Létezik a színházasdiban egy kifejezés, amit ugyan definiálatlanul, mégis többé-kevésbé konszenzusosan használunk: a “jelenség”. Mindenki tudja, mire hivatkozik mondjuk az a szókapcsolat a régmúltból, hogy a “Kaposvár-jelenség”, és hogy mennyi későbbi “jelenség” táplálkozott belőle. Aztán a Katona-jelenség, vagy a közelmúltban az Eger-jelenség. (Napjainkban a Miskolc hangzik így mondjuk.)
A jelenség alatt azt értjük, amikor a valakinek a karizmája, a köré szerveződő társulat legapróbb rezdülései (de a legvadabbak is), az előadások és a közönség közössé váló ügyei, egyszóval a bolygók-csillagok univerzális együttállása olyan erővel izzik fel, hogy jelet éget a szívekbe, és az a jel kitörölhetetlenül megmarad. Egyetlen, vagy csak pár ember tehetsége nem lenne elég ehhez, mert mindenkié kell hozzá – ezért ennyire értékes az ilyesmi. Mert nem lehet mesterségesen előállítani.
A kilencvenes évek végén indult, egész a közelmúltig létezett, mostanra azonban írmagostul kiirtatott ezen jelenségek egyike: a Bárka. Noha jóval halkabb, jóval kevésbé szenzációs dolog volt, mint az itt korábban emlegettetek, mégis… rengeteg olyan úttörő kezdeményezés, amit ma már evidenciának veszünk, ott öltött testet először, ott próbálta ki magát. Pont a szelídsége, a művészi létezést, sőt, az egész személyiséget meghatározó volta miatt hozom szóba ezt most, noha már rég nincs Bárka. De a szívbe égetett jelet évtizedek távolából is felismerni. Országszerte szétsodródtunk már, volt bárkások, de felismernénk egymást a világ túlfelén is.
Vidovszky György rendező az egyik ilyen magyar alkotó, aki viseli a szívén ezt a beleégetett jegyet – és keze munkája által számos nagyszerű előadás országszerte. A magyarországi gyermek- és ifjúsági színjátszás meghatározó alakja, aki az iskolai színjátszás felől érkezett, és akinek közösségteremtő, az “ifjúságit” minden közreműködője számára a szó legszorosabb értelmében személyes vállalássá tevő előadásai nem egyszerűen megállták a helyüket a kőszínházakban is, hanem alakítottak is rajtuk. Nem csak a Bárkán, hanem a teljes szcénán is. Olyan kifejezéseket, mint például a színházpedagógia, ma már teljesen evidensen használunk – és nincs olyan művelője Magyarországon, aki ne lenne valamelyes relációban Vidovszky Györggyel.
Az itt most díjnyertes szombathelyi előadás azért is fontos, mert jól látszik rajta, ami ebben igazán értékes: a díj az előadás létrehozásában közreműködő minden alkotóé, közösen – és ez most nem szófordulat, hanem laudációm valódi állítmánya. Vidovszky egy, a legfelkavaróbb, gyermeket-felnőttet egyaránt nyugtalanító témákhoz is bátran hozzányúló, mégis alapvetően szelíd alkotó – előadásaiban az a jó, ami a színházcsinálásban is a jó (ha jó): valaki betesz egyet, a másik rögtön hozzátesz még egyet, a másik még egyet… és ezek a hozzáadott dolgok mind ugyanannyit érnek, és ha ütköznek, horzsolódnak is, a végén összeadódnak, és az összegük: egy. Egy lesz belőlük. Ha egy a sok közül, az csak még jobb. (Bár több lenne.)
Az eSzínház Fesztivál zsűrije tehát az író-rendező Vidovszky, a zeneszerző Monori András és a tervező Mátravölgyi Ákos áttetsző, rituális és mégis hétköznapias, könnyen kódolható, de nem leegyszerűsítő, hanem a jelentést kitágító színpadi nyelve mellett Major Erik kivételesen szuggesztív színpadi munkáját, a szombathelyi színészek makulátlan összjátékát és a nehéz témafelvetés okán a létrehozásra szövetkezett színházak helyénvalóan bátor vállalását is díjazza.
A közösséggé válás a színház túlélésének záloga – látva a szombathelyi “Szólít a szörny”-et, bármily nehéz idők jönnek is, azt merem mondani: pont ezért nem is aggódom.
Göttinger Pál
A legjobb digitális adaptáció díja (gyermek- és ifjúsági kategóriában):
SZÓLÍT A SZÖRNY
A szombathelyi Weöres Sándor Színház és a Mesebolt Bábszínház közös produkciója. Patrick Ness (Siobhan Dowd eredeti ötlete nyomán készült) regénye alapján írta és rendezte: Vidovszky György
A 2022-es eSzínház Fesztivál zsűritagjai:
Fullajtár Andrea színművész, Béres Attila igazgató-rendező, Göttinger Pál rendező, Kelemen Kristóf dramaturg és Tóth Barnabás filmrendező, valamint Légrádi Gergely, az eSzínház vezetője.
