A hazai magánszínházak a többszörösére növekedett rezsiköltség ellenére sem zárnak be a téli hónapokra sem. Racionalizálják ugyan a működési rendjüket, van amelyik intézmény kevesebbet utazik vidékre, de a hidegebb napokon is mindenképp ki szeretnék szolgálni a közönségüket.
Szerző: Balogh Gyula
- A magánszínház úgy működik, mint egy család. Bármilyen akadály jelentkezik, azt le kell győzni – mondta Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója. - Egy család nem mondhatja, hogy „bezárunk”, és nem mondhatja ezt egy magánszínház sem. Nem lehet kevesebbet játszani, vagy bezárni, ez a magánszínházak logikájával ellentétes, felérne egy öngyilkosággal. Olyan előadásokat játszunk, amelyek hasznot hoznak, ezért minden elmaradt előadás óriási kárt okoz. Azzal együtt, hogy egy magánszínház sem dolgozik modern épületben, ahol például költséghatékony lenne a fűtés vagy a világítás. A mi épületünk kifejezetten öreg és elavult. Az elmúlt húsz évben pedig nem volt pénzünk, arra hogy a fűtés-hűtés rendszert komolyan felújítsuk. De most ez a helyzet arra kényszerít minket hogy egy a gáz helyett árammal működő, sokkal olcsóbb split-klíma rendszert állítsunk be a nagyszínpadon. Ez körülbelül negyven milliós költséget jelent. De a számításaink szerint a téli hónapokban még így is hetven millióval többet költünk, mint korábban. Az jó jel, hogy a nézők kitartanak mellettünk, lelkesen veszik a belépőjegyeket. Remélem, hogy ez így is marad.
Arra a kérdésre, hogy terveznek-e jegyáremelést Puskás Tamás úgy fogalmazott, most is Budapest legdrágább színházaként működnek. Az átlag jegyár a Centrál Színházban kilenc ezer forint, ezért legfeljebb tavaszra képzelhető el jegyáremelés a Révay utcában. Bemutatót nem hagynak el, bár az ebben az évadban első, gyakorlatilag felújításnak számított. Most pedig Puskás Tamás egy egy helyszínes, négy szereplős darabot próbál. Tavaszra pedig újra előveszik a szintén négy szereplős három éve nem játszott Nem félünk a farkastól című előadást.
Csökkentett üzemmódban
Az energiaválság miatt drasztikusan csökken a vidéki tájelőadások száma – mondta Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője. - Ez az jelenti, hogy jelenlegi állapot szerint januárban csak négyszer tudunk vidékre vinni produkciót, a járvány előtt az év első hónapjában harminc tájelőadást tartottunk, szinte minden napra jutott egy. De tavaly is jóval tíz fölött volt a januári tájelőadások száma. Összességében csökkentett üzemmódban próbáljuk a januárt és a februárt átvészelni. A budapesti befogadóhelyeknél, ahol játszunk, érzünk bizonytalanságokat. A Belvárosi Színházban januárban és februárban harminc-harminc előadást szoktunk játszani, most havonta maximum 16-17 előadást tervezünk. És ebben benne van egy főpróbahét is, hiszen január elején mutatjuk be a Mezítláb a parkban című előadást. A bemutatóink számát is csökkentettük, a tervezett tíz premier helyett három nagyszínpadit és egy kamaraszínházit tartunk meg – jegyezte meg Orlai Tibor.
A rezsiköltség növekedése miatt a befogadóhelyek jelentősen megemelték a bérleti díjat. Az Orlai Produkciós Iroda a tavalyihoz képest 10 -15 százalékkal adja drágábban most a belépőket, de nagyobb mértékben nem mernek árat emelni, más költségeiket próbálják minimalizálni.
Bíznak a nézőkben
Az Átriumnak 2023 decemberéig szólt eredetileg a gázszolgáltatóval kötött szerződése, de a szolgáltató ezt egyoldalúan módosította, és nagyjából négyszeres árat számítanak, az áram januártól esedékes árát jelenleg még nem tudjuk – mondta Ugrai István, az Átrium művészeti vezetője. -Természetesen az állami támogatás teljes megvonása mellett ez is tragikusan érinti színházunkat, de az elmúlt négy évben már-már hozzászoktunk a tragikus és egyre tragikusabb körülményekhez. Ismert, hogy nyáron a bezárást terveztük, ám a közönség kitartó – és végtelenül megtisztelő – támogatása, az Átrium Mecénás Klub tagjainak rendszeres segítsége arra késztet bennünket, hogy mindent megtegyünk azért, hogy előadásaink elérhetőek maradjanak a főváros színházi palettáján. Az Átrium szellemiségét közvetetten és közvetlenül támogató sok ezer embernek tartozunk ezzel. Eltökéltek vagyunk tehát azt illetően, hogy az Átrium nyitva maradjon, ahogy mottónk is szól: amíg lehet. A kulturális kormányzat válaszra sem méltatta semmilyen érdeklődésünket, így állami kompenzációra, támogatásra a folyamatos szakmai munka és a nyilvánvaló folyamatos közönségérdeklődés ellenére valószínűleg nem számíthatunk, még úgy sem, hogy az Átrium – azt az időszakot kivéve, amikor a színházak nyitva tartása a koronavírus-időszak alatt hatóságilag tilos volt – mindig ellátta közfeladatát, akkor is, amikor más (állami) kulturális intézmények éppen zárva voltak.
A fővárosi és a kerületi önkormányzat pályázatai mellett tehát egyetlen támogatásra számíthatunk: arra, hogy a közönség eljön hozzánk, jegyet vásárol az előadásokra, és aki teheti, belép az Átrium támogatóinak körébe, vagy – például – nekünk ajánlja fel az adó 1 százalékát. Cserébe egy elkötelezett színházi műhelyt, egy kiváló közösséget, autonóm művészek szabad alkotásait, a gondolat és a vélemény szabadságát kínáljuk. Bízunk abban, hogy erre az előttünk álló legnehezebb időszakban is lesz igény, és mindennek elég ereje lesz a túléléshez. Eddig is joggal bíztunk nézőinkben, ezután sem teszünk mást.
Kabátra nem lesz szükség
A Játékszín nem rendelkezik plusz forrással a megemelkedett rezsiköltségek finanszírozására. Megtakarításaikat a két zárlat alatt a művészek és a dolgozók megsegítésére fordították, valamint a bérek kifizetésére. A hét-nyolcszorására emelkedett rezsiköltségek kompenzációját nem jegyár emeléssel kívánják megvalósítani, de minimálisan emelték a jegyek árát. A rezsiárak emelkedése annyiban hat ki a műsorszerkesztésre, hogy a repertoár bizonyos szempontok alapján szűkült - ugyanakkor az évadban lesznek új bemutatók, tehát arányában nem lesz kevesebb produkciójuk. A világítástechnika korszerűsítése folyamatban van, bizonyos dolgokat már cseréltek és folyamatosan korszerűsítik a lámpaparkot, igyekeznek a legenergiatakarékosabb megoldást véglegesíteni. A próbákon munkafényben dolgoznak a művészek.
Az utóbbi években nem volt energetikai korszerűsítés az intézményben, de egy átfogó vizsgálat lezajlott, azaz a Játékszín vezetése tisztában van azzal, hogy milyen takarékossági intézkedések a legcélszerűbbek jelen helyzetben. Többek közt LED-re cserélték az összes izzót, kiiktattak minden ritkán vagy alig használt gépet, a folyosókon lekapcsolták a lámpákat, napközben szűrt fénynél közlekednek, a lépcsőfokokhoz fényvisszaverő csíkok kerültek.
A háromszáz fős nézőterük kis színházteremnek számít - ez csak némely intimebb hangulatú produkció esetén volt eddig előny, fűtési szempontból viszont most igazán annak mondható. Alapvetően is változik majd a nézői attitűd, az emberek valószínűleg fel lesznek készülve arra, hogy legyen náluk egy plusz ruhadarab, sál vagy a hölgyeknél kendő, de kabátra biztosan nem lesz szükség a Játékszínben. Bank Tamás igazgató alacsonynak tartja az ajánlott 18 fokot, egyelőre 20 fokban minimalizálta a hőmérsékletet. Az igazgató bezárást egyelőre nem tervez.
Érzelmeket és kapaszkodókat adni
A Rózsavölgyi Szalon már a 2022/23-as évad kialakításakor takarékoskodott – fogalmazott Zimányi Zsófia művészeti vezető. - Azt gondoltuk, vissza kell fognunk magunkat, nem lehet a korábbi évadokat követni, és hat-nyolc bemutatót meghirdetni. Ebben az évadban öt premiert tartunk. Folyamatosan játsszunk. A színház helyszínét béreljük, a rezsidíjat mi magunk fizetjük, számításaink szerint hatszorosára-hétszeresére emelkednek az energiaköltségeink. Mindenki nehéz helyzetben van, ugyanakkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne reménykedjünk. Másfelől egy felelős színházvezetőnek minden támogatási lehetőséget meg kell céloznia. Ebben a rendkívüli helyzetben még inkább szeretnénk érzelmeket és kapaszkodókat adni a Rózsavölgyi Szalon előadásaival. Köszönjük a nézőknek – köszönjük a művészeinknek –, hogy életben tartják a kultúrát - jegyezte meg Zimányi Zsófia.
Hosszabb, rövidebb szénszünetekA jelenlegi információk szerint a rezsiválság miatt több vidéki teátrum a téli hónapokra bezár. Decembertől február végéig bezár a szolnoki színház, a békéscsabai teátrum pedig december 20-tól nem fogad nézőt. Január, februárban nem játszik a fehérvári, a dunaújvárosi, a szegedi színház. Januárban bezár a szombathelyi és a kecskeméti teátrum. A soproni színház is bezár télen, előadásait a Liszt Központban tartja meg. Miskolcon adománygyűjtést indítottak, hogy tudjanak januártól játszani. Ami Pestet illeti, hivatalosan nem jelentette ugyan be, de decembertől heti két napra bezár a Nemzeti Színház. A Budapesti Műszaki Egyetem bezárása miatt januárban és februárban nem fogad nézőket a Szkéné Színház, A Jurányi Ház is bezár decemberben három hétre. A színházak többsége valamilyen módon a bezárás idején is igyekszik próbát tartani.
forrás: https://nepszava.hu/
