműködött a produkcióban az ügyelőtől az öltöztetőn át az asszisztensig. Nálam nincs olyan, hogy milyen típusú karaktereket szeretek. Mindig megpróbálom egy szerep igazságát, célját megtalálni, azt hogy az illető mit szeretne elérni. Rengeteg izgalmat hordoz magában, hogy ehhez a célhoz milyen rögös vagy egyenes úton tud eljutni. Ebben a darabban sem terv szerint történnek a dolgok, az élet totál felülírja azt. A végére kiderül, hogy mindenki átver mindenkit.
A nézők nyomasztó összképet visznek magukkal?
Az élet is nyomasztó, nem? A szomszédban háború zajlik, világméretű válság van, morálisan, erkölcsileg a szakadék szélén táncol a világ. De azért milyen csodálatos, hogy az előadás végén, ahogy egy néző ismerősöm megfogalmazta, Killer Joe és a lány, Dottie között érzelmi kapcsolat születik ezen a mérhetetlen mocskos szemétdombon.
A színészet mellett vannak lekötetlen energiáid, más irányú ambícióid, például, hogy kipróbált a rendezést?
Igyekszem tisztában lenni a saját határaimmal, a képességeimmel. Persze az ember gyarló, hajlamos olyasmit és belelátni magába, ami hiányzik belőle. Jelen pillanatban maximálisan kielégíti az ambícióimat, a vágyaimat, hogy játszom a Killer Joe-ban. És már nagyon várom, hogy elkezdjük próbálni új fordításban és címmel a Szentivánéji álmot, az egyik Mesterembert játszom benne. Olyan feladatok találnak meg, amelyek nagy örömet és boldogságot jelentenek.
Szerző: Szentgyörgyi Rita
forrás: https://szinhaz.online